Iskolatáska

Fontos a mindennapi testedzés. De miért kell ehhez iskolatáska?

A kora reggeli kelés és kávézás után együtt vágtam neki a napnak középiskolás gyermekemmel. Ő suliba, én melóba. A liftben álmatag érdeklődésemre, hogy milyen napja is lesz, ennyit válaszolt:
– Ma könnyű napom van – mondta és kortyolt egyet a kakaóból.
Pittyent valami, erre szűk zsebében kezdett matatni a mobilja után. Sikertelenül.
– Fogd meg lécci! Szólított fel és már a kezembe is nyomta iskolatáskáját. Hogy meg lett-e a telefon nem tudom, mert a rám szakadt súlytól sokkot kaptam.

Eddig azt hittem, azért olyan sportos az alkata, mert egy ideje már valami XNEX vagy FixTex nevű helyre jár edzeni. Tévedtem. Mindez csak azért van, mert iskolás. Mindennap.

Most már értem az előkelő helyünket az olimpiai érem táblázatban.

Számtalan cikk és műsor foglalkozott már az iskolatáska súlyával, szeptemberben menetrendszerűen előkerül a téma. Még az ombudsman is külön vizsgálatot indított.
Az ügy fontos, mert szinte minden családot érint. Nagyon sokan harcolnak a táskák könnyítéséért. 2005-ben például egy somogyaszalói nagymama érte el, hogy az ötkilós táskákat háromra csökkentsék a kisebb korú gyermekeknél. Törvényileg.

De a táska csak nehéz maradt.

Én is szoktam ekkora súlyt cipelni a hétvégi nagybevásárlásnál, karácsony előtt, meg ha vendégeket várunk. Ám kizárólag rövid távon: csak a boltból a lakásig. Pedig meglett férfiember volnék.

Ha jól belegondolok, akkor bizony ez egy dráma. Dráma a maga drámai feszültségével. Két ellentétes erő feszül egymásnak. Két erő, két motiváció, két végcél.

Az egyik oldalon a Kifejezetten Kilómentes Kör, a másikon a Tanulj Tinó Társulat.
A küzdelem minden fronton zajlik: szülők, tanárok, gyerekek, média, hivatalok.
Az is probléma, ha sok a tankönyv, mert nehéz – és az is probléma, ha kicsi a táska tömege, mert nincs miből tanulni.

Ebből számomra az következik, hogy attól függően hogy ki győz: a gyerek vagy gyenge lesz és buta, vagy okos és erős. Kicsit spártainak tűnik a módszer, ám nem előzmények nélküli. A “jó tanuló – jó sportoló” státusz külön értéket képviselt korábban a gyermektársadalomban.

A harcban megjelennek a józanul gondolkodók és a kompromisszumkeresők is. Bizonyos elméletek szerint nem a táska súlya a lényeg, hanem a viselés módja.

Hogy ez a bolhából elefánt kategória, vagy valóban sürgősen kezelendő probléma – azt nem tudom. Csak annyit tudok, ha a gyermekemet mosolyogni látom, akkor nagy baj nem lehet.

A lift leért, kiléptünk a házból, puszi a homlokra:
– Akkor este találkozunk.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=WDZWFQyKX-4″ width=”650″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=QUm04OmjZMA[/su_youtube]