Krampusz

Hogy honnan ered Mikulás alakja, arról azért lehet tudni. De hogy mit keres mellette a krampusz…?

Miklós jó arc volt

 

Többféleképpen is fennmaradt a Mikulás legendája, de vannak azért közös pontok. Nagyjából úgy lehetett, hogy Szent Miklós püspök (akkor még csak Miklós püspöknek hívták, a Szent előtagot később kapta) megtudta, hogy a városában egy szegény embernek van három szegény lánya. (Úgy kezdődik, mint egy népmese.) Olyan nagyon szegény volt a szegény ember, hogy nem tudott hozományt adni a lányainak, így azok nem mehettek férjhez. (Más változatban olyan nagyon szegények voltak, hogy nyilvánosházba akarta küldeni őket.) Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk: három egymást követő este, titokban, az éj leple alatt egy-egy pénzzel teli zsákot tett a szegény ember ablakába. Illetve harmadik este zárva volt az ablak, akkor felment a tetőre, és bedobta a zsákocskát a kéményen keresztül. Az egyik lány épp a zokniját szárította a tűznél, a zsák pénz abba esett bele.

Állítólag.

Mindhárom lány férjhez mehetett, az ajándékozót pedig „Noel Babá”-nak, vagyis „Ajándékozó Papának” nevezte el a nép.

És az ajándékozásból hagyomány lett.

 

A 19. században terjedt el szélesebb körben, hogy Miklós napkor, december 6-án, ami egyházi ünnep is volt, a Mikulás ajándékokat tett a gyerekek ablakba kirakott, kitisztított csizmácskáiba. Többnyire édességet, gyümölcsöt kaphattak, kicsi piros csomagban. (Nem, parkolós büntetős csekk akkoriban még volt.)

De csak ha jók voltak!

 

Nem jár ám az ajándék alanyi jogon… hogyispersze.

A nagyon okos felnőttek kitalálták, hogyan hasznosíthatnák az ünnepet nevelési céljaik eléréséhez. Mondván, hogy semmi sincs ingyen.

Kitalálták hát, hogy a Mikulás csak annak ad ajándékot, aki (a szülők szerint) egész évben jól viselkedett, aki pedig rossz volt, az nem kap semmit.

De hát a Mikulás, az jóságos, ő nem teheti meg, hogy nem ad.

Ki kellett hát találni valamit. Megtoldották hát a mendemondát.

Bővítsük tovább a legendát!

 

Van egy olyan nézet, mely szerint ha az ember elkezd felépíteni egy hazugságot, azt csak további hazugságokkal lehet hosszabb távon „igazolni”, azt megint újabb hazugságokkal, és így tovább, végül pedig sokkal nagyobb energiába kerül fenntartani ezt a hazugság-mátrixot, mint ha egyszerűen megmondanánk az igazat, és vállalnánk annak a következményeit. Vagy – ez már aztán tényleg nagyon meredek – lehet rögtön az igazzal is kezdeni, és akkor nincs ez az egész macera.

Ennek persze semmi köze a témához, csak eszembe jutott.

Szóval, ha a Mikulás a jó, és megajándékozza a jókat, akkor – persze csakis a gyerekek érdekében – ki kell találni másvalakit, aki pedig rossz, és megbünteti a rosszakat.

Helyettünk, mert mi nem tennénk ilyet. Mi, felnőttek, mi jók vagyunk. Dehogy akarunk mi rosszat.

Ehhez adott volt az úgynevezett gonosz akkortájt igen népszerű elképzelt alakja, az ördög.

Az ördög maga!

 

Bár a legtöbb forrás egyházi ünnep módosulásaként tekint a mikulásozásra, nem egyedi eset, hogy az ilyesmi összefonódik a pogány hitvilág és hagyományok elemeivel. Valószínűleg itt is ez történt, amikor bevették a buliba a téli napforduló pogánykori szellemeinek megtestesülését, annak is a keresztényi ábrázolásmódját, és patás, szőrös, fején szarvakat viselő, kellemetlen figurát választottak a rosszak megbüntetésére.

Nagy szakállú, jóságos öregember vs. szőrös-patás lény… háttérben angyalkákkal. Nem ismerős ez valahonnan?Akkortájt még ráadásul nem is Lappföldön vagy az Északi-sarkon élt, hanem a mennyben. Imák helyett éppenséggel leveleket lehetett íni neki, de a hasonlóság az Istenábrázolásokkal mégiscsak eléggé feltűnő.

