Valami áramlik
Szerkesztői megjegyzés: Ezt a cikket a Világáram projekt elindulásakor átdolgoztuk. Most annak történetét meséli el, hogyan jutottunk el a projekt megnyitásáig, minden további információt a Világáram-alapdokumentum tartalmaz.
Eredetileg nem volt tervben
Szögezzük le, hogy mi eredetileg csak izgalmas cikkeket akartunk írni különböző témákban, amik érdekeltek minket, és amikről azt gondoltuk, hogy a kedves olvasót is érdekelhetik. Nem gondolkodtunk információáralmásról vagy bármi hasonlóról. Az, hogy bizonyos ismétlődéseket és mintázatokat kezdtünk felfedezni a témák feldolgozása közben, az nem volt a tervben. És végképp nem úgy indultunk neki, hogy most aztán megfejtjük, hogyan mozognak bizonyos gondolatok az évezredek alatt az emberiségen keresztül, vagy hogy a kultúra változásait és a változás dinamikáját kezdenénk el kutatni, esetleg hogy rátesszük az ujjunkat a társadalmi változások ütőerére, hogy hátha így szót érthetünk a korszellemmel. Semmi ilyesmi célunk nem volt. Egyszerűen csak írtuk a cikkeinket.
Egymás mellé kerültek a történetek
Legutóbb például írtunk egy dallamról, amely egy régi számítógépes játékból indult, évekkel később egy új zenében bukkant fel, azóta pedig stadionokban és filmekben él tovább, annak dacára, hogy sokan nem ismerik az előadóját sem.
Írtunk a Stranger Things jelenségről, amely régi filmek, történetek, hangulatok és közös kulturális emlékek elemeiből épített valami újat, majd maga is visszakerült abba a közös készletbe, amelyből később más alkotások meríthetnek.
A gore horror történetében azt figyeltük, hogyan tolja arrébb egy műfaj újra meg újra a saját határait, és hogy bennünket, embereket miért izgat az ilyesmi. Na és hogy hogyan alakul a műfaj attól, hogy azt mi fogyasztjuk.
De írtunk a Blahaliszkről is, egy szóról, amelyet nem hivatalos bizottságok és kommunikációs szakemberek találtak ki, hanem valahogy megszületett az emberek között, megtapadt, terjedni kezdett, és egy idő után természetesebbnek hatott, mint bármely gondosan megtervezett elnevezés. (Azóta már lehet, hogy el is tűnt.)
Ezek a történetek elkezdtek egy irányba mutatni, és körvonalazni valami érdekeset és izgalmasat. Aztán végignéztünk más sztorikat is, és közben nagyon hasonló érzésünk támadt.
Jodorowsky soha el nem készült Dűne-adaptációjának alkotói, ötletei és vizuális elképzelései például nem tűntek el nyomtalanul a meghiúsult filmtervvel együtt. Más kapcsolatokban, más művekben, új formákban folytatódtak. Így született például a szerintünk nagyszerű Incal.
A lámpás titkánál egy közösség önállóan szerveződött alkotói folyamattá, amit a technológia és a közös szenvedély tett lehetővé, és sok ember különálló munkájából alakult ki valami, amelynek egészét talán egyik résztvevő sem látta előre. A White Horse esetében meg pont azt figyeltük meg, hogyan bomolhat fel egy hasonló folyamat. A forgatókönyvek újra- és újraírásánál pedig azt, hogyan változik egyetlen történet újraírásról újraírásra: ötletek kerülnek bele, mások eltűnnek, jelenetek átalakulnak, hangsúlyok módosulnak, új kapcsolatok keletkeznek.
Ezek a cikkek különböző dolgokról szóltak. Legalábbis azt hittük. Aztán egymás mellé kerültek, és mintha ugyanannak a valaminek különböző részletei kezdtek volna kirajzolódni a szemünk előtt.
