A Pécsi Fotókör 2016. áprilisi képei
Árnyjáték és víztükör, gyerekek és felnőttek, nagylátó és lensbaby
A Pécsi Fotókör áprilisi válogatása.
Ebben a hónapban Kölcsey Sára dokumentarista családfotós és történetmesélő, a Fotókör legfrissebb tagja választotta ki a képek közül a neki legjobban tetszőket:
Ez a kép számomra azért érdekes, mert remek eszközökkel kérdőjelezi meg mindazt, amiről úgy gondoljuk, hogy valós és nem valós. A kép „evilágiságát” a térbelisége, rétegződése, mélysége adja: van előtere és háttere. Nagyon tetszik, hogy a fókusz a háttéren van, a „nem élőn”, így az kapja meg azokat az attribútumokat, amik az élőkre jellemzőek: éles, könnyen kivehető érzelmekkel, reakciókkal. A nő reakciója érdeklődést kelt fel bennünk, óhatatlanul arra késztet, hogy megkeressük az érdeklődése tárgyát. Ennek megtalálásához a kalap karimájának vonalvezetése vezet el: húsvér embereket néz, akik a fókusztartományból kiesve szellemszerűek. Mindketten párban vannak, mintegy tükörképei egymásnak. A háttér párjának keretezése, ill. az előtérben álló emberpár szabad kompozíciója dönti el végül a kérdést, ki szabad. A néző tekintete oda-vissza jár, szinte megunhatatlan ez a játék. De a ha csak a hátteret figyeljük, az is hosszú percekkel leköt, hogy a szürke millió árnyalataiban merengjünk. Brávó!
Ez a kép leginkább a kontrasztok és az ezekből fakadó hangulat és jelentésrétegek miatt tetszik. A kép előtérre és háttérre tagolódik, amik között a kontrasztok kiteljesednek. Az előtér (dinamikus, organikus formák, sötét tónusok, természet) keretezi a hátteret (statikus, geometrikus formák, világos tónusok, civilizáció), melyeket a szemet vezetve összekötik a mólók. A nézőpont nagyon tetszik, a misztikus hangulat hátborzongató, melyben állunk.
Ennek a képnek a nézőpontja tetszik, érdekessé teszi. Jó, hogy a tárgyba „bele van fényképezve”, nincs határa, akár egy makrófelvétel is lehetne. A színek jók, szépen kiegészítik egymást. A kép textúrája vibráló, viszont a vonalai szépen tagolják a képet, aranymetszés-szerűen, és ez megnyugtatólag hat. Ez a kettősség tartja a nézőt a kép előtt, illetve a tárgy absztrakt jellege.