Segítség! Vásároltam!

Kalandjáték a mindennapokra 3D-ben. Csak erős idegzetűeknek!

Elég fárasztó napom volt. Reggel korábban bementem, hogy a heti két határidőst leadjam délig. Aztán jött a Gizus, hogy a Krasznai úr nem lesz a hét második felében, ezért töltsem ki a munkaidőnyilvántartást is. Talán mert éjjel rosszul aludtam, étvágyam sem volt. Az ebédet csak nyammogtam. Ma az Erus sem volt ott a konyhán, pedig az ő mosolya mindig felvidít. Remélem nem beteg. Igazából az sem zavar, hogy ő mindenkire mosolyog, nem csak rám. Szóval nem volt, de mindegy. Ez már csak ilyen nap. Délután a terepmunkán végig esett, a cipőm, amit a múlt hónapban vettem, beázott.

Estére azonban elállt. Még láthattam a lemenő nap szívet melengető arany sugarait.

Ennek fényében már egészen másként láttam mindent. Tulajdonképpen ez egy pozitív nap volt. A tervezett munkáimat leadtam, a nyilvántartással előre dolgoztam, és legalább nyugalmasabb lesz a hétvége a Krasznai nélkül. Az esőben hamarabb végeztünk, mivel kisebb volt a forgalom, és ebédelnem sem kell annyit, ha fogyni akarok. Egyedül az Erus aggaszt egy kicsit, de gondolkodjunk pozitívan.

Szóval jó kis nap volt ez. Jöjjön a kalandjáték!

 

Kiválasztottam a lakóhelyemhez legközelebb lévő élelmiszer áruházat.

 

LEVEL 1

Belépek. Nincs kosár. Legalábbis az előtérben. A pénztáraknál van egy csomó, de az automata ajtó csak annak nyílik, aki kifelé jön. Nincsenek sokan, így várnom kell. Sebaj, várok. Időm van. Illetve csak az. Most veszem észre, hogy a kocsiban maradt a pénztárcám.

RESTART GAME

 

LEVEL 1
Vissza az áruházba. Várok, amíg valaki kijön. Kosár fel, üzletbe be.

 

LEVEL 2

Zöldségek.
Kéne egy kis paradicsom. Mivel a fürtös drága, inkább a másik. Az meg repedt és rothadt. Akkor a fürtös.
A héten olvastam egy paleolit receptet, azt szeretném kipróbálni. Bár nem tudom, hogy ebben a boltban van-e paleolit, de a paradicsom már megvan.
De ez most fürtre vagy kilóra van?
A krétás kiírás már megkopott. Keresnem kell egy eladót. 300 méter megtétele után megtaláltam Magdikát. Fürtös. Ő is. Este biztos buliba megy.

 

LEVEL 3

Tej.
A kettőnyolcast szeretem, de az estére már mindig elfogy. Az egyötös nem is finom, meg drága is. De ha csak ez van, hát ez van. Csak csöpög. Fogok egy másikat. Annak csak a külseje tejes. Majd beteszem egy nejlonba.

 

LEVEL 4

Kenyér.
A feleségem valami konferencián van a héten, a gyerek meg a mamánál. Pár nap suliszünet. Egyedül nem bírok még egy fél kiló kenyeret sem megenni, így marad a zsömle. Az meg most sül. Sebaj. Időm van. Majd visszajövök.

 

LEVEL 5

Felvágott.
Olvastam egy cikket, hogy hogyan trükköznek a húsáruval a boltosok. Vízben áztatják, hogy nehezebb legyen és ne száradjon ki, meg vöröses fénnyel világítják, hogy szebben mutasson. Próbálom ezeket a jeleket kiszúrni amíg sorban állok, de nekem ehhez nincs szemem. Különben is nehéz úgy koncentrálni, hogy egy bajszos, kövér, fokhagyma szagú fickó áll előttem. Minduntalan olyasmik jutnak eszembe, hogy hány ágynyi lepedővászon kellett az ingéhez, és vajon ki köti be a cipőjét.
Csoszmogunk előre.
A tavaszi felvágott épp most fogy el, pedig azt néztem ki magamnak.
Lassan haladunk.
Már kenőmájast sem veszek.
Az idő megy.
Éppen ki akarok állni a sorból, mikor az előtem álló fokhagyma-Jabba miatt meggondolom magam. Csodálkozom is rajta, de olyan ízletesen formálja a szavakat, miközben a különböző disznóságokat kéri, hogy megjön az étvágyam. Határozottan tudom: császárszalonnát és házikolbászt kérek. Állítólag helyi termelőtől van. Az nagyon fontos. Olvastam.

