Híres rendezők reklámfilmjei 2 – Romain Gavras

Forgatókönyv-gyorstalpaló: 2 percben minden, amit a modern amerikai típusú forgatókönyvírásról tudni érdemes

Oké, Romain Gavras talán nem annyira híres (mint mondjuk Guy Ritchie), de azért rendes filmrendező, filmekkel meg minden. És hát ez a reklámja megér egy misét, bízz bennem.

A Romain Gavras rendezte promófilm (ha most pornófilmet olvastál, gondolkozz el a dolgon), az adidas: all in rövid verzióját  láthattuk a tévében, pár éve, már ha nézünk tévét. (Egyébként ellenjavallt.) Ez a 2perces változat a teljes verzió. (A stáblistáját elolvashatjátok a vimeo-n.)

[su_vimeo url=”http://vimeo.com/22459501″ width=”640″]http://vimeo.com/22459501[/su_vimeo]

Szerintem ez 2011 egyik legjobban sikerült reklámfilmje. Meg is mondom, miért gondolom ezt.

Miután tizenegynéhány évet dolgoztam vágóként, valószínűleg furcsán fog hangzani a számból, ha azt mondom, hogy ez a kisfilm a forgatókönyve miatt tetszik nekem annyira. Pedig hát ez van. (A vágása mellett, persze.) (Meg a hangutómunkája se utolsó.) (Meg beszarásjó, na, mondjuk ki őszintén.)

Egyrészt rengeteg nyersanyagot vettek fel hozzá, ez rögtön látszik. És ebből rengeteg nyersanyagból a lehető legprofibb módon válogatták össze azt, ami végül bekerült a filmbe, ez sem kérdés. És még profibb módon szögelték mindezt egymás mögé, meghatározott sorrendben, Hogy elérjenek vele valamiféle hatást. (Ez pedig, ugye, definíció szerint, maga a vágás folyamata. Vagy, ha eddig nem volt ilyen definíció, mostantól van.) Asszociációkkal való játék, hihetetlen ritmusérzék, és így tovább, és így tovább. Kitűnő munka.

Hogy külön stúdió dolgozott a hangján, az sem egészen véletlen. Volt rá zsé, ez mondjuk elég nyomós érv. Autó- és sportszerreklámoknál meglehetősen általános, hogy van rá zsé. És amíg ilyen nívós a végeredmény, nem is irigylem tőlük. (Egy kicsit azért de.) Nagyon sokat ad hozzá.

Szerintem nézd meg még egyszer úgy is, hogy elsősorban a hangjára koncentrálsz.

Na de hogy a forgatókönyve…

Az van, hogy pár féléven keresztül tanítottam diákokat vágni (vagy legalábbis próbáltam megismertetni, megszerettetni velük a szakmát), és alkalmanként kerestem  videókat illusztrációs célokra, hogy lássák (és hogy én is lássam), mire képes egy jó vágó. Szerettem elmondani a a srácoknak azt is, hogy a vágás elsősorban a dramaturgia eszköze, és csak nagyon sokadsorban a parasztvakításé (mint ahogy erről azért előfordulnak itt-ott téves elképzelések), és hogy a forgatókönyvíró és a vágó szakma közt nagyon sok a hasonlóság és az átfedés, még ha ez elsőre nem is annyira egyértelmű. És amikor az órára készülve többször is megnéztem a fenti videót, akkor ugrott be, hogy jé, erre a kétperces kis szösszenetre simán rá lehet húzni a klasszikus amerikai nagyjátékfilmes forgatókönyvírás majd’ minden dramaturgiai szabályát!

Á, mondtam, ez biztos csak véletlen.

Megnéztem még egyszer, ebből a szempontból is, meg még egyszer, biztos ami biztos, és arra jutottam, hogy kizárt, hogy ez véletlen. Ezt pontosan így találták ki.

De menjünk sorban, részletesen.

