A segítőkész Floyd – Tiszta románc
A betépett karakter szerepe a romantikus akciófilmekben, különös tekintettel a Tiszta románc című filmre
„Hey! Get some beer… and… some cleaning products!”
Lássuk be: Brad Pittnek a Tiszta románcban nem túl sok a szerepe, bár azt azért elég jól hozza. Az egyik mellékszereplőnek a mellékszreplőjét, egy bizonyos Floyd nevű srácot alakít, aki nem csinál mást, mint a kanapén fetreng a csipsz-tévé-ventilátor háromszögben, és a permanens betépettség állapotában leledzik.
Hogy akkor mégis, mi szükség volt a karakterre a filmben? Viszonylag egyszerű a magyarázat rá.
Jelezném, hogy innentől
[su_highlight background=”#ff1212″ color=”#dddddd”]SPOILERVESZÉLY![/su_highlight]
Sztárok
Azt gondolhatnád, hogy a film direkt épít rá, hogy nagynevű sztárok epizódszerepelnek benne. Hiszen ott van Samuel L. Madafaka Jackson, aki egyetlen rövid jelenetben szerepel csak, aztán csúnyán megöli Gary Hihetetlenjó Oldman, aki ezzel együtt két jelenetet él meg. Dennis Öregmotoros Hopper szintén kettő után kap fejlövést. Christopher Legnagyobbkirály Walken ugyancsak egyszer tűnik fel, viszont ő szerencsésen túl is éli a maga jelenetét, csak a becsületén esik némi csorba. És hasonlók.
Hogy Val Kilmerről ne is beszéljünk.
Viszont 1993-ban, amikor a film készült, Brad Pitt nem volt akkora sztár, mint manapság. A Thelma és Louise-ban (-ben?), meg a Folyó szeli ketté című drámában lehetett látni korábban, meg itt-ott, tévében, sorozatokban. Ez még a 12 majom előtt volt pár évvel. Szóval nem, valószínűleg nem ez az oka, hogy csináltak neki egy szerepet. Ennél azért komolyabb oka kell legyen.
A füves srác
Egyrészt, ott van a nyilvánvaló feszültségoldó hatás. A befüvezett arcok jobbára humorforrásként működnek a filmeken. Ezt meg itt Tarantino írta, Tony Scott rendezte, szóval már ebből kitalálható, hogy eléggé véres, bármennyire is románc a címe. Mondjuk úgy, hogy vérbő. Összesen 21 hullával (mind ólomtúladagolásos).
A film persze amúgy sem nélkülözi a Tarantinós humort, és helyenként a romantika is teret kap, de azért bőven van benne feszültség, amit lehet oldani.
Szóval ez már egy oknak jó.
Történetvezetésileg indokolt füves srác
Másrészt pedig nagyon egyszerű dramaturgiai oka is van annak, hogy miért kell a filmbe Floyd. (Már azon túl, hogy ha nem kellene, valószínűleg simán kivágták volna belőle.)
Ő az a segítőkész figura, aki készséggel útbaigazítja a rosszfiúkat. Gyakorlatilag semmi más funkciója nincs a történet szempontjából.
Bekopog a maffia, megkérdi, hogy ismeri-e a srácot, akit keresnek, és hogy merre van. Ő pedig nem csinál belőle problémát, megmondja. Vigyorogva. Kétszer.
Mindeközben pedig olyannyira be van lőve, hogy a következő pillanatban el is felejti az egészet.
Ha ő nem lenne, mi történne? Jönne a rosszfiú-csapat, betörne a házba, átkutatná a lakást, és valami nyom alapján kikövetkeztetné, hogy hol van a célszemély. Vagy nyomkövetőt szerelnének rá. Vagy… vagy valami más eszközt kellett volna kitalálnia Quentin bácsinak, hogy nyomra vezesse a szemétládákat.
Ez így egyszerűbbnek tűnt. És kétségkívül hatásosabb is.
Pitt beleteszi magát
Bár még elég kezdőnek számított, azért már itt megmutatkozott, hogy Brad Pitt nem csak egy amolyan átlagos közszínész, hanem ráadásul érti is a szakmáját. Saját ötlete volt ugyanis, hogy Floyd folyamatosan tépjen, így adva a karakternek némi pluszt.
A dolog működni látszott, Scott megvette, így maradt. Ebből számomra az a legfurább, hogy eredetileg nem is ennyire szétcsúszott fazont írt meg Tarantino. De, gondolom, ő se annyira bánta, hogy végül így alakult.
Pitt az Ocean’s filmekben meg folyton eszik valamit, amit szintén ő tett hozzá a szerephez, nem volt része az eredeti forgatókönyvnek.
Én azt mondanám, orális fixáció.
[su_divider text=” fel”]
Tiszta románc // True romance (1993)
rendezte: Tony Scott
forgatókönyv: Quentin Tarantinoo (és Roger Avary)
főbb szerepekben: Christian Slater, Patricia Arquette, Dennis Hopper, Val Kilmer, Gary Oldman, Brad Pitt, Christopher Walken, Samuel L. Jackson, James Gandolfini, és még sokan mások.


Pingback: A metahorror - Ház az erdő mélyén - JAM