Fekete leves

Egy pillanatban olykor sokkal több van mint azt elsőre hinnénk. Gavrilo Princip és a csészém története.

Óra. Csörög. Reggel. Sötét. Kinyomom. Kelek.

Mosdó majd konyha.

Itt hirtelen egy olyan sztoriba csöppenek, ami sokkal messzebb vezet, mint egy sima hétköznap reggele. Sok ember sorsa fonódik össze térben és időben – egyetlen csésze forró italban. Egy kávéban.

csésze kávé

De mikor is kezdődött ez az egész?

Két verzió is létezik a kávé eredetét illetően, de az biztos, hogy akár a Rhazes (852-932) nevű arab orvos használta először orvosságként, akár a Káldi nevű etióp pásztor (i.e 300 körül) vette észre, hogy a kecskéi élénkebbek lesznek a bogyók elrágcsálása után –  mindenképpen ezer évnél idősebb a kávé fogyasztás kultúrája.

No, ugorjunk egy kicsit előrébb.

Mohácsi csata

Mohácsi vész. Így tanultuk a szüleinktől, tanárainktól, könyveinkből. Jöttek a törökök és…

…és hát itt maradtak vagy százötven évig.

De mit is köszönhetünk a törököknek?

Rózsát, tulipánt, török-szegfűt. Padlizsánt és egyéb zöldségeket, gyümölcsöket. Fűszereket. Fürdőket és fürdő kultúrát. Higiéniát. Jövevény-szavakat.

Ja és tulajdonképpen a déli harangszót is.

Na de azon kívül, hogy jövevény-szavakat, a rózsát, a tulipánt, a török-szegfűt, a padlizsánt és egyéb zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket, a fürdőket és a fürdő kultúrát meg a higiéniát és a déli harangszót? Azon kívül mit?

Hát a kávét.

Hozzánk, pécsiekhez, illetve az egész országba a török hódoltság idején került a kávé. Pécsett számtalan török-kori emlék bizonyítja: itt jelentős volt az Oszmán Birodalom hatása a kultúrára éppúgy, mint a mindennapi életre. Így elkezdtek kávézni az emberek. Illetve egy részük – a törökök és csatlósaik, mert mi magyarok nem. Vártunk egy picit még.

Büszke népünk megvárta, míg egy magyar embernek is köze lesz a dologhoz. Ehhez egy pár száz évnek el kellet múlnia.

Újra ugorjunk hát előrébb.

I. világháború

Illy Ferenc magyar származású trieszti üzletember, könyvelő, feltaláló. Bár ő ezt az elején még nem is sejtette. Dolgos hétköznapjait élte, mikor is Gavrilo Princip több száz kilométerrel arrébb elsütötte pisztolyát.

Botrány, szövetségek, feszültség, háború.

Illy Ferenc megkapta behívóját, s ment is a frontra, a mai Észak-Olaszország területére. Gavrilo pisztolyának dörrenését sok millió másik követte.

Ám egyszer minden véget ér, így a háború is.

Illy Ferenc Triesztben telepedett le. Kávékereskedésben kezdett dolgozni, és elbűvölte a kávé világa, a pörkölt kávé csodálatos illata. Szorgalmasan dolgozott, több üzletben is. Az idő múlásával magas szintre fejlődött kávé-szakértelme. Ez kreativitásával párosulva két fontos dolgot hagyományozott ránk. A vákuum csomagolt kávét és a gőzzel való átfőzés ötletét – az eszpresszó-gép elődjét.

Ezek után a harmincas években bécsi közvetítéssel hazákba is eljutott a kávéházi kultúra, és ezzel a mindennapi kávézás szertartása. Először a közösségekbe, baráti körökbe, majd az otthonokba a családokhoz. A mindennapokba. A reggelekbe.

És az én csészémbe is.

Köszönet Gavrilonak?
Személyének és szerepének elemzését inkább a történészekre hagyom.

De a pillanat – ha jól figyelek, megmutatja, mi minden rejtezik benne.

oszd meg!