Híres rendezők reklámfilmjei 3 – Wim Wenders

Wim Wenders és a Leica

A digitális gépek terjedésével megszokhattuk, hogy míg a profik teljesen manuálisan állíthatnak be gépükön mindent, addig az amatőrök teljesen hülyebiztos automatikát kapnak kezükbe. Szinte csak a képet kell ellőni, minden mást megcsinál helyettük a gép. Ők leginkább azért akasztanak mégis a nyakukba egy olyan gépet, ami amúgy tényleg sokat tud, hogy az emberek lássák az árát. Ez egyfajta digitális fuksz. Na a Leica nekik nem igazán jó választás.

A helyzet ugyanis az, hogy a Leica digitális gépei nincsenek telepakolva automatikával. Majdnem olyan melós egy jó kép elkészítése ezekkel, mint a full analóg elődeikkel. Nincs autófókusz, és van olyan típus, amin az LCD kijelzőt is elhagyták, így csak a keresőbe nézve tudunk képet komponálni vele. Szinte csak a film cserélését ússza meg a digitális Leica tulajdonos, mivel a fényérzékenység természetesen azért állítható. Meg hát nincsenek eltérő ISO értékekkel ellátott memóriakártyák sem.

Szóval ott tartottunk, hogy minden nagyon hasonlít az analóg fényképezéshez, a beállítás a hagyományos gépekkel azonos tekergetéssel történik, az LCD menü (ha egyáltalán van) nagyon minimál. Wim Wenders a sorozat Leica M8 modelljéhez készített reklámot a rá jellemző egyedülálló hangulatba ágyazva az üzenetet, ami a következő: „A fényképezőgép a szem, a kéz és a szív”. A reklám 2008-ban készült a cég my point of view kampánya részeként.

Aki valaha fogott a kezében Leica gépet, tudja, hogy generációk óta minden, a fényképezést kicsit is komolyan gondoló ember szeretné egy ilyen gépen beállítani a rekeszt és az expozíciót. Itt még fényt is kell mérned, ha jó képet akarsz. Tényleg mindenre oda kell figyelni. És pont ez a lényeg. A digitális korban csak felemeled a fényképezőgépet és egyből exponálsz, itt viszont valamit megőriztek egy régi szemléletmódból, ami egészen más megközelítése a képalkotásnak. Itt nem akarod a gondos munkát elpazarolni.

A Leica hívők majdnem szentségtörést kiáltottak, végül nagy részüket meggyőzték a tradíciókat tiszteletben tartó újítások. Wenders üzenete is a múlt és jelen folyamatosságára, a klasszikus fényképezésre épít. Az apa kezéből megismert Leica a tradíció jelképe, a manuális beállítás a tökéletes technika változatlanságát hirdeti. Hiába a digitális forradalom, van ami ugyanúgy van, mert ugyanúgy van jól. Azért egy pillanatra megvillantja az LCD-t, hogy lássuk, aztán megmutatja az 1.4-es 35-ös objektívet is. Ráadásnak még ott az a csodálatos kattanás.

Az M8-at nem családi fotókhoz gyártották. Ez a gép egy igazi érték, megfelelő kézben tökéletes eszköz, a Leica imádói szemében szinte ereklye.

Aki foglalkozik fényképezéssel, és napokig képes az utcákat járni egy jó kép reményében, az érteni fogja ezt a reklámot. Márpedig a termék célközönsége épp ő, az értő és avatott felhasználó. Nagyon okos döntés volt ez a szerethető elitizmus, hiszen a vásárlókör is elitista. Nem kell mindenkinek eladni egy Leica-t, elég, ha azokat meggyőzzük, akik tudják, hogy ez miért kerül ennyibe. Márpedig aki kiadja ezt az összeget, az tudja, hogy miért adta.

A film fekete-fehér, árad belőle a fényképezés szeretete, szinte saját magadat látod a géppel az utcákon. Ez az, amiért tökéletes reklámnak tartom. 90 másodpercben képes átadni egy különleges életérzést úgy, hogy az igazi, nem pedig csak úgy tesz. Ráadásul minden képe olyan gondosan komponált, mintha csak egy Leicaval fotózta volna egy türelmes profi.

 

[su_vimeo url=”http://vimeo.com/6621910″ width=”640″][su_vimeo url=”http://vimeo.com/73619549″ width=”640″]http://vimeo.com/107454954[/su_vimeo]