Mel Brooks és csapata 1987-ben készítette el az Űrgolyhókat, amiben azzal a lendülettel rögtön viccet is csináltak a lehetséges folytatásból. Ennek a „Spaceballs 2: The Search for More Money”, vagyis a „Még több pénz keresése” címet adták. Közel negyven évvel később Mel Brooks száz éves lett… és valóban elkészítette a második részt. A címe más lesz, merthogy a pénz közben meglett: végig ott volt a pincéjében.
A folytatás 2027. április 23-án érkezik az amerikai mozikba, „Spaceballs: The New One címmel”. A negyvenéves vicc tehát végre valóra válik, és már csak egyetlen kérdés maradt: maradt-e még bármi, amit ki lehet figurázni a Star Warson?
Az Erő legyen veled! A pénz meg velünk.
Az eredeti Űrgolyhók 1987-ben még viszonylag könnyű célpontot talált magának. A Star Wars-trilógia már meghódította a világot, hőseit mindenki ismerte, és a hozzá kapcsolódó játékfigurák, űrhajómodellek és egyéb termékek is ott sorakoztak a boltok polcain. És még nem volt belőle olyan rengeteg, mint most.
Mel Brooks fogta az egész, messzi-messzi-messzi-messzi galaxist, kissé átrendezte, a feje tetejére állította, majd visszaadta a nézőknek. Darth Vaderből Sötét Sisak lett, akinek akkora fejfedőt sikerült készíteni, hogy időnként a levegővétel is nehézséget okozott. A Millennium Falcon helyét egy repülő lakóautó vette át, a legendás fénykardpárbajban pedig kiderült, hogy a harcosok családi kapcsolatai még a Star Warsban megszokottnál is bonyolultabbak.
Ráadásul Brooks a Star Wars mögött működő filmipart is bevonta a játékba. Yogurt, a bölcs mester például egy egész ajándékboltot mutatott be, ahol az Űrgolyhók világához kapcsolódó termékeket árulták. A film valódi bevételi forrása ugyanis – magyarázta – a „moichendising„, vagyis a filmhez kapcsolódó termékek értékesítése.
Például Spaceballs: A lángszóró.
Spaceballs: A musical.
Spaceballs: A pénz.
És egyebek.
A jelenet mögött ráadásul egy valódi megállapodás állt. Brooks egyeztetett George Lucasszal, aki támogatta a paródia elkészítését, de kikötötte, hogy a Star Wars-termékekre túlságosan hasonlító Űrgolyhók-játékfigurák nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Brooks elfogadta a feltételt, és inkább beleírta a filmbe az egész ajándékboltot, így aztán Yogurt olyan termékeket reklámozott, amelyeket a nézők a valóságban nem vásárolhattak meg. Sajnos. Vagy talán inkább szerencsére.
Spaceballs: A rakétavető.
Most vagyunk a mostban!
A filmben meglepően sok hasonlóan meta-jelenet található. De meg kell emlékeznünk az egyik legmetább jelenetről, mert filmtörténeti jelentőségű… vagy nem, nem tudjuk, de nagyon vicces, az biztos.
Ebben a jelenetben Sötét Sisak és Sandurz ezredes egy videókazettát vesz elő, hogy megtalálják az előlük menekülő hősöket. Csakhogy a kazettán nem egy biztonsági kamera felvétele látható, hanem maga az Űrgolyhók című film VHS változata. Pontosan az, amelyet mi is nézünk. Sandurz előretekeri a felvételt, amíg el nem jutnak ahhoz a jelenethez, amelyben éppen a kazettát nézik. A képernyőn feltűnik Sötét Sisak és Sandurz, amint egy képernyőn Sötét Sisakot és Sandurzot nézik, akik egy képernyőn…
A jelenet nemcsak a negyedik falat bontja le (vagyis azt a képzeletbeli határt, amely elválasztja a film világát a nézőétől), de ráadásul a jelenben reflektál önmagára. A szereplők magát a filmet használják arra, teljesen természetes módon, hogy megtudják, mi történik benne. (Talán a Miért éppen Alaszka? című sorozatban volt hasonló sztori, ahol a forgatókönyvet olvasták a szereplők, de ez már nagyon régen volt, nem emlékszünk pontosan.)
Egy ilyen poénhoz még fénykard sem kell. Elég egy videómagnó, néhány jól megírt mondat és Mel Brooks elképesztő játékossága.
