Szőrös vagy kopasz?
Gondolatok egy örök kérdés kapcsán
A nyolcvanas években nőttem fel. Akkoriban egyértelműen a szőrös volt elfogadott. Senki nem lepődött meg rajta, hogy pihékbe ütközik, leginkább csak ehhez jutott hozzá az ember. A szőr hiánya inkább számított különlegességnek, mint természetesnek. Ha ilyennel találkoztál, a barátaid irigykedve hallgatták a róla szóló történeteket. Persze akkoriban majdnem mindenki kizárólag a szőröset ismerte, így az volt a társadalom által legitimálva.
A 90-es években aztán minden megváltozott. Ahogy a határok átjárhatóbbá váltak és lassan betört a nyugat, úgy mindannyiunk számára elérhetővé váltak annak vívmányai, újdonságai is. A csupasz is akkor kezdett teret hódítani. Persze ez is Franciaországból és Olaszországból indult európai hódító útjára.
Valami egészen új dolog volt ez. Az ember nyelve úgy csúszott végig ezen a simaságon, hogy egyből érezte, ez esetben a kevesebb több. Pillanatok alatt vált népszerűvé a kopasz, van ahol mára ez már egyenesen elvárás. A szőrös, ha nem is tűnt el, egyértelműen háttérbe szorult. De ahogy minden folyamatosan változik, talán idővel majd ez is. Most viszont nyilvánvalóan a kopasz a normál.
Egy szó, mint száz, a nektarint sokkal jobban szeretjük, mint az őszibarackot.
Nem erre számítottál? Ez nem nagyon szokta érdekelni az újságírókat, amikor olyan címet adnak cikkeiknek, ami előreláthatóan majd nézettséget generál. Az olvasottságért szinte bármit. Ha mondjuk a celebkimentős műsorban Pákó minden bátorságát összeszedve belenyúlt volna egy rákokkal teli vödörbe, az tuti így jelenik meg másnap:
[su_highlight background=”#000000″ color=”#00e31d”]Pákó legyőzte a rákot!!![/su_highlight]
A szenzációhajhász szalagcímek elterjedésének egyetlen egyszerű oka van: a nagy példányszámú eladás, illetve a kattintásvadászat. Márpedig épp ezt generálja egy túlzó hype-olt szalagcím. Ezért alakult úgy, hogy mindig valami egetverőt ígérnek, amiről tudat alatt tudjuk, nem kaphatjuk meg, de valahogy azért mindig beleolvasunk.
Gyakori, hogy kérdésben fogalmazzódik meg a főcím, valahogy így:
[su_highlight background=”#000000″ color=”#e30000″]Végzetes üstökös tart a föld felé?[/su_highlight]
Aztán ha elolvasod a cikket, kiderül, hogy nem, de még csak nem is majdnem. Ezt sokan bekajálják. Aztán még csak nem is dühösek, hogy át lettek verve. Megkönnyebbülnek, hogy ma sem égnek el egy szupernóva-robbanásban. Meg holnap sem fognak, de az már a másnapi kaland legyen. A föld pusztulása napi fenyegetés. Gyakran feltételes módban.
Ha kicsit mocskos a téma, az is jól működhet egy szalagcímben. Celeb és annak fehérneműje, híresség barátnőjének nemi szerve, ez mindig működik. Gondolj csak az Éhezők viadala sztárjának fotóira. Mellet villantott Jennifer Lawrence. Na ez egy tökéletes cím. Pár éve még működhetett volna a Madonna bugyija is, de ez szinte minden koncertjén megtekinthető, úgyhogy úgy tűnt el a felejtés homályában, mint J. Lo millió dolláros segge. Ez most már kevés, de a példa talán érthető. Napjainkban az igényszint inkább ez: Maradona rámarkolt nője p..cijára. Ebben azért benne van a tuti: híresség, partnere, a partner nemi szerve.
A halálos betegségek gyógyítása szintén heti téma. Nagyon megnyugtató, hogy a ráknak mennyi ellenszere van. Ráadásul hétről-hétre egyre több. A kétes kutatási eredmények, amik alapján a szerzők írnak, persze sorra megdőlnek, de mit számít ez? Mikor olvastál utoljára olyat, hogy egy kutatási eredményt végül megcáfoltak? Nem? Én sem. Inkább olyat, hogy gyógyíthatja, ellenszere lehet, ilyesmi. A kávéról is tudom, hogy gyakorlatilag mindenre jó, ami jó hír, mert abból elég sokat megiszok. Bevallom, jó érzés védettnek lenni!
Aztán ott vannak a bűnesetek. Ez magától értetődő. Szinte kérik a gyilkosságok, hogy így tálalják őket. Machetével sújtott le, valahány szúrással gyilkolt… Nagyon képszerű. Nagyon népszerű. Van megszámolható darabszámú áldozat és örülhetünk, hogy nem mi, vagy a szeretteink vagyunk azok.
Az nagyon érdekes, hogy jól kitalált, vagy sarkított, elferdített történetek lépten-nyomon megjelennek, de ha ezek lelepleződnek, annak valahogy nincs hírértéke. Mégsem vetkőzik le Dukai Regina, nem tart végzetes meteoriteső a föld felé, a túrós tészta szalonnával mégsem gyógyítja az aranyeret. A leleplezés nem hír, nem kerül a címlapokra. Igazából dög unalom. Hiába, hogy egy jól tálalt történet tartalmilag semmi, ha a kereslet a tálalásra van és nem a tartalomra. Kapd fel már a címre a fejed, mint a legszaftosabb pletykákra régen a falubeliek. A korrekt tájékoztatástól csak elálmosodik az ember.
A bulváros formát egyre több komoly hírportál és újság is használni kezdte, egyébként ahol ésszel, ott gyakran még szórakoztató is. Másképp talán nem is tudnák tartani a versenyt. A hírek felé megfogalmazódott új elvárás a társadalom részéről, hogy igenis legyen a tájékoztatás is szórakoztató. Ez van. Mindemellett azért a formán túl az sem mindegy, hogy mit és hol olvasol, és nem, egyáltalán nem baj, ha néha csak szórakoztat.