Kis színes 3. – Elcserélt színek
Mi történik, ha két konkurens cég logójának színeit felcseréljük?
Érdekes játékba kezdett bele a printsome.com blog. Fogott jól ismert, konkurens brand-párokat, mint mondjuk a 7up és a Sprite, megcserélte a színeiket, és megnézte, melyik hogy mutat. Vajon nagyon durva különbségek jönnek ki, vagy alig tudod megmondani, melyik volt az eredeti színösszeállítás?
Van példa erre is, arra is.
A nehezítést az adja, hogy gifeket gyártottak a színcserélt logókból, így egy fokkal nehezebb megmondani helyenként, hogy melyik volt az eredeti. Máshol viszont teljesen egyértelmű.
Lássuk, mit ad hozzá a színhasználat a brandhez!
Van az az eset, amikor a logó maga annyira ikonikus, jól felismerhető, hogy bármilyen színben működik. A Starbucks sellője ilyen. Megszoktuk ugyan a zöldet, de komplementer színekben is felismernénk valószínűleg. A Dunkin’ Donuts brandjéhez viszont marha sokat tesz hozzá a piros meg a lila együttese. Magát az ikont önmagában lehet, hogy fel se ismerném a felirat nélkül, a felirat viszont elég egyértelmű. Zöldben meglehetősen lehangoló is, és talán nem annyira hozza meg a kedved a fánkhoz. Tehát úgy látszik, jól választottak színt a marketingesek, és az is látszik, hogy jól megkülönbözteti a két brandet a szín is egymástól.
Hát itt elsőre nem is olyan könnyű megmondani, melyik az eredeti… Érdekes volna utánajárni, melyik volt előbb (emlékeim szerint a 7up), és hogy vajon mennyire szándékos a színbeli hasonlóság (valószínűleg teljesen). Fura, mert míg a kólák piacán nagyon fontos stratégia lett mostanra, hogy a brandek elég jól elkülönüljenek egymástól (Pepsi vs. Coca), sőt, egymást erősíti a versengés, itt mintha pont az ellenkezője valósulna meg: hasonlítanak, és ez lehet, hogy ugyanannyira hatékony módszer a versenyben. Míg a Pepsi és a Coca Cola rajongótábora többnyire esküszik rá, hogy az ő választottja a legjobb, és a másik pocsék, itt nincs ilyen óriási különbség, a Sprite és a 7up könnyebben felcserélhetők, ha nincs az egyik, jó a másik is.
Egyébként pedig a Pepsi legújabb, letisztult dizájnjának majdnem mindegy, milyen alapszínen van, mindenhol működik. Az oka leginkább az, hogy itt egy többszínű logó egyszínű variációjaként látjuk a piros alapon, és hát ezek úgy vannak kitalálva, hogy egyszínűként is kiválóan mutassanak. Ennek a fordítottja az, amikor alapból egyszínű logót próbálunk meg színezni, mint a Coca Cola esetében, na annak nem feltétlenül áll jól bármilyen variáció. Egy ilyen szép tipográfiát egyébként sem feltétlenül illik színekkel szanaszét tördelni.
Mi Európában talán a Heinekent ismerjük jobban, ennek a színeihez hozzá vagyunk szokva, és gyakran beleütközünk, a kiváló marketingjének hála, de fogadjuk el, hogy Amerikában a Budweiser legalább ennyire ismert és megszokott márka, beépült az emberek tudatalattijába. És ha így nézzük, borzasztóan mutat bármelyik a másik színeivel.
Ha viszont megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen lehetett volna, ha eredetileg a felcserélt színekkel kerülnek piacra… hát, valószínűleg működött volna úgy is. A Bud zölden engem hazai sörök címkéjére emlékeztet, a Heineken piros-kéken sem annyira vészes. De azért jobban eltaláltnak látom az eredetit.
Már eleve a Red Bull nevéből következik a piros szín szinte kötelező használata, és hogy jó kontrasztos, energikus legyen, hozzá a kék meg a sárga is hatásos választás. A sárgás-zöldes színt, mint az energia kifejezőjét gyakran használják, a Monster is ezt választotta. A színcsere itt talán azért nem működik, mert míg a Red Bull logójában két színű, viszonylag részletes illusztráció van, oda kell az erős kontraszt – a piros és a sárga között -, hogy érzékelhető legyen a különbség a körvonal és a bikák képe között, míg a Monster különálló objektumain – a logó és a felirat – elmegy egymás mellett a fehér és az ettől fényességben nem túl távoli lime szín.