A Sisak visszatér
A készülő folytatás egyik legnagyobb meglepetése, hogy az eredeti szereplőgárda jelentős része is visszatér. Bill Pullman ismét Lone Starrt, Daphne Zuniga Vespa hercegnőt, Mel Brooks pedig Yogurtot és Skroob elnököt alakítja. Producerként is részt vállalt a melóban, de a rendezést ezúttal a nála legalább fél évszázaddal fiatalabb Josh Greenbaumra (Kivert kutyák, Will & Harper) bízta.
Az új szereplők közül különösen érdekes Lewis Pullman, Bill Pullman fia, aki a filmben is az eredeti főhős gyermekét alakítja.
A legnagyobb visszatérés azonban kétségkívül Rick Moranisé.
A nyolcvanas és kilencvenes évek egyik legnépszerűbb vígjátékszínésze felesége 1991-es halála után fokozatosan háttérbe vonult Hollywoodból, hogy két gyermekének nevelésére összpontosíthasson. Nem hagyott fel teljesen a színészettel, de a nagyjátékfilmes szerepeket hosszú időre maga mögött hagyta.
Most viszont ismét felveszi Sötét Sisakot.
A 2026-os San Diegó-i Comic-Conon ráadásul már meg is lepte a közönséget: jelmezbe öltözött rajongók között rejtőzött, majd egyszer csak megjelent a színpadon a többi szereplő mellett. Aki esetleg azt hitte, hogy Sötét Sisak végleg eltűnt a galaxisból, annak ideje újragondolnia a dolgot.
Egy messzi-messzi galaxis, negyven évvel később
Az Űrgolyhók bemutatása óta persze a Star Wars is jócskán megváltozott, és hát úgy az egész világ is. Az eredeti három mozifilmből előzménytrilógia, folytatástrilógia, önálló filmek, animációs sorozatok és élő szereplős televíziós produkciók egész univerzuma nőtt ki. Azóta azt is megtanultuk, hogy a galaxisban a családi kapcsolatok még annál is bonyolultabbak lehetnek, mint amilyennek 1987-ben gondoltuk. A halál pedig nem feltétlenül végleges akadálya annak, hogy valaki visszatérjen egy következő részben.
Egy ilyen világban Sötét Sisaknak sem okozhat különösebb nehézséget a visszatérés. Legfeljebb előbb meg kell néznie három előzménysorozatot VHS-en, hogy megtudja, pontosan mi is történt vele az elmúlt negyven évben.
Az új Űrgolyhók hivatalos történetismertetője mindenesetre máris azzal indít, hogy Sötét Sisak valahogy visszatért. A történetben Lone Starr és Vespa fiának, Starburst hercegnek kell felkutatnia az eredeti film legendás szereplőit, hogy szembenézzenek egy újabb galaktikus fenyegetéssel.
Az alaphelyzet tehát ismerős, de hát a Star Wars azóta maga is többször visszatért a korábbi hősökhöz, új nemzedékeknek adta tovább a stafétabotot, és saját múltját is a történetei részévé tette. Az új Űrgolyhóknak így nemcsak egy sokkal nagyobb galaxist kell kifiguráznia, hanem egy olyan filmsorozatot és a köré épült világot is, amelynek alkotói és rajongói már maguk is szívesen játszanak a régi történetekkel, visszatérő motívumokkal és jól ismert karakterekkel.
De talán éppen ebben rejlik a lehetőség. Mi történik például, ha Sötét Sisak találkozik a saját fiával, aki szintén Sötét Sisaknak öltözik, mert már az apja is csak egy korábbi gonosztevő újragondolt változata volt? Vagy ha a galaxis megmentése előtt az egész társaságnak tisztáznia kell, hogy az új kaland pontosan melyik idővonalon játszódik? És vajon mikor derül ki, hogy Yogurtnak is van egy ikertestvére, akiről nem is tudott?
A pénz már megvan
Az Űrgolyhók folytatásának mindenesetre már most van egy olyan poénja, amelyhez még forgatókönyv sem kellett: az, hogy elkészült.
Visszatérnek a régi hősök, érkezik az új nemzedék, és az egész vállalkozás egyik legfontosabb vonzereje éppen az, hogy ismét találkozhatunk azokkal a szereplőkkel, akiket negyven évvel ezelőtt megszerettünk. A kérdés már csak az, sikerül-e olyan új poénokat találniuk, amelyek miatt negyven év múlva is szívesen emlékszünk majd erre a filmre.
Az Erő (és Sötét Sisak) legyen velük. A pénz, úgy tűnik, már megvan.
