Így készült a Trónok Harca főcíme

Az új évadra áprilisig várni kell. Addig is, hogy melegen tartsuk az érdeklődést (pláne most, hogy közeleg a tél), nézzünk meg közelebbről a főcímet!

A film- és sorozatfőcím külön műfajjá nőtte ki magát a filmezés hosszú történelme során. Kicsit olyan, mint a jó könyvborító: betekintést enged a film hangulatába, meg persze szerepel benne a cím. Néha olyan, mintha a borítóra ráírták volna az első fejezetet (vagy a prológust) is. Legtöbbször külön, erre szakosodott stúdiók gyártják, az alkalmazott technika pedig a guminyomdával készült animációtól a legmodernebb 3D cuccokig bármi lehet, az alkotók fantáziájától függően.

A Trónok Harca (Game of Trones / GoT) főcíme ez utóbbira példa. Igen részletesen kidolgozott 3D-s animáció, mely ráadásul Emmy díjat is nyert 2011-ben.

[su_vimeo url=”http://vimeo.com/29116895″ width=”640″][su_vimeo url=”http://vimeo.com/73619549″ width=”640″]http://vimeo.com/107454954[/su_vimeo]

Gyártója a hollywoodi Elastic Inc., akik korábban a Carnivale – A vándorcirkusz című sorozat főcímén már együtt dolgoztak az HBO-val, később pedig a True Detective – A törvény nevében kapcsán is őket kérték fel. Főcímeken kívül főleg reklámokat gyártanak, olyan neveknek, mint az Adidas, a Honda vagy a Starbucks.

A projekt kreatív vezetője pedig David Fincher kedvenc vágója, Angus Wall volt, aki a Social Network – A közösségi háló és A tetovált lány című filmekért Oscar-díjat kapott. Szóval lehet, mondani, hogy jó kezekben volt a dolog.

Az eredeti elképzelés a főcímre már a pilot forgatókönyvében benne volt. Eszerint egy (amúgy a történetben üzenetküldésre használt) holló repült volna át Királyvárból Deresbe. A csapat elkezdett ötletelni, rajzolgatni a témában, de amikor leforgatták a pilot epizódot, összehívták a főcímes srácokat, és azt mondták nekik, kéne valami térképfélét csinálniuk, mert anélkül eléggé zavaros a történet, a nézők nem mindig tudják, hol vannak éppen. Nem is főcímként akarták ezt használni, hanem a különböző helyszíneken játszódó jelenetek összekötéseként.

Meg is csináltak öt kis térképes videót ehhez, amik arra a célra tényleg jól működtek, hogy könnyebb volt elképzelni, az elképzelt világ elképzelt földrészeinek melyik elképzelt pontján játszódik éppen a(z elképzelt) történet – viszont nagyon kilógott a film egészéből, megakasztotta a narratívát. Ekkor döntöttek úgy, hogy inkább mégiscsak ebből legyen a főcím. Mint ahogyan a legtöbb fantasy könyv elején megtalálható a képzeletbeli világ térképe, itt is nagy segítséget jelenthet, ha ráláthatunk az egészre, mielőtt belemennénk a sűrűjébe. Így tehát gyakorlati, megértést segítő funkciója is volt, nem csak a felütés volt a célja.

 

Westerosról volt egy elfogadható térképük, Essosról, a négy (ismert) kontinens legnagyobbikáról pedig George R. R. Karaktergyilkos Martin saját kezűleg rajzolt térképének fénymásolata állt rendelkezésre a munka megkezdéséhez.  Ezekből összefotosoppolták nagyjából a világ térképét, és csináltak egy listát arról, hogy mely helyszíneket szükséges mindenképpen bemutatniuk.

Mindjárt az elején két probléma merült fel. Az egyik, hogy nagyon nem akartak semmi olyasmit, amit már láthatott a közönség korábban. Semmi Harry Potteres vagy Gyűrűk Urás megoldást, valami újat, egyedit szerettek volna. Merthogy a kezdeti verziókban még animáció nélküli, lapos térképben gondolkodtak.

A másik, hogy viszonylag be voltak korlátozva a lehetőségeik kameramozgás tekintetében, mert ha kicsit is megemelték volna a nézési irányt, az rögtön felveti a kérdést, hogy mi van a térkép mögött, hogy hol van ez a térkép egyáltalán. Az pedig fölöslegesen elvonta volna a figyelmet a lényegről.

