Gengszterfilmek reneszánsza
Minden korszaknak, városnak, környéknek megvannak a maga nagy formátumú szemétládái. Mindről készül film is. Sean Penn, Tom Hardy, Johnny Depp gengszterbőrben
Hogy miért szeretjük nézni a gengszterekről, maffiózókról, bűnözőkről szóló, legtöbbször életrajzi történeteken alapuló filmeket, az számomra rejtély. Mind ugyanarról szól: van egy rosszfiú (néha kettő), aki amúgy a maga módján mégiscsak ember. Elkövet bűntetteket, előrelép az épp aktuális bűnszervezet ranglétráján, vagy ha már eleve ő a főnök, terjeszkedik és hatalmat épít. Nagy sikereket ér el meg minden. Közben mindig van valaki, aki el akarja kapni, aztán végül el is kapja, és annyi.
Jobban belegondolva azért mégiscsak érthető az érdeklődés. Egy rosszfiú mindig izgalmas, mert olyan dolgokat is megtesz, amit mi soha. Bár lehet, hogy megtennénk, ha mernénk. Erőt sugároz, amit ugyancsak szeretünk. Másrészt meg ezek a filmek mindig emberközelivé teszik, elmesélik azt is, miért választották a bűn útját. És a filmek nem csak a rosszfiúságot hangsúlyozzák, hisz minden nagystílű gengszternek van emberibb oldala is. Különben talán nem is emelkedhetnének olyan magasra.
Az utóbbi években újra előkerült a zsáner. Többféle megközelítésből mentek neki a témának a filmesek, mindnek megvan a maga szépsége és hátránya is. Jó, talán nincs köztük egy Keresztapa vagy Sebhelyesarcú se, de azért mindegyikben van valami, ami miatt érdemes odafigyelni.
Ez az a tipikus elegáns, puhakalapos, bárokban cigizős, femme fatale-lal fűszerezett, Thompson-géppisztolyok ritmusára komponált gengsztertörténet a 40-es évek Los Angeleséből. A rosszarcú, bokszolóból lett bűnözőt, Mickey Cohent (tényleg nem volt valami szép pasas) Sean Penn alakítja. Bár a történet nem kifejezetten róla szól, hanem az elfogására létrejött rendőri egységről. Ott is van egy csomó jó színész (Josh Brolin, Ryan Gosling, Michael Peña, Anthony Mackie), és mind nagyon sablonos karaktereket kénytelenek alakítani, a renitens zsarutól a szépfiún keresztül az elegáns fekete srácig.
Ja, ez ilyen, nincs túl nagy megfejtés, annyira sablonokból építkezik, hogy még a dögös nő is vörös ruhában van, ahogy azt kell – aki amúgy a gengszterhez tartozik – és aki amúgy a rendőr szépfiúval kavar. Tényleg teljesen ismerős a sztori minden alkotóeleme. A feddhetetlen, ám kissé öntörvényű rutinos zsaru összeszed egy osztagot, majd harcba vonulnak az alvilág ellen. Viszont van benne stílus meg lövöldözés, autós üldözés és sötét sikátorok, akció és swing bőven. Szóval igazán szórakoztató a maga módján.
Sean Penn pedig egy igazi rohadék, különösen, amikor kijön belőle az állat és a bokszolói rutin, de egy sima vacsorán is így tud nézni (ebben a sminkeseknek is van némi szerepe), szerintem te is kérnél még desszertet, ha ilyen arccal kérdezi:
A helyszín London, a korszak a 60-as évek, a rosszfiúk a Kray ikrek, Reggie és Ron, mindkettőjüket Tom Hardy alakítja – és elég jól. Itt már egészen egyértelműen rajtuk van a fókusz, ez az ő történetük: a két testvér egymással súlyosbított élete.