Valami valahogyan létrejön (vagy ismertté válik): valaki kitalál egy ötletet, létrehoz egy zenét, egy történetet vagy bármit. Egy gondolatot, stílusirányzatot, filozófiai eszmefuttatást vagy akár történelmi tettet. Aztán mások is kapcsolatba kerülnek vele. Embereken és különféle egyéb csatornákon keresztül továbbhalad, miközben változik, mert sok minden hat rá. Hozzákapcsolódik más dolgokhoz, új környezetbe kerül, bizonyos körülmények és áramlatok felerősítik, mások gátolják, elágazik, vagy eltűnik szépen lassan.
Közben hatással van mindazokra, akik találkoznak vele, ők pedig visszahatnak rá.
Az információk áramlanak, embereken, korokon keresztül. Az áramlások találkoznak, hatnak egymásra, erősítik, gyengítik, formálják egymást. Az egész világ egy nagy, összefüggő információáramlási rendszer.
Lehet, hogy csak mindenbe ugyanazt látjuk bele
Természetesen az is lehet, hogy egyszerűen hasonló szavakat használunk egészen különböző jelenségekre. Ha valaki egyszer felfigyel egy mintázatra, hajlamos mindenhol ugyanazt látni. Lehet, hogy egy dallam továbbélése, egy szó elterjedése és egy társadalmi rendszer változása között nincs olyan mély rokonság, mint amilyet első pillantásra érzékelni vélünk.
Az is lehet, hogy az áramlás csak jól használható metafora. Segít kérdéseket feltenni és történeteket összekapcsolni, de önmagában nem magyaráz meg semmit.
Ezt nem szeretnénk előre eldönteni. Utána akarunk járni. Meg akarjuk vizsgálni, hogy a megfigyelt hasonlóságok közül melyek valódiak, melyek felszínesek, és hol szakad meg az összehasonlítás. Ha az derül ki, hogy egy vonzó elképzelés nem működik, azt is eredménynek tekintjük.
Egyelőre annyi történt, hogy a minta elég gyakran jelent meg ahhoz, hogy felfigyeljünk rá, és beindítsa a fantáziánkat és felébressze a bennünk mélyen rejtőző valóság-kutatót.
Ezért indul el a Világáram
A visszatérő kérdésekből lassan elkezdett körvonalazódni egy nyitott kutatási és ismeretterjesztő projekt. Ezt hívjuk úgy, hogy Világáram. Azt szeretnénk megvizsgálni, hogyan jönnek létre, haladnak tovább és változnak meg az információk különböző rendszerekben.
Mi történik egy gondolattal, amikor eljut valaki máshoz? Hogyan alakítja át egy történetet a közeg, amelyen keresztül továbbadják? Mitől terjed el egy szó, technológia, stílus vagy szokás? Mi erősít fel egy folyamatot, és mi képes lelassítani vagy megállítani? Hogyan hatnak egymásra a különböző kulturális, társadalmi, technológiai és gazdasági áramlatok? És vannak-e ezekben a folyamatokban olyan mintázatok, amelyek több területen is felismerhetők és használhatók?
És így tovább. Rengeteg a kérdés, és az is lehet, hogy ahogy haladunk előre, egyre több lesz belőle.
De hát a kutatások már csak ilyenek.
Hogyan folytatjuk?
Elsősorban máshogy tekintünk a dolgokra, mint korábban: mindent a Világáram részeként tekintünk. Ennek megfelelően újragondoljuk az életünket is… de a korábbi cikkeinket biztosan újranézzük, mert szinte biztosan van köztük olyan, amiből ki lehet indulni.
És persze keressük az új témákat is. Szerencsére, ha a szemléletmódunk érvényes, elég nagy a választék, a világ meglehetősen nagy hely.
Továbbra is konkrét történetekből indulunk ki. Dallamokból, filmekből, szavakból, találmányokból, közösségekből, történelmi fordulatokból és más megfigyelhető jelenségekből.
