Hogyan boríts ki egy grafikust? – Ízlésesség

Weboldalak a 90-es évekből, tucatgyártott kávézódekorációk, olcsón dolgozó illusztrátorok

Ízlése mindenkinek van, még a grafikusnak is. Persze neki szakmája jellegénél fogva kicsit más, mint a normális embereké. Például nagy jelentőséget tulajdonít olyan fölösleges apróságoknak, mint a betűtípusok, vagy a tipográfia, ami valami fura sznob szokásnak hangzik elsőre, és másodikra is. De egyébként is érzékenyebben közelíti a dolgot, mint az átlagpolgár: ami a többségnek megfelel, az nála lehet, hogy kiveri a biztosítékot. Ez egyébként egyben kiváló bizonyítéka is annak, hogy valóban igazi grafikussal van dolgod, már ha egyébként kételkedtél volna benne.

Az ízlés nem magától lesz, nem születik velünk, az hosszú munkával alakul. A grafikus éveket szán rá, hogy betűket, színösszeállításokat, kompozíciókat, plakátokat, fotókat, festményeket tanulmányozzon, próbálgassa, mi mellett mi mutat „jól”, mely színek „ütik” egymást, milyen formák „passzolnak” milyen más formákhoz és így tovább. A rengeteg beleölt munka eredményeképpen kifejlesztett egyik készsége az a sajátos ízlés – mondhatjuk akár művészi igényű ízlésnek is -, mely sokkal szűkebb valami, mint a közízlés, és többek között ez teszi lehetővé, hogy amit létrehoz, az ún. „szép” legyen.

De mint professzionális grafikusbosszantók, könnyedén felismerhetjük ebben a remek lehetőséget a grafikus hergelésére! Ha az ő ízlése szűkebb, mint az átlag, akkor bármi, ami ezen kívül esik, idegességet és arcrángást okozhat neki – minél távolabb van az övétől, annál inkább.

És csak körül kell néznünk, hogy lássuk: a lehetőségeink számosak.

 

1. Ilyen „épp most végeztem egy Illustrator-tanfolyamot” jellegű szórólapoknak biztosan örülni fog

A közismert „mer’ mér’, simán megcsinálom én is, haggyámá” attitűd azt jelenti, hogy nem kell a szakember, a hosszas tanulmányok és a „jó” ízlés, bárki bármikor létrehozhat például önmaga is egy olyan flyert, ami neki tetszeni fog. Elég egy feltört Illustrator hozzá, némi ingyen letölthető clip-art, és az ember csak-csak összedobálja pár félóra alatt. És neki magának tényleg tetszeni is fog – már nem a végeredmény, hanem az a tény, hogy nem kellett érte pénzt fizetni -, szóval elégedettség lesz a vége.

Ezekkel komoly sérüléseket lehet okozni egy grafikus lelkén. Úgyhogy keressünk neki ilyeneket, vagy készítsünk magunk hasonlókat – nem tart sokáig -, és ajándékozzuk oda neki bátran!

Minél zsúfoltabb, annál jobb, minél több a szín rajta, annál érdekesebb, minél több rajta a minden, annál ööö… annál inkább.

Persze nem feltétlenül kell hozzá olyan bonyolult program, mint az Illustrator, mert például Photoshoppolni bárki tud:

Ugye!

Most így elsőre nem is tudnám megmondani, hogy a zöld kontúrok, az indokolatlan lila betűeffekt, a random cipők, a „tudom, honnan töltötted le, sose használnék ilyet” clip-art lányok, a két külön fotóból összerakott „fotómontázs”, a fotók maguk, a betűtípus, a szövegelhelyezés, a háttér, vagy az egész összhatása csapná-e le elsőre a biztosítékot a grafikusnál, de ha alaposabban végignézi, az összes biztosítékot sorra lecsapná – szóval valószínűleg nem fogja, mert a grafikus nem hülye, valószínűleg morogva eltolja maga elől a flyert, mint valami romlott ételt, de ahogy a romlott étel szaga, úgy a zöld kontúr és a lila betűk is még garantáltan sokáig kísérteni fogják.