 

LEVEL 6

Sör.
Ma legalább nem szól az asszony, hogy mennyi sört iszom. Kettőnél több úgyse megy le. Legalábbis hétköznap. De lehet, hogy ma megiszom hármat, a Krasznai úgysem lesz holnaptól.
Van egy cseh márka, az most akciós is. 5,5%-os és pilseni típusú. Ez a beszéd!

 

LEVEL 4 – újra

Hallom a sípolást. Kisült a zsömle.
Mások is hallották. Ők többen vannak és közelebb a géphez.
Egy kiscsaj – lehet vagy 21 – megégeti a kezét. Nincs nagy baj, de a pillanatnyi zűrzavart kihasználva közelebb férek. Egy hónapja még kerítést építettem. Egy ilyen kéz nem fél egy apró forró zsömlétől.

 

LEVEL 7

Hát ezt eltoltam.
Gondoltam, veszek valami rejtvényújságot, de amíg ott szöszmötöltem, megtelt a bolt.
Az egész város itt vásárol?
Hogyhogy most mindenkinek van kosara?

 

LEVEL 8

Pénztár.
Beállok egy rövidebbnek vélt sorba. A hosszát nem tudom még megbecsülni se, mert kanyarog. Ezt némelyek megpróbálják kihasználni, és oldalágakat építenek. Szerencsére akik előttem vannak, nagyon eltökéltek. Nincs oldalág. Ott a sor vége.
Bandukolunk.
Már megszoktam, hogy türelmes vagyok, így a vérnyomásom csak titokban megy föl.
Ám az mindig zavart, ha körülöttem látványosan mutatják a többiek, hogy milyen türelmetlenek, és milyen szörnyű egy ilyen sorban állni. Ahelyett hogy örülnének, egyáltalán lehet vásárolni. Éltek volna az ötvenes években. A mama mindig ezt mondta. Drága jó mama. Áldott jó asszony volt. Azt hiszem, én is örököltem valamit a jóságából.
Nézd már, ott a Krasznai a másik sorban, de vagy tíz emberrel hátrébb. Hehe!

Már csak ketten vannak előttem.
“- Kulcsot kérek!” rikkant a pénztáros. Sztornózni kell. Újabb öt perc.
Hirtelen egy egy évvel ezelőtti élményem jut eszembe. Hévíz mellet voltunk a családdal, valami céges bónt vettünk igénybe. Vállalati kedvezmény – all incluzive. Ha nem így lett volna, akkor nem használok ki minden marhaságot. De így volt, meg olvastam is, hogy jó – ezért elmentem a lávaköves masszázsra. Na, most is ezt érzem a vesémnél. Pedig csak a mögöttem álló 60-65 közötti néni furakszik. Azt hiszi, ha tol engem, akkor gyorsabban dolgozik a pénztáros is. Pedig hát ez nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy fiatalnak fog kinézni, ha fiatalos színeket ken az arcára meg a hajára. Most is vett valami festéket.
De hiába tol. Ilyenkor szándékosan lassabban pakolom ki az árut a szalagra. Olyanok a mozdulataim, mint Neonak. Ettől még nem kerül később sorra, hiszen még nem én jövök, de ő majd megpukkad. Miért is?

Már csak egy ember van előttem. Ő természetesen nem mérte le az ananászt, mert azt hitte, darabra van. Elszalad, mér, visszajön.

Én jövök.
Pitty, pitty, pitty.
Nem pitty. Nem pitty.
Kézzel kell beírni. De le van kopva.
“- Terike! Mi a fürtös paradicsom kódja?” Megmondják, beüti. Enter.

Kijön a végösszeg.
Mennyi? Ez nem stimmel. A sör akciós.
“- Csak vásárlói kártyával és csak ha hatot vesz és különben is csak tegnapig. Benne volt az újságban.”
De hát kint van még a címke.
“- Terike! Szedjétek már be az akciós sör címkéjét, ma ez a vevő már a huszadik aki szól.”
Elfogadom. Fizetek. Passz. Paypass.

Hát a Krasznai meg hogy előzött be?