Megpróbáljuk követni, mi jött létre, miből alakult ki, kik vagy mik vitték tovább, milyen csatornákon haladt keresztül, és mit változtatott rajta az út. Közben figyelni fogjuk azt is, mi gyorsította vagy lassította a folyamatot, hol ágazott el, mivel kapcsolódott össze, és milyen hatást váltott ki. Vagy hogy hogyan hatottak egymásra különböző áramlatok – mondjuk a technológia fejlődése a képregényekre, vagy a zene a természettudományokra, vagy éppen a gazdasági változások a zenei stílusokra.
A dokumentálható tényeket igyekszünk világosan elkülöníteni a megfigyelésektől, következtetésektől, analógiáktól, hipotézisektől, spekulációktól és metaforáktól. Keressük majd a kivételeket és az ellenpéldákat is. A nagyobb kép valószínűleg csak menet közben rajzolódik ki. Az is lehet, hogy nem egyetlen nagy működést találunk, hanem sok különálló rendszer részben hasonló mintázatait. Lehet, hogy a Világáramból idővel módszer, szemléletmód, közösségi műhely vagy mindezek valamilyen keveréke lesz.
És persze az is lehet, hogy csak születik belőle néhány érdekes cikk és egy sor izgalmas kérdés.
A kutatás nyitott
A Világáramot nyilvános műhelynek szánjuk. Többféle módon is.
Egyrészt nemcsak a lehetséges eredményeket szeretnénk megmutatni, hanem a kérdéseket, a bizonytalanságokat, a forrásokat és a zsákutcákat is. A kezdeti lelkesedést, menet közben a megakadásokat, az izgalmakat, csalódásokat, mindent, amivel ez jár. Valószínűleg sosem leszünk száraz-tudományosak, ami a stílust illeti, inkább közérthetőségre törekszünk, és felvállaljuk azt is, hogy emberek vannak a betűk mögött.
Másrészt oly módon is nyitottnak szánjuk, hogy nem kívánunk mindent mi magunk megfejteni, hiszen az lehetetlen. Várunk szeretettel minden hozzászólást, javaslatot, akár konkrét kutatásokat is. Ha ismersz egy kapcsolódó kutatást, esetleg magad is végzel ilyesmit, vagy tudsz pontosítást, történetet vagy ellenpéldát, amely más irányba viheti a gondolkodást, szeretnénk hallani róla.
Ha te is izgalmasnak tartod ezt a témát, dolgozzunk együtt!
Vedd fel velünk a kapcsolatot mondjuk itt: jammer@jammer.hu, vagy keress minket a facebook oldalunkon. Esetleg keresd meg a fizikai valónkat valahol a valóságban.
Ez a cikk csak annak története, hogyan jutottunk el idáig. A projekt részletesebb kiindulópontjait, kérdéseit és módszertani vállalásait külön dokumentumban foglaltuk össze.
Tovább a Világáram alapdokumentumához
A következő időszakban megpróbáljuk egy kicsivel tudatosabban követni, hogyan jönnek létre, hogyan mozognak, hogyan kapcsolódnak és hogyan változnak az információk. Megnézzük, milyen szerepe van mindebben az ember figyelmének, mit jelent egyetlen ember beavatkozása, mit változtat néhány ember együttműködése, és mi történik akkor, amikor nagyon sok ember kapcsolódik ugyanahhoz a folyamathoz. Keresni fogjuk az összefüggéseket, és azokat a pontokat is, ahol az összefüggés megszakad.
Egyelőre nem tudjuk, egyetlen nagy működés különböző megjelenéseit látjuk-e, vagy sok különálló rendszer hasonló mintázatait. Lehet, hogy csak találtunk egy érdekes nézőpontot, ahonnan a jelenségek vizsgálhatók. (Lehet, hogy mások már könyveket írtak róla és ki is égtek benne, miközben számunkra újdonságként hat.)
Mostantól figyelni fogjuk mindezt, mert úgy látjuk, hogy valami újra és újra átjut egyik emberből a másikba / egyik műből a következőbe / egyik közösségből a másikba / egyik korszakból a másikba. Közben változik, kapcsolatokat hoz létre, és visszahat azokra, akik továbbviszik.
Valami áramlik.