Ijesztő gyerekportrék az 1800-as évekből
Fotóstúdiónk bemutatja A Műtermi Szörny Halálos Ölelésében c. rémtörténetet – csak erős idegzetű gyerekeknek
Szóval a viktoriánus korban nemigen volt instagram meg szelfi, és még ráadásul mosolyogni sem volt divat fényképeken. (Viszont egy csomó rémség történt akkoriban.)
A gyerekfotózás ma se egy könnyű meló, mert a gyerek, az mozog. Ha teheti. És minél kisebb, annál inkább tudja még, hogy teheti, és csak sokkal később fegyelmeződik meg.
Régen pedig több türelem és több idő kellett a fotózáshoz – többek között záridő is. Hosszú másodpercekig exponáltak, nehéz lehetett annyi időre megregulázni egy örökmozgó gyereket. Ha meg nem sikerült, akkor annak homályos fénykép lehetett az eredménye. Sok régi csoportképen látszik is, ki hol tart a fejlődésben, hogy kinek lehet megmondani, hogy maradjon nyugton, és kinek nem.
Persze a műtermeknek megvolt a maguk eszköztára ezen problémák orvoslására. Még a felnőtteknél is bevetettek merevítőket és állványokat, hogy az alany fejét egyenesen és mozdulatlanul tartsák.
Gyerekekre is volt persze ötletük.
A Bútorszörny!
Hát én is meg lennék ijedve, azt hiszem, ha beleültetnének a Halál ölébe…
Ő még próbál küzdeni, de a szörny láthatólag erősen a markában tartja, sajnos esélye sincs menekülni:
Ő viszont valószínűleg tudja már – vagy, az arckifejezésből ítélve, épp most jön rá -, hogy a bútordarab, amire ültették, az vagy anyu, vagy a dadus, letakarva valami szövettel, hogy ne legyen annyira feltűnő:
Ő pedig már vélhetőleg azt is sejti, hogy ezzel az egésszel senkit sem fognak átverni, béna az egész próbálkozás – akárcsak a borbélyé, amikor megpróbált frizurát csinálni a rendelkezésre álló hajmennyiségből:
Csoportképen, ha lehet, még furábban mutat egy abrosszal fedett felnőtt, ezzel a gyerekek is egyetértenek valószínűleg.
De aztán persze volt olyan eset is, amikor nem anyu vagy a bébiszitter korabeli megfelelője, hanem apu vitte el a kölyköket a fényképészhez. Olyankor sokkal egyszerűbb megoldások születtek:
(Forrás: sobadsogood.com)