A világhírű cégek sem voltak mindig világhíresek – egy kis logótörténelem

Az arculatok változnak, időről időre frissülnek, követik a divatot – azért néha elég vicces látni, hogy néztek ki eredeti formájukban

Apple

Kétségkívül a világ leghíresebb és legismertebb logója, és nem ok nélkül. Ha eltekintünk attól, mit tudnak az Apple termékek és mit nem, mennyire divat vagy mennyire minőség (és most tekintsünk is ezektől el), a cég arculata zseniális. Valószínűleg nincs olyan fiatal, aki ne ismerné fel bárhol, bármikor, van jelentése is, kapcsolódik hozzá életérzés, tökéletesen működik.

Na de nem volt ez mindig így.

1976-ban, a cég indulásakor ez volt az alma helyett:

Mint egy szépen kidolgozott 17. századi metszet. Elég fura volna ezt a logót látni a modern vonalvezetésű, fehér high-tech kütyükön, nem?

A kép egyébként Newtont ábrázolja a legendás almafa alatt üldögélve, néhány pillanattal azelőtt, hogy az alma a fejére pottyant volna. Művészi alkotásnak egyébként szerintem remek, csak logóként nem működik egyáltalán. A szöveg a kép keretén ez:

“Newton … A Mind Forever Voyaging Through Strange Seas of Thought … Alone.”

(Kb.: Newton… egy elme, mely a gondolatok különös tengerein utazik örökkön… egyedül)

Lássuk be, nem egy vásárlásra buzdító szlogen, és valószínűleg már ’76-ban sem volt az. Ezért se lehet véletlen, hogy már ’76-ban lecserélték.

Az alkotás Ronald Wayne, az Apple egyik alapítója két kezének munkája, 800 dollárt ért (amit a cég 10%-os részesedésére váltott ki). Majd két hét múlva ki is szállt a bizniszből.

Az idők során pedig így egyszerűsödött a design, egy nagy váltással az elején, majd eleinte szépen követve, később meghatározva az aktuális trendeket:

Ráadás: a Macintosh 1984-es, Ridley Scott rendezte reklámfilmjéről itt írtunk.

Microsoft

A Microsoft egy évvel korábban, 1975-ben jött létre, ezzel a logóval:

Azért ez jó néhány fokkal modernebb, mint az Apple. Simán elképzelhető egy másodvonalbeli diszkóbakelit borítóján, amibe egy lemezbörzén fut bele az ember tök véletlenül. De hát ez a hetvenes évek, akkoriban ez volt a menő.

A cég neve a Microcomputer és a Software szavak összeolvasztásából származik, először külön is írták, így: Micro-Soft.

Ők is lekövették a divatot, fokozatosan egyszerűsítettek:

IBM

Az úgy kezdődött, hogy az 1890-es amerikai népszámlálás adatait valahogyan fel kellett dolgozni. Nem volt egyszerű menet, mert a tömeges bevándorlás miatt eléggé sokan lettek hirtelen az amerikaiak. Az adatfeldolgozásra versenyt írtak ki, amit Herman Hollerith nyert, lyukkártyás gépeket használva négy hét alatt megcsinálta a feladatát.

Aztán céget alapított (Tabulating Machine Co.), majd 1911-ben, két másik céggel egyesülve létrejött a Computing-Tabulating-Recording Co. (CTR) nevű tröszt, ami ipari blokkolóórákat, mérlegeket, hús- és sajtszeletelő berendezéseket gyártott. (Egyelőre úgy látszik, elég messze vagyunk a ma ismert IBM-től, nem?)

Pár évvel később néhány üzletág levált, új elnöke lett a cégnek (Thomas J. Watsonnak hívták), aki inkább a földrajzi, mint a tevékenységbeli terjeszkedésben hitt. Úgy döntött, a stílusváltáshoz névváltás is dukál, hogy ezt egyértelművé tegyék. Ekkor, 1924-ben változtatták a cég nevét International Business Machines-re, ezzel a logóval:

A második világháború alatt gyártottak itt célzókészülékektől a motoralkatrészekig mindenfélét, de ekkor építették meg a Mark I elnevezésű programvezérelt számítógépet is, a Harvard Egyetemmel együttműködve. Ekkor még azt tippelték, hogy évente max. 5db számítógép fog fogyni. Kicsit alálőttek szerintem.

Az idősebb Watson ’52-ben fiának, az ifjabb Watsonnak adta át a vezérigazgatói széket, ő pedig már nagyon erősen abban hitt, hogy a jövő nem a mérlegekben és sajtszeletelőkben, hanem a számítástechnikában van. Igaza lett. A cég ipari óriássá nőtte ki magát.

A logó egyszerűsödött, ma ismert formáját 1972-ben kapta meg.

