A Pécsi Fotókör 2017. szeptemberi képei
Megnyúló árnyékok, kihalt strandok, hosszú csöndek. És Darth Vader.
Válogatás a Pécsi Fotókör szeptemberi fotóiból.
[foogallery id=”11782″]
A hónapban Katus Eszter újságíró értékelte a képeket.
„Az egyik kép, ami elsőre megfogott, az Jakab Ildikó képe.”
„Nehéz lenne megmagyarázni, miért pont ez lett a kedvenc, de egyrészt talán azért, mert tökéletesen szembemegy azzal, amit egy újságírónak fotóznia kell (mozgást, embereket, eseményeket). Pedig egy helyszín, vagy valaminek a részlete is lehet épp eléggé szuggesztív. Mint ez. A kép szinte teljesen „néma”, mindent a befogadóra hagy, hogy miért és hol készült, pontosan mi van rajta. Valaminek a hiányát érezni csak, talán a vízét, a levegőét, az emberi jelenlétet. Tetszik, hogy a súlypont nem középen helyezkedik el, bár nem vagyok szakértő, ez gondolom az aranymetszés szabályai miatt (is) van. A kép nyugtalanná tesz, mert nem ad válaszokat, csak egyetlen színt. Számomra ettől lesz vonzó.”
„A második kép Horváth Csaba fotója. Gyönyörű, klasszikusan az a fajta makro természetfotó, amit az ember bármikor szívesen kitenne otthon a falra. Látszik, hogy a kép megkomponált, mégsem érezni műterminek. A gombák szinte vibrálnak, kiemelkednek a zöldek különböző árnyalatiból. A fényeknek köszönhetően érezni a szárak törékenységét, a múlandóságot, intimitást.”
„A harmadik helyen egyszerre három kép is áll, mert nem tudtam választani: mindegyik teljesen más okokból ragadott meg.”
„A kép alsó és felső része szinte egymás tükörképei, a medence/szökőkút? pereme és a napellenzői íve miatt. Ettől dinamikus a kép, mégis nyugalmat áraszt. Bár a fotó szürke, érezni a napsütést, ami a lépcsőknél jól kirajzolódó árnyékok miatt lehet. Olyan, mintha egy pillanat választaná el a kép készítésének időpontját valami történéstől, mintha valami előtt, vagy után lennénk közvetlenül. Technikailag is profin kivitelezett képről van szó.”
„Ennek részben ellenkezője a következő fotó.”
„Nem érzem a megkomponáltságot, inkább egy jól elkapott pillanatnak látom, mielőtt kialudna az utolsó fény is, vagy felgyulladna a többi. Vonzza a szemet az egyetlen szín a képen, a lámpa fénye, és a kérdés, hogy este van-e vagy hajnal, igazából nem is fontos. Elhagyatottságot, magányt áraszt a kép, és nem az egy világos, hanem a többi sötét ablak miatt.”
„Végül a harmadik kép:”
„Elsőre azt hittem, igazi madarakat látok, és ettől zseniális ez a kép. Mozgalmas, lebegő, felemelő, egyáltalán nem hiányoznak a színek vagy a részletek. Ez valószínűleg a kiállítót és a fotóst egyaránt dicséri.”