Elég már a zombikból 3 – Captain Spaulding
Következzen Captain Spaulding, aki egyértelműen minden idők legbizarrabb benzinkutasa. Kicsit több is annál…
Captain Spaulding április 13-án látta meg a napvilágot az 1918-as esztendőben Texasban. Hát persze, hogy ott. Anyakönyvében a Johnny Lee Johns név szerepelt. Gyermekkora egy részét Ruggsville Megye nevelőintézetében töltötte, még örökbe nem fogadta egy színesbőrű család. A náluk eltöltött évek alatt kezdett kialakulni a torzult emberi test és az erőszakos bűncselekmények fotózása iránti megszállottsága, ami előrevetítette a későbbi Spaulding kapitány természetét.
Első gyilkosságát Mr. Ding Dong álcájában hajtotta végre, ekkor öltötte magára először a bohóc karakterét. Mire 1947-ben a sors összehozta a Firefly családdal, a szerep annyira ráégett, hogy gyakorlatilag teljes egészében régi személyisége helyébe lépett. Ebben az évben kezdődött viszonya a Firefly család anyafigurájával, akinek már volt két gyermeke, Rufus és Tiney. A torz és állatias Tiney amúgy a texasi láncfűrészes mészáros önmagából kifordított mása. Én mindkettőjüket sajnáltam, de hát családot nem választ az ember, mint tudjuk. Az adott.
Otis B. Driftwood 1965 nyarán került kapcsolatba a családdal, innentől Spauldinggal folyamatosan rivalizáltak a családfő szerepért. Mindketten kezükben szerették volna tartani a család irányítását. Amikor a párharcból végül Otis kerül ki győztesen, Spaulding elhagyja a házat, és a közeli benzinkúton talál új otthonra.
Benzinkutasként is a Captain Spaulding alteregó bohócjelmezében telnek mindennapjai, és az már biztos, hogy a romlott fogaitól és izzadságtól bűzlő festett képű alaknál akkor sem állnék meg üzemanyagért, ha különben mérföldeket kéne tolni az autómat a következő tankolási lehetőségig. A visszataszító texasi bohóc öklét a szeretet és a gyűlölet tetoválások ékesítik a The Night of the Hunter tiszteletesére utalva. A Sid Haig megformálta figura amúgy igazi káromkodós mucsai paraszt, csak sokkal félelmetesebbek a tahó viccei.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=EjkY_Gb9_Qo” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]
A benzinkúton a kapitány egy sorozatgyilkosok viaszbábuival zsúfolt bizarr vasutat üzemeltet, létező őrült gyilkosok és az emberi természet furcsaságai előtti tiszteletadásként. Az első filmben, ami a House of the 1000 Corpses címet viseli nagyjából annyi a szerepe, hogy egy csoport fiatalt a Firefly családon keresztül a félelmetes Dr. Sátán-hoz irányítson. A fiatalok anyagot gyűjtenek szokatlan útszéli helyekről és városi legendákról, szóval gond nélkül bekajálják a dolgot.
A filmet, majd később a folytatást az ikonikus rocker, Rob Zombie írta és rendezte, és Dr. Wolfenstein segédjeként még egy rövid szerepbe is beugrik. 2003-ban ez volt rendezői debütálása, ami egyfajta főhajtás a 70-es évek legbetegebb horrorfilmjei előtt. Leginkább a Texas Chainsaw Massacre és a Hills Have Eyes ugrott be, miközben néztem a filmet.
A rendező elmondása szerint Spauldingot, mint egy „kedves seggfejet” képzelte el. Az első részben még a családdal való viszonya sem tisztázott, hiszen közvetlenül nem kerülnek kapcsolatba egymással a vásznon. Gyakorlatilag csak a film zárójelenetében utal erre a történet, de nem lőném le a poént.
A második filmben (Devils Rejects), ami nem egyértelműen folytatás Spaulding jóval fontosabb szereplővé növi ki magát. Itt egyértelműen a a Firefly család pátriárkája. A karakter rajzfilmszerűsége is eltűnik, csupasz realizmus lép a helyébe. A sminket is csak a film első felében viseli.
Rob Zombie első filmje a nosztalgia oltárán áldoz, de ennél többet nem igen tesz. Sajátos nosztalgiája sok kritikus szerint nem is igazán állja meg a helyét a vásznon, bár a rengeteg filmtörténeti utalás még szerintük is nagyon szórakoztató. Véleményem szerint azonban nem ok nélkül emelkedett kult státuszba a mozi. Mondjuk a folytatás szerintem is egyértelműen jobban sikerült, a saját lábán megállni képes exploitatin alkotás lett brutális mennyiségű erőszakkal. Ráadásul itt ismerjük meg a megfogyatkozott család beltenyészetének beteg összefonódásait is.
https://www.youtube.com/watch?v=apZ_F8aDFmc
A familia minden egyes tagjának neve és karaktere utal valamely valós, vagy kitalált gyilkosra. Otis egyfajta Charles Manson szerű szektavezér, Tinyről már beszéltünk, mint bőrpofa alteregója, a nagypapa szintén Tobe Hooper munkáiban megtalálható figura. A többiek klasszikus Grucho Marx karakterek és a pusztuló popkultúra keresztezésében született testileg, vagy lelkileg torz alakok. Az elemi szexualitást Baby Firefly testesíti meg, aki Sheri Moon Zombie játékában tökéletesen teljesíti funkcióját. Spaulding Kapitány pedig egy vérfertőzött texasi Pennywise bohóc, annak minden természetfeletti romantikáját nélkülözve.
A két film R besorolása nem néhány jelenetre, hanem gyakorlatilag a játékidő minden másodpercére stimmel. A folytatás már elszakad Tobe Hooper klasszikusaitól, és az egymásba oltott műfajok kavalkádjába beleveszi a Vad Banda típusú western formavilágát is. Meg road movie, családi dráma, burleszk és még ki tudja mi. Abszolút kötetlen fogású darab.
Minden főszereplő antihős egy romlott, szadista és brutális világban. A Devils Rejects tényleg minden másodpercében gonosz. Egy olyan roppant erős narratívájú, mégis minden szempontból szokatlan darab, amit lehet gyűlölni vagy szeretni, de csak úgy elmenni mellette semmiképp. Az erőszak az első filmmel szemben nem cél nélkül zúdul a nézőre, minden esetben a cselekményt mozdítja előre. Csak nem igazán lehet senkiért őszintén izgulni. Szerintem még ez sem baj.
Az, hogy nincsenek győztesek, hősök, és még az áldozatok is ellenszenvesek, ráadásul az üldöző rendőröknek sincs kedvünk szurkolni nem elvesz a filmből. Sokkal inkább erősíti a csúcsra járatott kegyetlen gore-t és az egyedi, teljes kilátástalanságot sugárzó pokoli hangulatot. Persze azt, hogy ezekért az elmebeteg gyilkosokért lehet aggódni, vagy sem, döntse el mindenki maga.