Canon

Az 1930-ban alapított japán Precision Optical Instruments Laboratory műhelyében, 1934-ben két japán mérnök alkotta meg a mai Canon kamerák ősét, de azt akkor még Kwanonnak hívták. 35mm-es filmet használó autofókuszos (rangefinder) gép volt, optika nélkül. (Érdekesség, hogy a Nikon jogelődjétől szereztek hozzá 50mm-es objektívet.) Ez a gép került Canon néven aztán kereskedelmi forgalomba, majd a céget is így nevezték el.

Kwanon egyébként a könyörület buddhista istennője. A cég szerint az istennő a cég azon vízióját jelképezte, hogy ők csinálják majd a világ legjobb kameráit. Én ugyan nem egészen értem ennek a logikáját, de ez nem is nagyon fontos. Az eredeti logó is az istenséget ábrázolta, 1000 karral és lángnyelvekkel:

Miután – a globális terjeszkedéssel összhangban – 1953-ban nevet váltottak, elkészült a Canon logója. Ami lényegét tekintve nem sokat változott azóta:

A lényege pedig valahol a C betű egyediségében rejlik. Ez egy amúgy is egyedi font, ilyen akkoriban nem volt se Európában, se Amerikában, de a C betűje különösen érdekes. A betű vége befelé, a kör közepe felé mutat, ezzel utalva rá hogy a cég úgy kíván nyitni a világ felé, hogy közben megőrizze történelmi gyökereit.

Motorola

Szintén a 30-as évek, csak most Amerika. A chicagói Galvin Manufacturing Corporation kijött egy új autórádióval, ami hirtelen nagyon menő lett. Motorola néven futott, a „motor” és az „ola” szavak összeépítéséből. Az „-ola” nem is igazán szó, inkább amolyan konkrét jelentés nélküli szóvégződés volt annak idején, előszeretettel használták terméknevek létrehozásához például. Különös tekintettel a hangcuccokra.

A rádió annyira befutott, hogy Paul Galvin, a cég irányítója úgy döntött, leszedi saját nevét a cégtábláról, és inkább a Motorolát teszi a helyére. Ez a jelenség előfordul időnként a történelemben, hogy egyszer csak a márkanév elkezdi helyettesíteni a termék megnevezését és beépül a köztudatba, így lett vegeta az ételízesítő, bambi az üdítő, jacuzzi a pezsgőfürdő, és így tovább. Ez majdnem ugyanaz, csak kicsit más. Galvin meglátta benne a marketingértéket, és lecsapott rá.

Aztán ők is haladtak a korral, rámentek a telekommunikációra és a félvezetőkre, és így tovább.

Nokia

Gondolnád, hogy a céget 1865-ben alapították? Jó, persze akkor még messze nem technikai masinériákkal foglalkozott, hanem cellulóz-feldolgozással. A cégalapító Frederik Idestam második malmát Nokia városától nem messze, a Nokiavirta folyó mentén építette. Kicsivel később a kis céget részvénytársasággá változtatta, akkor lett a neve Nokia Company, 1871-ben.

Csodaszép logót kapott!

A nokia név egyébként hódot is jelent, vagyis fekete, szőrös kisállatot (noki=korom). Szóval hal helyett lehetett volna akár az is a címerállat, mint Nokia városának – végül aztán nem az lett.

1902-től a cég felvette tevékenységei közé a villanyáram-termelést is. Az első világháború környékén csődközelbe került, de aztán összebútorozott a Finn Kábelművekkel és a Finn Kaucsukművekkel, létrehozva a Nokia Corporationt, 1967-ben. Egészen 1990-ig gyártottak itt mindent, a gumicsizmától a tévékig, csak akkor döntöttek úgy, hogy rákoncentrálnak a telekommunikációra.

Xerox

Haloid Company néven, 1906-ban alakult, fotópapírt gyártottak. Húsz évvel később Chester Carlton, az elektrofotográfia eljárás feltalálója bepróbálkozott a cégnél, hogy vajon tudnak-e valamit kezdeni a találmányával.

Az eljárást „száraz sokszorosításnak” is nevezik, mert – a korábban ismert módszerekkel ellentétben – nem kellett hozzá folyékony vegyszer. Később pedig ennek a görögösítésével xerográfia néven lett népszerű (xero = száraz, gráfia = írás).

A legtöbb céget, akiket Carlton megkeresett, nem érdekelte az újítás. A Haloid viszont megpróbálta, mit lehet kihozni belőle, és 1959-ben kijöttek a világ első fénymásolójával, ami a Haloid Xerox 914 nevet viselte. (Igen, a xerográfiára épült, mint a legtöbb később gyártott fénymásoló, lézer- és LED nyomtató.)

A készülék olyan népszerű lett, hogy el is hagyták a Haloid nevet gyorsan, maradtak a Xeroxnál, és rajta maradtak a fénymásoló-bizniszen.

A logó azóta jó néhány frissítést megért.

Nézzünk a jövőbe!

A fejlődés persze nem áll meg, a piac is változik, a trendek is, és néhány elvetemült grafikus tovább is gondolja, ami továbbgondolható. Ezekből álljon itt egy rövid, ám vidám és tartalmas válogatás:

(Források: thenextweb.com, stocklogos.com, wikipédia)