A logók titkai

A logók rejtett üzenetei – játék a formákkal, a betűkkel, a térrel.

A logó valószínűleg a legfontosabb eleme egy cég vagy márka arculatának. Éppen ezért elég nehéz úgy megtervezni, hogy az minden igényt kielégítsen.

Egy jó logó egyszerű és azonnal beazonosítható. Ha elsétálsz mellette az utcán, átszörfölsz rajta a neten, odavonzza a tekinteted, ráadásul kíváncsivá is tesz. Ha másodszor látod, rögtön tudod, hogy láttad már valahol. Ha harmadszor látod, már hozzá is szoktál: semmi mást nem jelenthet a logó, mint amit jelent. És ráadásul, ha sokadszor látod, akkor sem unod meg.

A jó logó fekete-fehérben és színesben is működik, mindenféle méretben a névjegykártyától az óriásplakátig, minden felületen, honlapon, prospektuson és busz oldalán egyaránt.

Egy jó logó nem csupán szép, nem csak figyelmet kelt, de jelent is valamit. A színeivel, vonalainak stílusával, az ábrázolás módjával és annak tartalmával üzenetet közvetít.

Ha pedig egy logóban több van, mint amit első ránézésre gondolnál, attól lesz zseniális.

Az amazont mindenki ismeri, aki látott már közelről netet, a logója közismert, a kis sárga nyíllal. Van a nyíl ívében egy kis mosoly, igen, de vegyük észre, hogy az ‘a’ betűtől mutat a ‘z’ felé – ami nem véletlen. Ezt üzeni vele: „itt mindent megtalálhatsz a-tól z-ig!”

A FedEx-et, ha máshonnan nem is, a Tom Hanks-es-hajótöröttes Számkivetett című filmből ismerhetjük (pedig a kiváló és mindig vicces reklámjairól is híres, keress rá a youtube-on!), az egyik legnagyobb nemzetközi szállító cég. A logóban a szállítást az ‘E’ és az ‘x’ közé rejtett nyíllal jelölték. Egyszerűen, mégis nagyon ügyesen.

Egy kis adalék tipográfusoknak:

Mint látható, a tervező (bizonyos Lindon Leader) az egyébként eléggé általánosan használt Futura betűtípusból indult ki, és csak néhány apró módosítást eszközölt a betűk formáján itt-ott, hogy a kívánt hatást elérje. A zsenialitása abban rejlik, hogy meglátta azt a nyilat, ami addig nem volt ott, amíg meg nem látta.

És egy kis extraság: a FedEx arab verziójában is ott a nyíl, mely, követve az olvasási irányt, itt jobbról balra mutat:

 

A Fuga magyar cucc: a Budapesti Építészeti Központ fedőneve.

A logója attól lehet trükkös, hogy bár első ránézésre csak érdekes színes négyzeteket látni, a fehér vonalakból kirajzolódik a ‘fuga’ szó. Nagyon jó példa arra, hogy ha valamire egyszer ráláttál, ha valamit egyszer megfejtettél, azt már nem tudod többé nem látni. (Kicsit mint a biciklizés.) Próbáld csak ki! (A biciklizést is, igen.)

Elettro Domestici – vagyis elektromos háztartási gépek, ha jól fordítom. Csodásan egyszerű, tömör, mégis többrétegű logó ez, kiváló példa a negatív tér helyes használatára. Nem csak hogy benne van mindkét betű, az ‘E’ (negatívban) és a ‘D’, de még ráadásul villásdugót is formáz ez a kettő így együtt. Minden benne van, aminek benne kell lennie, egyetlen fekete foltban. (Meg egy kicsit azon túl.)

Ez az ötlet másnak is eszébe jutott, úgy látszik, íme egy alternatív változat:

 

Ez is egy igen egyszerű, mégis, nagyon is működőképes, szimplán a tipográfiára építő megoldás:

A két, egymás felé forduló ‘R’, mint a házasság és az egymáshoz tartozás szimbóluma. (Optimális házasság esetén, természetesen:)

Ide kapcsolódik a következő logó is. Nem csak azért, mert ugyanilyen szép és szinte magától értetődő megoldást alkalmaz, hanem mert a tervezője is ugyanaz: Herb Lubalin (mester).