Van egy bevezető szakaszunk, megismerkedünk a szereplőkkel. Van jócsaj is köztük, minden filmbe kell egy jócsaj. A történet nyugvóponton van, a feszültség alapszinten (miközben alig várja, hogy emelkedhessen, és ez érezhető is – amit amúgy baromi nehéz elérni, de nekik itt valahogy mégiscsak sikerült, néhány másodperc alatt).

00:14-nél bekavarnak egy flash-forward megoldással (az olyan, mint a flashback, csak a másik irányba, egy jövőbeli eseményt villant fel. Itt Messit látni, hogy lábvédőt tesz a zoknijába – aztán bevillantják, hogy később felrúgják), már csak a vicc kedvéért. És/vagy hogy  előrevetítsék, mire lehet itt még számítani. Meg mert megtehetik.

Aztán 00:15-nél begyújtjuk a rakétát (szó szerint is, jelzőrakétát), elindítjuk a filmet. (Inciting incidentnek mondják a filmesek, a kiváltó ok, ami elindítja a cselekményt.) Itt harc lesz. Hozzákészülünk a nagy csatához, fokozzuk a feszültséget. Nem akárhogy.

Ez megy egészen 00:40-ig kábé, ezt a pontot nevezhetnénk az első fordulópontnak (szakkifejezéssel: 1. plot point), ahol a történet új irányt vesz. És elkezdődik az akció, az eddig gyűjtögetett feszültség kiszakad és áramlani kezd. Mint mikor a gát nem bírja tovább a nyomást.

És pörög.

Nagyjából a film közepén, 1:07-nél megáll egy pillanatra a lendület. (Csak azért, nyilván, hogy annál nagyobb svunggal rohanjon tovább aztán, de még nem most.) Ezt szaknyelven úgy mondják, point of no return – az a pont, amit ha a főhős egyszer átlép, már nincs választása, muszáj végigmennie a számára kijelölt úton. Ez persze a tét és a feszültségszint emelésével jár. Többnyire lassított képekkel, meg a montázstechnika egyéb megoldásaival, ezt el is érik. Elindulnak a hősök, mozdulat közben látjuk őket, törnek nyílegyenesen előre, és még mindig törnek előre, és csak mennek, és ha egyszer elindultak, akkor nincs visszaút, és viszi a labdát, és megy és megy és megy…

…egészen 1:26-ig, ahol mindenki célba ér. A kosárlabda zsákolódik, a pofon elcsattan, a csapat nyer, stb. Ezt nevezhetjük a menetrend szerint érkező második fordulópontnak (2. plot point, arányaiban pont ott van, ahol a dramaturgia szabályainak megfelelően lennie kell).

De ez nem ám egy amolyan előre kitalálható, klisészerű hollywoodi történet, nem örülhetsz felhőtlenül, mert nem mindenki jár jól. Megmutatják az érem másik oldalát is. A bringás hatalmasat taknyol, a meccsen a kabalaállatok összeverekednek (mekkora jelenet ez már!), a kiütött bokszolónak fáj itt-ott, még vérzik is.

És, 1:47-nél, visszatérünk az elejére. A jelzőrakétás kép végét látjuk, ami szépen keretbe foglalja a történetet, megadja a történet ívének végpontját. Nagyon elegáns megoldás, ha ennek a jelzőnek ebben a környezetben és ennél a stílusnál van létjogosultsága. (Van.)

Innentől kezdve lezárjuk a mesénket: többnyire diadalüvöltéssel, a nyertesek örömével. De azért a sztori vége a vérző orrú bokszoló (homlokán adidas felirattal, de olyannyira nem feltűnő és hivalkodó módon, ahogy azt csak egy ekkora világcég engedheti meg magának), amivel valami olyasmit üzennek a nézőknek: a győzelem is fontos, persze, de az sokkal fontosabb, hogy mindent beleadjál.

És kész.