Mégse ijesztgethetjük a gyereket az ördöggel…

 

Pláne nem mikuláskor. El is elnevezték a lényt krampusznak inkább.

Maga az elnevezés az ausztriai németből származik, karmot jelent. Annak eredetije pedig valószínűleg a latinból, ahol görcsöt jelent. Az mind sokkal szimpatikusabb, mint az, hogy „ha rossz leszel, jön ám a sátán!”. Na jó, nem sokkal szimpatikusabb, de legalább a hangzása nem olyan veszélyes.

Eredeti tevékenységi köre sem tette sokkal közkedveltebbé: láncot csörgetett, virgáccsal fenyített, egyes területeken ráadásul zsákba tette és elvitte a rossz gyerekeket.

Ha egy ilyen fenyegetettségtől sem javul meg a gyerek, akkor nem tudom, mitől. (Ajánlott irodalom: Traumaterápia.)

 

Ausztriában van, ahol krampeln néven futn, de nálunk is, meg más közeli népeknél is a krampus/krampusz terjedt el. Nálunk annak is hagyománya volt (talán már nem annyira divat), hogy a csúnyának mondott arcú, öreg, vagy ijesztő emberekre is mondták csúfolódva, hogy krampusz. Így, kedvesen. A hagyomány kedves dolog.

Máskor és máshol

 

Ha régebbre megyünk, egy kicsit zavarosabbá válik a történet, mert kiderül, hogy a krampuszt nem is biztos, hogy a Mikulás ellenpólusaként találták ki, hanem már eleve ott volt. Nagyobb a valószínűsége, hogy csak kapóra jött, és beépítették a rendszerbe. Biztosan erről nem lehet tudni – legalábbis én nem találtam.

Egyrészt létezett Ausztriában egy Schwarzer Teufel (fekete ördög) nevű lény, ugyanezekkel a funkciókkal, talán ő lehetett a krampusz elődje, csak a finomítási eljárás már a 19. században megkezdődött a névváltoztatással.

Svédországban egy Jultomten (haveroknak csak Tomten) nevű manó viszi az ajándékokat. A Tomte szó a tomt=telek szóból származik, és eredetileg valamiféle házi szellemet jelentett.

Hogy kicsit arrébb menjünk, Marokkóban is van Mikulás, bár a favorit ott inkább Fekete Péter. Szent Miklós ugyanis az ott divatos legendák szerint egy csomó gyerek életét mentette meg, akiket a kalózok elraboltak, valószínű, hogy Fekete Péter is egy ilyen fekete fiú lehetett.

Érdekes módon a hollandoknál is Fekete Péter (Zwarte Piet) a Mikulás társa. Volt év, amikor egy gyerekfesztiválon még tüntettek is ellene, meg mellette is, mert volt, aki rasszizmusnak ítélte, hogy – a hagyományoknak megfelelően – feketére maszkírozott fehér ember alakította Fekete Pétert, és volt, aki azt gondolta, hogy akik rasszizmusnak gondolják, azok a hülyék. Összesen 90 embert tartóztattak le ennek örömére.

Mexikóban (a Collateral – A halál záloga c. film egyik párbeszéde alapján legalábbis) Pedro el Negro, vagyis szintén Fekete Péter a neve a Mikulás segítőjének.

– Hisz a Keljfeljancsiban?
– Nem.
– A Télapóban?
– Nem.
– Én sem. De a gyerekeim igen. Ők még kicsik. De tudja, kit szeretnek jobban még a Télapónál is? A segítőjét, Pedro el Negrót. Fekete Pétert. Igen. Van egy régi mexikói történet arról, hogy a Télapónak nagyon sok munkája volt a gyerekekkel, így aztán segítőket kellett alkalmaznia. Felvette hát Pedrót.És Télapó adott neki egy listát, rajta a rosszgyerekek nevével. Pedro minden este eljött, hogy megnézze őket. És azoknak, akik rosszul viselkedtek, akik nem imádkoztak, Pedro egy kis játékszamarat hagyott az ablakában. Egy kis burrót. Aztán visszajött. És ha még mindig rosszul viselkedtek, Pedro elvitte őket, és többé senki se látta őket. Nos, ha én volnék a Télapó, maga meg Pedro, mit gondol, mit érezne a jó öreg Télapó, ha egy nap Pedro azt mondaná: „Elvesztettem a listát”?

