Robotok és lepkék
Léo és Abe. Két magányos, fehér robot, két lepke, két rövidfilm
Ha a technológia és a természet viszonyát akarják egyetlen képben összefoglalni, a filmesek (és egyéb művészek) előszeretettel élnek ilyen és hasonló képekkel: egy robot, amint valami törékenyet, virágot, lepkét vizsgálgat vagy fog a kezébe.
Vagy akár galambot.

A következő két kisfilmet is valami ilyesmi köti össze. Sok a hasonlóság köztük, bár a feldolgozás módja kicsit más. Mindkét robotot érdekli az élet, mindkettő magányos, és mindkettő igyekszik tenni ez ellen valamit – ki-ki a maga módján. Több-kevesebb sikerrel.
Ezen kívül igazán színvonalas 3D animáció mindkettő.
Az első inkább aranyos. Ebben a Léo (L3.0) nevű, aranyos, nagyfejű és mozgékony szemöldökű francia android a teljesen elnéptelenedett Párizsban kutat az élet nyomai után, mert nagyon unatkozik egyedül:
[su_vimeo url=”http://vimeo.com/105329112″ width=”640″]http://vimeo.com/107454954[/su_vimeo]
A második kicsit meredekebb, ezt csak 18 év felettieknek ajánlanám. Az androidot itt Abe-nek hívják, kevéssé aranyos, ugyanakkor mélyebb kérdésekkel is foglalkozik: elveszett az érzések birodalmában, és mindent elkövet, hogy megtalálja a megoldást.
[su_vimeo url=”http://vimeo.com/64114843″ width=”640″]http://vimeo.com/107454954[/su_vimeo]
(A hírek szerint az MGM dolgozik utóbbinak a nagyfilmesítésén.)
Ha belegondolok hogy a magfúzió is belekerült jónéhány emberéletbe mire az emberiség megtanult élni vele akkod egy kicsit szorongok a robotok miatt szó mi szó…persze erre egy kiber művész azt mondta – és ez erre is igaz – hogy a robotok – a tökéletlen ember koncepciójukkal segítenek megérteni saját magunkat, saját gyengeségeinket…az önző szeretet például….
Jó jó maghasadás…de inkább legyen atomenergia…