Úgyhogy itt a remek alkalom, hogy:

 

2. Vidd el egy amolyan „Nagyon Funky Franciásan Laza Fiatalosan Mediterrán” bisztróba egy kávéra

Csak hogy felfrissüljetek. Persze körültekintően válassz, mert vannak szépen összerakott helyek is, azokat kerüld, de a dekorációból meg fogod ismerni, melyikre gondolok:

Elmaradhatatlan stílusjegyek a tömeggyártottan antiknak látszó faliórák, indokolatlan jazz trombitások sziluettjei, kacskaringózva gőzölgő kávéábrázolások és az IKEÁban vásárolt francia-olasz gasztronómiai tematikájú faliképek, tudod, az a fajta, amit a kevéssé kreatív ismerőseid konyhájának falán is megtalálsz. (Neked is van? Rád nem vonatkozik természetesen.) Esetleg Toulouse-Lautrec reprók, bár az tényleg a legkevesebb. Jól láthatóan költséghatékony megoldások – ezt a grafikusod valószínűleg úgy fogja kifejezni, hogy „micsoda ócska clip-art gyűjtemény”, többször  elhangzik majd a „giccs” kifejezés, és minden bizonnyal felemlegetésre kerül a bisztró tulajdonosának feltételezett unokaöccse, akinek ízlése valahol a saskabaré szintjénél megállt ugyan, de volt pár nagyon jó ötlete, és elvállalta, hogy kicsit feldobja a helyet, ingyen.

Valószínű, hogy innen rövidesen menekülnötök kell, és ha szerencséd van, grafikusod legyűri előtte a kávét, így rengeteg időtök lesz rá, hogy éjszakába nyúlóan lelkendezve mutogasd neki:

 

3. „Milyen aranyos, csillogó-villogó, színes-izgalmas-mozgalmas honlapokat találtam!”

Nézd csak, van ilyen aranyos kiskutyás!

Angyalszárnyakkal, hát nem édes?

Vagy ahogy ez a honlap él az interneten található képek adta lehetőségekkel, az is valami csúcsszuper! No Limit!

Vagy ahogy a következő oldal ötvözi a festészetet a bannerekkel, a hangzatos címeket a különleges karakterekkel, és ahogy az elrendezés és a színválasztás teljes szabadságát éli meg a webművész, látszólag véletlenszerűen odadobált, azonban feltehetőleg rengeteg munkával létrehozott összművészeti alkotásán, az is valami lenyűgöző:

Ezen a ponton már nyilvánvalóan elveszítettük a grafikusunk figyelmét, ha maradt benne egy kicsi a túlélés ösztönéből, katatón állapotba kergette magát, szeme fennakad, és semmilyen külső ingert nem enged be a továbbiakban, így óvva meg agyát és kényes ízlését a teljes pusztulástól.

Vannak azonban szívósabb grafikusok, olyanok is, akik pont hogy képesek elfogadni azt, hogy az ízlés nem egyetemes, létezik az övéktől különböző ízlésvilágú ember, és attól, hogy csúnya, amit csinál, még van joga életben maradni és alkotni is. Ugyan káros a környezetre, az egész világra is veszélyes, de nem tehet róla, a károk pedig helyrehozhatók, szép dolgok létrehozásával, művészeti neveléssel, igényességgel jelentősen enyhíthetők. Az ilyen grafikus gyomrát nem üli meg ez a rengeteg borzalom, vagy ügyesen titkolja, és legfeljebb elnézően legyint.

Ha a bosszantandó grafikusod ebbe a kategóriába tartozik, akkor itt a csodafegyver, ami garantáltan hatni fog!

.

.

.

.

.

Mozgós-aranyos-kiskutyás-szivárványos-gifes? Tessék!

Mozgás közben nézd, úgy sokkal izgalmasabb! Elég egy pár másodperc az agyhalálhoz. (NSFL! Ne kattints!)

 

Kelleni fog néhány nap, míg egyáltalán hajlandó lesz magához térni, és még pár hét, mire megenyhül, és újra szóba áll veled. Hogy lecsökkentsd ezt az időt – és hogy elaltasd a gyanúját, hogy később újabb válogatott bosszantásokban részesíthesd grafikusodat – mutass neki igazán ízléses plakátokat:

…vidd el valami tényleg jó ízléssel berendezett kávézóba:

…és kérd meg, hogy tervezzen ő honlapot neked, mert nem bízol a saját ízlésedben.

---

Források: buzzfeed, websitesfromhell, smartshanghai, stb.