Ilyen, amikor nem ciki az esküvői fotóalbum

január 16, 2015 flinter

Az esküvői fotóalbumok általában nemcsak dög unalmasak, de tök egyformák is. Nézzünk egy tipikus példát: a készülődés meghitt pillanatai, polgári, templomi, torta, menyasszonytánc, tányérverő kanalak, sok őszinte csók, meg persze a környékbeli nevezetességek körbejárása a beautyk miatt. Megvan mindenkinek? Ez az, amit frissházas ismerőseinknél kínszenvedés minden alkalommal végignézni. De lehet ezt vajon másképp? Úgy tűnik, hogy lehet.

Na de melyek is azok a képek, amik kötelező jelleggel minden egyes alkalommal elkészülnek, mikor a nagy magyar esküvői képalkotó szakmunkások elvégzik a melót? A gyűrű párban, a menyasszonyi ruha lóg, nyakkendőkötés, felugrik a fűző, frizura, smink. De szép a csaj cipője, fotózzuk le mondjuk egy asztalon! Aztán jól összeházasodnak. Gyűrűhúzás közeli, csók kicsit tágabban. A szülőket is köszöntik, sírnak, mert tök megható, hogy nem felejtették el őket. Igazi intim pillanat a nyomorék betanult tánc is, van róla ilyen elmosódott is hosszú záridővel. Ha van gyerek, meg kutya, az legyen meg, mert azt mindenki szereti nézni! Aztán buli, menyasszonytánc, valaki biztos kopácsol majd fakanállal egy lábosfedőn.

A tetőpont a beauty fotózás!

Itt akibe szorult egy kis eredetiség és szépérzék, az biztosan elmegy a Zsolnay Negyedbe, meg leruccan Orfűre, mert ott nagyon szép, legyen Székesegyház, meg Széchenyi tér Dzsámival, meg még sok olyan hely, ami nagyon pécsi, mert attól nagyon a miénk. Szóba jöhet még lovarda, szalmabálák, valami kert, esetleg szőlészet. Ja? Meg a Cella Septichora! Legyen meg minden napszak, belenézés a naplementébe, becsillogás a vízparton, csüccs a mezőn. Ha a fényképész jól irányítja a párt, tök spontán lesz az egész.

Ez a fotózási módszer persze nem garantálja, hogy anyuka nem nehezményezi majd, miért homályos a háttér.

Értem én, hogy az esemény jellegéből adódóan elég magas a giccsfaktor, szóval ez vele jár, de lehet ezt azért kicsit másképp. A Demilked öszegyűjtötte 2014 díjnyertes esküvői képeit, és ugyan van köztük hipernyálas, nagyon művi és megrendezett is, mégis kifejezetten jó képekről van szó.

Van köztük több olyan is, ahol tényleg elkapták a pillanatot. Ezeknél biztos nem szóltak, hogy maradjatok így légyszi. Ezek a kedvenceim.

Ami közös bennük, hogy egytől egyig jól megkomponált, gyönyörűen fotózott, igazi nagybetűs KÉPEK. Van bennük munka, vagy mögöttük ötlet, nem követik a szokásos formát, vagy ha igen, direkt rátesznek egy lapáttal. A válogatást ajánlom minden olyan esküvői fotós figyelmébe, aki arról ír portfóliójában, hogy mitől más az általa fotózott lagzi, mint a többi minden eredetiséget nélkülöző fotósé.

Ja? Majdnem elefelejtettem! Úgy látszik akkor is működhetnek esküvői fotók, ha nem olyan „instagrammosra” van színezve.

Fotográfus: Paula Boto, 2014, Vigo, Spanyolország