Ha csak a háttérszínt cserélnénk, szerintem a Red Bull simán működne fekete alapon is. A Monster zöldje kék háttéren lehet, hogy elég vadul mutatna – mondjuk egy energiaital esetében ez nem feltétlenül hátrány.
A szállítócégek színeiben nincs semmi különös… úgy értem, az egyik csak betűkből (és egy rejtett üzenetből) áll, a másik pedig pajzs, akármilyen színűek is lehetnének, nincs hozzájuk konkrét asszociációink. Ahogy magához a szállítócégekhez, mint jelenséghez sincs. Így aztán nem is olyan fájdalmas, ha megcseréljük a színeiket. Nem? Szerintem simán megszoknánk a cserélt színekkel bármelyiket.
Ez viszont azért trükkös, mert az egyik eredetileg négyszínű, a másik kettő – és ez már önmagában határozottan megkülönbözteti egymástól a kettőt. Arról nem beszélve, hogy az egyik színes (~vidám, sokszínű, energikus), a másik fekete+1 szín (~elegáns, komoly), eredetileg. Miután a profiljuk, a cégek stílusa is tükröződik a színválasztásban, elég fura lehet elképzelni például egy komoly és elegáns Ebay-t, vagy egy játékos Amazont.
Aztán van itt még valami: az Ebay eredeti négyszínű logója eléggé hajaz a Google színkombinációjára. És a Microsoftéra is, ha már itt tartunk. Ezek nem kifejezetten konkurensei egymásnak, és a színbéli hasonlóság simán lehet szándékos: fiatalosságot, lendületes, piacvezető céget, megbízható minőséget kommunikál ezzel, hogy olyan színeket használ, amit fiatalos, lendületes, piacvezető cég is használ. Az Amazon kicsit más területet céloz, így nekik ugyanez a színes színválasztás valószínűleg fordítva sült volna el: a fiatalosságból a komolytalanság felé billentette volna el a mérleg nyelvét.
Na ez nagyon fura volna megcserélve! Két dolog egészen biztosan megfigyelhető itt.
Az egyik, hogy a gyártók a jól megkülönböztethető színekkel könnyen szétválasztják a kétféle terméket egymástól. Pont ellenkezőleg, mint a Sprite és a 7up esetében. Itt már a célközönség is eléggé más. A Playmobil a kicsiknek szól, a Lego pedig nekem mindenkinek, aki nem nyeli le az apróbb darabokat.
A másik, hogy ez az összetettség, ami a Lego logóban van, hogy fehér betű, azon fekete keret, azon sárga keret, akörül piros négyzet, azon fekete keret, egy ilyen rövid szó körül, ahol a betűk lekerekítettek, egyszerűek, simán elmegy, sőt, ha messziről nézed, és nem olvasod el a betűket, akkor is működik, beég. Ugyanez egy olyan hosszabb szó esetében, mint a Playmobil, már zavaró, kaotikus hatást kelt, nem különösebben barátságos.
Ez azért érdekes darab, mert… nem. Ez elég egyértelmű. A Canon a szép piros, a Nikon pedig sárga és kész. (Ilyen az, amikor márkához kötődik az ember.)
Egyébként tényleg nem nagyon működik fordítva, a sárga önmagában elég kevés ahhoz, hogy kitűnjön, mondjuk fehér alapon, mint itt, a piros keretben fekete felirat pedig szintén nem emelkedik ki, valahogy lapos marad, kevés a kontraszt.
Ez megint az a verzió, hogy majdnem mindegy, melyik az eredeti, melyik a cserélt szín. A lényeg itt talán a fehér betűkön van inkább, semmint azon, hogy melyik szín emeli ki a fehér betűket. Számomra közel ugyanúgy működik mindkét variáció mindkét márkánál. Talán az is közrejátszik, hogy ezek a márkák általában egymás mellett, ömlesztve jelennek meg a boltok polcain, sok a hasonló, és nem tulajdonítok nekik akkora jelentőséget (mint mondjuk a fotós cuccoknál).
Ez itt a no comment kategória.
Itt meg érdekességként érdemes megnézni, hogy a McDonalds milyen változtatásokat hozott az európai piacon az utóbbi időben:
Forrás: printsome.com (első rész) és printsome.com (második rész)