A Pécsi Fotókör 2017. márciusi ÉS áprilisi képei
Egy posztban jön a tavasz – hóvirágokkal, üvegárnyékokkal, vízben tükröződésekkel, gyerekekkel, izgalmas perspektívákkal
Válogatás a Pécsi Fotókör márciusi és áprilisi fotóiból
Március
[foogallery id=”11464″]
A márciusi képek közül Schäffer Viola, a PFK tagja válogatott:
Az első helyet Tóth Detti fényképe, a tavasz hírnökét ábrázoló hóvirág nyerte el. Mindig is szerettem a természetfotókat, és szerintem ez egy igazán szépen megalkotott kép lett. A kompozíció szerintem kifejezetten jól sikerült, minden oldalon megvan a megfelelő tér, emiatt szépen hagyja érvényesülni a bokeh-s háttérből kiemelkedő virág szépségét. Kiemelném még a kép színvilágát, ami engem a hajnali első fényeket juttatja eszembe, a kékes-zöldes árnyalata még a reggeli hidegség érzetét kelti, amivel jól harmonizál a hóvirág fehér szirmai.
A második helyet Ottófi József képe kapja nálam. A kép egészében nézve talán kicsit zsúfoltnak tűnhet, de engem pont ez a részletgazdagság nyert meg. A fekete-fehér választásával pedig még jobban kihangsúlyozza a kép cizelláltságát. A kép játékossága tetszett meg leginkább először, hogy a vonalak kuszasága végig vezeti a szememet a kép minden egyes apró részletén, amely néha elszédít, néha pedig megnyugtat. Kifejezetten tetszik, hogy a kép középpontjában a vízszintes vonlak is megjelennek, hiszen a kép többi vonala arra viszik a tekintetet.
A harmadik helyezést nálam Horváth Csaba Tamás tavaszi hangulatú képe bitorolta el. A fekete-fehér családi kép mindent magába foglal, amit a tavasz alatt érteni lehet. A tél utáni első kiszabadulást a természetbe, az első jó időt, amikor már nem kell a nagykabát, kesztyű és sál.
Elsőre kicsit furcsa volt nekem a kompozíció, de minél tovább néztem, annál inkább hozzáadódott a kép hangulatához és a kép mozgalmasságához. Az elhomályosodott háttér pedig szépen kiemelte az „egyenruhás” kisfiúkat.
Április
[foogallery id=”11478″]
Az áprilisi képek közül pedig Jakab Ildikó válogatott:
…barátok fotóiból válogatni, nem olyan könnyű, na! Igyekeztem csak a fotót látni, a benyomásra hagyatkozni. A három kiválasztott kép elsősorban a tetszésemet tükrözi, „csak” annyit vártam magamtól, hogy többet érezzek velük kapcsolatban, mint a többivel.
Dinamikus és felvillanyozó! Színek lettek, amik ott se voltak, egyszerre áll és száguld! Pont azzal a jó érzéssel tölt el, mint amikor egy kép váratlanul szembe jön, és nálam éppen van kamera!
Ha nem lettem volna ott, amikor készült, el kellene gondolkodnom mit is látok. Izgalmas kompozíció, ahogy a vízszint a víz szintben elmossa a függőlegest és már jön is a következő képkocka, ahogy a fóka közelít és a hullámok teljesen leradírozzák a medence mögötti ház részleteit.
A nagy aranykulcs. Nem tudom, hogy távolodunk-e a zsizsegő éjszakából csendesebb vizekre, vagy éppen oda igyekszünk, de mindkettőben benne lennék! Ide most elutaztam. A hideg hegy mozdulatlansága az éjszakai élet pezsgésével megteremti azt a kettősséget – mint a következő két fotó is–, mozdulatlan és dinamikus egyidejűleg, amire itt még a komplementer színek tesznek egy jó nagy lapáttal!