A bűn útja – A felnőtt krimi visszatér?

A Crime 101 (A bűn útja) neves elődök nyomdokaiban halad. Kérdés, hogy van-e még igény az ilyen típusú filmekre.

Egyelőre úgy néz ki, van. Csak nem feltétlenül a moziban.

A bűn útja című filmet Bart Layton rendezte, és nem kisebb sztárok játszanak benne, mint Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Halle Berry, Barry Keoghan, vagy éppen Nick Nolte. Ez nem egy akciódús látványorgia, hanem inkább egy szépen építkező, a karakterek élethelyzeteire időt szánó, az eseményeket életszerűen megmutatni próbáló krimi. Vagy heist film. Vagy thriller.

Ha pontosabban be akarnánk lőni a műfaját és jellegét, középköltségvetésű, realista, sztárokra építő bűnfilmnek lehetne mondani, ami a 90-es években és kicsivel később is még alap volt. Akkor egészen nagy nézettséget hoztak össze ezek a filmek – persze akkoriban közel sem volt ekkora a kínálat. A bűn útja c. filmet előszeretettel hasonlítják Michael Mann klasszikusához, a Heat-hez, vagy éppen a Collateral-hoz. Akkoriban nagy sztárokkal, jó sztorival és realista, mégis izgalmas történetmeséléssel nem csak nagyot lehetett kaszálni, hanem, ha a csillagok is megfelelően álltak, kultstátuszt is el lehetett érni.

Mi is ez a stílus pontosan?

A jellemzőit nagyjából így lehetne körülírni – összehasonlítva a jelenlegi kínálattal.

A költségvetés közepes. (A bűn útja büdzséje úgy 90 millió dollár körüli lehetett.) Se nem egy frachise költségvetése, de nem is egy indie filmé. A pénz nagy része valószínűleg a sztárokra ment.

A karakterek nem leegyszerűsített jók vs. rosszak, hanem mindenkinek megvan a maga baja, múltja, nehézsége, morálisan inkább szürkék, mint feketék vagy fehérek. Ezért a bemutatásukra több időt is szán a film.

A tempó ettől (is) lassabb, hagyja, hogy a néző feldolgozza a látottakat, és nem fél tovább árnyalni a szereplőket.

Ezzel együtt is feszült az építkezés, van tét, van adrenalin, de az erőszak realistán ábrázolt, nem túlzó és nem a látványt teszi előtérbe, hanem azt, hogy a szereplők hogyan élik azt meg. Nincs CGI vagy fölösleges / feszültségoldó vicceskedés.

A környezet nagyvárosi, annak minden szépségével és csúnyaságával. Los Angeles, autósztrádák, koszos parkolók – a 101-es út maga is egy fontos szereplője a filmnek. Csillogás és fényűzés az egyik oldalon, hajléktalanok az utcákon a másik oldalon. Szürkés-kékes tónusok.

Nagy kérdés lehetett a producerek körében, hogy vajon van-e igény manapság ilyen filmekre, amikor a nagy franchise-oké és a sorozatoké a főszerep. Nagyjából 90 milliót bekockáztattak vele, és bár úgy tűnik, A bűn útja a moziknál megbukott (összesen kb. 73 milliót szedett össze), a streamingen jól szerepel. (Jelenleg a Prime kínálatában található meg.)

Szóval nem is az a kérdés, hogy jó film-e vagy sem. Ez amúgy sem egy olyan kérdés, amit mi itt megpróbálnánk megválaszolni, ezt mindenki döntse el maga. Sokkal inkább az, hogy van-e helye a széles kínálatban ennek a műfajnak is. És ha igen, akkor vajon hol.

A filmipar változása miatt úgy tűnik, hogy a moziban korlátozottan. Egyre inkább úgy fest, hogy a moziba járó nagyközönség elvárásai mások lettek az elmúlt évtizedek alatt. Más a ritmus, más a hangulat, a vaskosabb, látványosabb, harsányabb filmekre jobban vevők a nézők. Ha már fizettek érte, lássanak valami nagyot.

Otthon azonban nincs ez az elvárás. Leülsz, indítod, de ha nem jön be, maximum a telefonodat nyomkodod, vagy keresel valami mást. Aztán meglátod, hogy jé, ez Thor? Az meg Hulk? Milyen mások itt. Egészen emberiek. Az meg Halle Berry, még mindig milyen csinos. És talán elkezd érdekelni az is, hogy miről mesél a történet. Ha pedig már benne vagy, végigköveted.

Mert bár lassan, de építkezik, bár realistán, de fokozza a feszültséget, bár összetettebbek a karakterek, de hát az életben is összetettebbek. És ha eddig eljutsz, megkapod azt, amit a 90-es, 2000-es években kaptál ezektől a filmektől. Két órányi feszült, izgalmas, sajátos hangulatú történetet. Csak úgy látszik, manapság már meg kell dolgozni bennünket, hogy eljussunk odáig.

Az olyan filmek, mint A bűn útja, talán azért tűnnek el a mozikból, mert megváltozott a közeg. Ezek nem kétórás hullámvasutak, hanem lassan kibomló, hangulatra és karakterre építő történetek. A moziba ma már sokkal inkább az azonnali, megbízható élményért járnak az emberek, a streaming viszont elbírja azt is, amelyhez több türelem szükséges.

Ezek a filmek pedig mindig türelmet kértek. És rendszerint meg is hálálták.