A hangulat, amit összeraktak ebben a filmben, a korabeli zenékkel, a képi világgal, az East End kis utcáival, az nagyon egyben van. Nem tolakodik az arcodba, mint mondjuk a Gengszterosztag esetében, inkább aláfest, támogat. Tom Hardy játékát nagyon prímán egészíti ki Tom Hardy játéka. Tényleg elhiszed neki, hogy a józanabb tesó, Reg, mindent megtesz azért, hogy jó tesója legyen Ronnak, aki klinikai eset, felelőtlen, pszichopata állat, de aki amúgy a maga módján szereti a testvérét. Csak hát inkább vágyik a figyelmére, mint hogy látná a tettei következményeit. Így pedig elég nehéz jó tesójának lenni.
Az a jelenet, ahol összeverekednek, nálam az volt a film csúcspontja, abban benne van koncentráltan mindkettőjük életének drámája: a szeretet, ami összeköti őket, és a kötelesség, amit egymás számára jelentenek, keményen összeütközik. Még meg is hatódtam itt.
A film azonban egészen más megközelítést használ, mint a többi hasonló. Bár kötelező elem a gengszter szerelmi életének feltérképezése is – ami a sablon szerint abból áll, hogy elveszi a jóravaló, tisztességes életre vágyó barátnőt, ígérgeti neki, hogy majd megjavul, de tényleg, aztán mégse -, itt konkrétan a csaj meséli el a történetet. Van benne dramaturgiai csavarás is, de mégiscsak egy love story lesz belőle, még ha nem is happy end a vége. Persze lehet nézni úgy is, hogy ez a szál csak az elbeszélésnek ad egy keretet, és attól még igazi férfias gengszterfilm meg minden, de ha beengeded, hogy így is meg lehet közelíteni a zsánert, úgy is élvezhető filmet kapsz. Meg lehet duzzogni is, hogy de hát mért kellett ezt, az is hasznos időtöltés.
Boston, 70-es, 80-as és 90-es évek, a főszerepben az ír származású Whitey Bulger, aki miatt Johnny Depp csúnyává maszkíroztatta magát, és aki miatt végre kicsit felfüggesztette a ripacskodást, és újra színészkedni kezdett.
Oké, a film maga nem egy nagy kaland, mármint szerintem. Nincs benne az a dög, mint a Gengszterosztagban, nem is annyira stilizált. Viszont bemutatja Bulger életét, annak minden nehézségével együtt, és alaposan megmutatja, mennyire antipatikus egy fazon. És ahogy ezt teszi, az azért nagyon rendben van.
Bulger az a fajta fickó, akinek persze ugyanúgy megvannak a maga bajai, nem is kicsi tragédiák érik az életében, meg megvan a maga emberi oldala is (ahogy anyukájával kártyázgat, az eléggé elüt a gonosz bűnöző képtől – de hát egy anyukának mindig a kicsi fia/lánya leszel, akkor is, ha maffiózol), és mégis egy igazi bizalmatlan szemétláda marad. Saját kezűleg gyilkol, ha kell, információt szolgáltat az FBI-nak, ha az érdeke úgy kívánja, nem kegyelmez senkinek. Olyan arc, akinek nem akarnál a barátja lenni. És ő se akarná, hogy a barátod legyen. Szerintem azt se tudja, az milyen.
A mellékkarakterek az előző filmekhez képest talán itt vannak a legjobban kidolgozva, igazi karakteres arcok, van saját sztorija (megvan a maga baja) mindnek, és ez ad egy igen jól működő, színes, életszerű közeget az egésznek. A jófiúk se jók mind, a rosszak se csak rosszak. Mert az élet ennél többnyire bonyolultabb.
Bulger szívós egy szemétláda, 12 évig volt az FBI legkeresettebb bűnözőinek listáján, mire 2011-ben elfogták, azóta kétszeres életfogytig tartó, plusz öt éves börtönbüntetését tölti, ő az egyetlen a három film főbűnözői közül, aki még életben van.