Így vall erről Angus Wall:

Azon gondolkoztam, hogy ha a világ összes pénze és minden kézműves szakembere a rendelkezésemre állna, mit csinálnék? Arra jutottam, hogy én megépíteném a legösszetettebb, leggyönyörűbb térképet, amit csak el lehet képzelni. Összeszedném a világ legjobb szakijait, megadnám nekik az összes eszközt és alapanyagot, amire szükségük van, és adnék nekik öt évet, hogy összerakják ezt az őrületes, működő, szuper részletes miniatűr makettet.

A cél az volt, hogy valóságosnak, igazi működőképes, mozgó kis világnak látsszon a végeredmény, ami csupa természetes anyagból készült. A másik művészeti szakembernek, Rob Fengnek az elképzelése volt, hogy vegyék elő Leonardo DaVinci különös masináit, és azon a vonalon induljanak el. Megmaradtak tehát a film történetének megfelelő fejlettségi szinten (kb. a középkornak megfelelő szint), minden fából, fémből, bőrből, teljesen természetes alapanyagokból készült, és a szerkezetek mégis olyan összetettek és bonyolultak lehettek, mind Leonardo gépei, vagy mint maga a történet.

Aztán még mindig ott volt az a kérdés, hogy hogyan oldják meg azt, hogy ne kelljen törődni azzal, mi van a térképen túl. Az első ötlet az volt, hogy legyen az egésznek félgömb az alakja, egy tál, amire fölülről rá lehet nézni. De ez sem oldotta volna meg teljesen a problémát.

Jött az ötlet, hogy akkor legyen két egymásra fordított tál. Vagyis egy gömb. Egy gömb belseje.

Jó, oké, de hogyan jut be oda a fény?

És a megoldás szinte magától értetődött: legyen a nagy gömb közepén a Nap. (Vagy bármi is az, ami ezt a világot megvilágítja nappal.

Még valamit fontosnak tartott Wall: hogy az egész kamera- és makettmozgás a lehető legvalóságosabbnak tűnjön. Olyannak, mintha mozgásvezérelt kamera futna a valódi makett fölött. Kicsi mélységélesség, a makett mozgatásának apró tökéletlenségei, a textúrák és a színezés mind ezt a célt szolgálták.

Mindezek alapján a koncept-művészek nekiláthattak kitalálni részletesen a helyszíneket. Közben a stáb felvázolta a kameramozgásokat, szekvenciákat is. Nem látták sok értelmét storyboardot rajzolni – az ugyanis nem mozog -, hanem helyette megcsinálták az egész makett alapjait 3D-ben egyszerűbben, jelzés értékű blokkokból, és azon szakköröztek, ott kísérletezték ki az egyes helyszínek közti mozgást, meg azt is, hogy az egyes helyszíneket milyen beállításokkal tudják megmutatni.

Aztán jöttek a modellezők, textúrázók és a többiek. Mayával dolgoztak, és hozzátették a magukét ők is a nagy egészhez: olyan, a főcímben alig látható részletekkel egészítették ki a koncepciót, ami tovább gazdagította a látványvilágot. A logikusan elhelyezett fogaskerekektől a levegőben szálló porszemekig. Ahogy sorra készültek az új modellek, úgy építették bele azokat az egyszerűbb vázlatba, lépésről lépésre finomítva a végeredményt.

Az utómunkánál, még a vágásnál is ment a variálás, mert belekerült például egy 180 fokos irányváltás is (tengelytörés) az egyik verzióba. Sokat vitatkoztak rajta, hogy ez belefér-e vagy sem, de Angus Wall – aki, ugye, maga is vágó, nem is akármilyen – úgy döntött, maradjon. Mert bár igaz, hogy a térképes megoldás célja pont a nézők orientálása, de az, ha egyszer jön egy amolyan „huh, hol is vagyunk? merre is támadunk?” érzés, az szerinte inkább izgalmas, mint zavaró, arra felkapja az ember a fejét, az ébren tart.

Végül, 5-6 hónap alatt, elkészült a végleges verzió, ami rögtön Emmy-díjat is hozott az alkotók számára.

[su_divider text=” fel”]

A sorozat népszerűségét nem szükséges talán ecsetelni. Jól illusztrálja az is, hogy már maga a főcím is rengeteg feldolgozást megért.

Ez például a 60-as évek stílusában készült, Saul Bass nagyszerű munkásságának emléke előtt tisztelegve:

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=cMTq4S3O8cM” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]

A zene önmagában is zseniális, itt meghallgatható végig:

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=QDvt5q6bt1s” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]

Valamint ilyesmi lett volna, ha a 80-as évek végén, 90-es évek elején készült volna, és visszanéznénk kopott VHS-ről:

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=yjvEdXDYgY4″ width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]

 

Forrás: Art ot the Title