Szarvak, szarvak mindenhol

 

Még a jól ismert, vicces nevű finn Joulopukki sem volt mindig az a vidám, jóságos, vanzsákodbanmindenjó figura. Ő a skandináv mítoszvilág leszármazottja, és több köze van Thor kecskéihez, mint a száncsengőhöz. (A kecske, egy újabb szőrös-patás alak, szarvakkal a fején – ez minimum gyanús.) Neve karácsonyi kecskét vagy bakot jelent. Eredetileg Yule-kecskét, bármit is jelentsen a Yule.

Karácsony után kecskének öltözött emberek jártak házról-házra, bekopogtak, előadtak valamit (mint a betlehemezők, vagy mint a regölés), és az ünnep után megmaradt ételmaradékokat kérték.

Skandináviában Thor kalapácsistent nagy tisztelet övezte, és a kecskéinek is kijárt a tisztelet. (Miután ettek és jóllaktak belőlük, másnapra újjászülettek, ami nagyon rendes dolog tőlük, amellett, hogy roppant gazdaságos is.)

Idővel a Yule-kecske nagyon fura hiedelemalakká vált: a téli napforduló előtt látogatott el az emberekhez, láthatatlanul, és ellenőrizte, hogy mindent előkészítettek-e az ünnepekhez. Finnországba érve már gonosz, akarnok szellemmé vált, aki nem hogy ajándékokat hozna, hanem magának követelte azokat.

Csak később, a 19. században olvadt bele az általános Mikulás-mániába, és szépen elfeledkeztek a szarvairól is.

Krampuszjárás, Krampuszéj

 

Máig élő hagyományok az osztrákoknál.

A Krampuszjárás központja a kelet-tiroli Matrei község, és egészen 1736-ig vissza tudják vezetni, írásos bizonyítékaik vannak erről, meg minden.

Az úgy megy, hogy december első hetében jön a Mikulás, házról-házra jár, megkérdezi, hogy van-e jó gyerek, és ha van, akkor az ajándékot kap. Jön vele egy rongyokba öltözött pár, Lotter és Litterin, meg muzsikusok. Ők pénzt kérnek, ha van. És persze jön a krampusz is. Fehér, fekete vagy barna szőrruhában, festett-faragott durva álarcban, hátán nagy csengő vagy kolomp, és megijeszt mindenkit, akit csak talál.

És ezek többségében tényleg rohadt ijesztő maszkok!

Ha erről a busók jutnak eszedbe, nem vagy egyedül, nekem is ők jutottak eszembe.

Stájerországban december elsején szokás a krampuszfelvonulás a Krampuszéjen. A fiatalok álarcban vagy bekormozott arccal, láncokat csörgetve vonulnak fel, van, ahol félezren is. Komolyan veszik a dolgot, vannak direkt ezzel foglalkozó maszkfaragók, jelmezkészítők.

Egyes beszámolók szerint még pár generációval ezelőtt is előfordult, hogy ha egy fiatalembernek baja volt valakivel, akivel szemben – mondjuk társadalmi rangja miatt – nem tudott érdekérvényesíteni, akkor megvárta a Krampuszéjt, amikor (krampusznak öltözve) jól megverte az illetőt, büntetlenül. Bottal!

Ma már ilyesmi persze biztos nincsen…

 

Mint ahogy zsákba gyömöszölés, gyermekrablás és láncoknak csörgetése sincsen. Egy kis virgács persze mindig akad, de csak jelzésértékkel, senkit nem bántanak vele. A krampusz megjelenik olykor, mikulásünnepen, óvodákban, iskolákban, főleg inkább a háttérben, a Mikulás segítőjeként: ő adogatja a csomagokat a Télapó kezébe. De például a Coca-Cola reklámban már ő se szerepel, szóval lehet, hogy előbb-utóbb teljesen el fog tűnni a színről.

Hacsak nem csinálnak belőle horrorfilmet…:

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=brGuZNhV7vk” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]

[su_divider text=” fel”]

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikul%C3%A1s
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krampusz
http://hullo-eso.blogspot.de/2011/12/joulupukki.html
http://www.nyest.hu/hirek/mikulas-telapo-es-gyed-moroz
http://www.kelet-tirol.eoldal.hu/cikkek/nepszokasok_nepviselet-kelet-tirol-tiroli-osttirol-hagyomany-kultura-vallas-nepmuveszet.html