Híres rendezők reklámfilmjei 6 – Ridley Scott

Disztópia, szürkeség, 1984, Macintosh

Ridley Scottnak nem mindig sikerül, de amikor sikerül, akkor nagyon sikerül. 34 filmet rendezett, beleértve a rövideket és a sorozatepizódokat is, és vagy nagyon nagy közönségsiker lett, amit csinált, vagy oltári bukta. (Vagy A jogász, az egy külön kategória.) Az igaz, hogy ahhoz, hogy valamit bukásnak ítéljünk meg, feltételezni kell előtte egy-két világsikert is. Ha tök ismeretlen rendező filmje bukik, az nem hír, csak az a hír, ha olyan valaki esik pofára, akiről tudjuk, hogy kasszasikereket is össze tud hozni.

Azért, ha jobban megnézzük, arányaiban sokkal kevesebb a bukta, mint a siker. Jó, a G. I. Jane-t nyugodtan felejtsük el, meg most az Exodus-ra is azt mondják, hogy kár volt érte, de ott van cserébe az Alien, a Fekete eső, az 1492, Sólyom végveszélyben, Amerikai gengszter, és még sorolhatnám. Ezekről lehet vitatkozni, hogy jó filmek-e vagy szarok (már ha lenne értelme az efféle vitáknak egyáltalán), de kétségtelen, hogy filmtörténetileg jelentős alkotások mind. Te is láttad őket szerintem. Naugye.

És mi sem bizonyítja jobban Ridley Scott jelentőségét, mint hogy minden következő filmjét nagy izgalommal várja a szakma is, meg a közönség is. (Jó, A jogász ebben a tekintetben is furcsa kivétel volt, és mintha mindenki igyekezne elfeledkezni róla, és úgy csinálni, mintha meg se történt volna… attól a filmtől még most is zavarban vagyok.)

Most például a The martianra (-re?) várunk, ami (nagy örömömre) újra sci-fi, és Budapesten forgatták (-ják?), Matt Demonnal a főszerepben, és az a Drew Goddard írta a forgatókönyvét, aki a Ház az erdő mélyént is. Szerintem jó lesz.

Az én legnagyobb kedvencem Ridley Scott filmjei közül a Szárnyas fejvadász, 1982-ből. Egyrészt az a fajta sci-fi, ami többről szól, mint űrkalandok és lézersugárvetők, ehhez Philip K. Dick elborulófélben lévő elméje is kellett (az ő Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? c. könyvéből született a film, még ha nem is feltétlenül volt büszke rá). Másrészt annak ellenére, hogy sci-fi, ráadásul igazi film noir is, a műfaj minden jellemző stílusjegyével. Harmadrészt meg hihetetlen atmoszférája van.

Na erre, az elképzelt jövő korántsem barátságos ábrázolására figyelt fel Steve Jobs is, és pont ezért kérte fel Scottot a Macintosh 1984-es reklámfilmjének megrendezésére.

A koncepció annyira adta magát, hogy sokan valószínűleg nem is vállalták volna be, attól tartván, hogy túlságosan triviális, de hát Jobs neve azért nem egészen véletlenül vált  később fogalommá és hivatkozási alappá – ő bevállalta, és nyert is vele. 1984-ben az 1984-gyel reklámozni bátor vállalkozás volt, és bejött.

A reklámot egyetlen egyszer, a XVII. Super Bowl közvetítésén sugározták (ez az az esemény, amit minden rendes amerikai család néz, minden kocsmában megy, mindenki tud róla, mindenki erről beszél – szóval erre az alkalomra a hirdetők mindig még jobb, még nagyobb, még különlegesebb reklámokkal készülnek), mégis híre ment, sőt, híres lett. Nem csak az Apple későbbi sikeréhez járult hozzá jelentős mértékben, hanem a reklámiparra is nagy hatással volt.

Ilyen az, amikor két zseni összedolgozik.

Vagyis Orwellel együtt összesen három.

oszd meg!