Csillagainkban a hiba – Nem ajánlom!

Szeretet és mulandóság, szépség és szomorúság – hát kinek hiányzik ez?

Leültem már párszor megírni ezt az ajánlást, de újra és újra abbahagytam. Lassan értettem csak meg, hogy miért: nehéz nekem arról a filmről írni, ami „számít”, ami valami miatt fontos… és a Csillagainkban a hiba egy ilyen film.

El lehetne mesélni felszínesen is, akkor annyit mondanék, hogy ez egy tini szerelem története közel másfél órában, amiben a szereplők sokat ülnek egy terápiás csoportban egy Jézust ábrázoló szőnyeg társaságában, majd elutaznak Európába, hogy találkozzanak egy íróval, akivel talán nem is volt érdemes.

Ha így mesélném, akkor meg sem említeném, hogy ez azon kevés filmek egyike, ami „szépen szomorú”, amit úgy néztem, hogy potyogtak a könnyeim, de mosolyogtam közben… és nem csak egy ilyen pillanat volt.

Nem beszélnék arról, hogy ez a film megmutat valamit abból, amit szeretetnek hívok, valamit ennek az árnyaltságából, mélységéből, mutat a szerelemből, a gyermeki szeretetből, a barátságból, a rajongásból, mutat abból, hogy mit jelent felismerni egy csodát és megélni azt, hogy mit jelent szeretni élni.

Tele van kiszámíthatatlan pillanatokkal és helyzetekkel, nyers őszinteséggel és a valóság abszurd humorával. Mondanám, hogy tanít tisztelni az időt, de ez nem lenne igaz.  Azt mutatja meg, mit ér egy pillanat, amiben ott vagyok és észreveszem a másikat mellettem.

Ezt a filmet nem mutatnám meg bárkinek… mert félnék, hogy mi van, ha nem érti? Ha „véleménye” lesz róla, ahelyett, hogy értékelné. Sőt, azt hiszem, csak olyan embereknek mutatnám meg, akikről elhiszem, hogy képesek közel engedni magukhoz a mulandóságot, hogy megérhessenek valamit az életből.

Szóval, a Csillagainkban egy olyan film, ami nem való azoknak, akik azt hiszik, hogy amit látnak, az 126 percnyi mozi… azoknak szól, akik számára ez az idő: végtelen.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=W0Fq5-6VWtY” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]

írta: Dudás Ági