Van olyan is, hogy épp csak egy kicsit kell elvenni valahonnan, és máris plusz jelentést kapunk. Mondjuk, ha a ‘V’ egyik szárából lecsippentünk egy darabot, az máris pipa, amivel el is adtuk a szolgáltatásunkat.

Egy pipa a logo reviewnek.

Egy újabb példa arra, hogy milyen az, ha elveszünk:

A termék/szolgáltatás/brand nevének betűiből kihagyni egyet-egyet nem igazán illik – hacsak… mert mindig van kivétel, ahol a szabályok áthágása nem csak hogy nem hiba, hanem inkább erény.

(Valamint remek példa arra, hogy a magánhangzók csupán azért léteznek az írott szövegben, mert megszoktuk, hogy vannak – a szöveg értelme nélkülük is világos, a legtöbb esetben.)

 

Ezt több okból is nagyon bírom.

Egyrészt, mert az M betű és az E betű tökugyanaz, csak elfordítva.
Másrészt, mert az M betű tetejét levágták, és egy nagyon apró kiegészítéssel ágyat csináltak belőle.
Harmadrészt, mert ez az ágy nem csak jópofa, de majdhogynem kiugrik a monitorból, a térbeli ábrázolás miatt.

Ezt a logót kifejezetten utálom, mégpedig azért, mert nem nekem jutott eszembe. Annyira egyértelmű, annyira magától értetődő, hogy nem fér a fejembe, hogyhogy valaki más csinálta meg.

Az a másvalaki pedig Vasvári Péter: http://petervasvari.com/ – és nem ez az egyetlen zseniális munkája, érdemes ránézni a honlapjára.

Az pedig aztán végképp kinek a fejéből pattanhat ki egy akkora ötlet, hogy a filmtekercset összekombinálja egy kísértettel?

(Josiah Jostnak. Ezt ő tervezte.)

Talán mostanra már eléggé egyértelmű, hogy a logótervezéshez nem csak a betűk és emblémák professzionális szintű ismerete, arány- és stílusérzék meg hasonlók kellenek, de nem árt, ha megvan a képességünk belelátni dolgokat olyan helyekre, ahol azok korábban nem voltak ott (ezt fantáziának is nevezik), és még egy apróság: hogy ezt meg is tudjuk mutatni.

Egy újabb jó példa erre:

Ha csak a logót nézed, valószínűleg egy fasort fogsz látni. Ha elolvasod a feliratot, attól kezdve valószínűleg belelátod a zongora billentyűzetét is.

Egy kicsit másféle üzenet található a következőn:

Első ránézésre egymásra pakolt véletlenszerű színes foltoknak tűnik, ugye? Esetleg második ránézésre is? Ha még harmadik ránézésre is, akkor elárulom, hogy a foltok nem véletlenszerűek: London városának körvonalát jelzik különböző történelmi korokban.

 

Újabb játék a negatív térrel: a logón nem csak Afrika térképét láthatjuk, hanem azt a jelenetet is, ahogy a gyermek felnéz a felnőttre. Benne van minden: a remény, a gyermek-felnőtt kapcsolata, és Afrika.

 

És még egy újabb példa a negatív tér kreatív használatára. Ha első blikkre csak 4 halat látsz, akkor számold újra! 🙂

Játék a formával. Ez egy ismétlődő hullámforma, semmi több. Vagy mégsem?

A Minimum tényleg minimális formakészletből dolgozik, összesen egyetlen kunkort használ, és azt az egy kunkort maximálisan ügyesen variálja, hogy létrehozza az elsőre tán fura, másodikra viszont könnyen felismerhető logót, meghagyva a szemlélőnek azt a bizonyos jóleső „Aha!” érzést is. Köszi.

 

Még egy formajáték:

 

Egyszerű, mégis trükkös a Newman logó: ugyanaz a 3 betű, csak másodszorra 180 fokkal elforgatva.

 

Variáljuk ezen a forgatós játékot még egyet:

 

Ebben pedig ott a trükk, hogy ha balra döntöd a fejed, és úgy nézed, egy 5-ös számot látsz, ha viszont jobbra, akkor inkább egy 10-est. És igen, ez a Five-Ten logója. (Egyébként strapabíró cipőket gyártanak sportoláshoz, sziklamászáshoz, ilyesmihez.)

Modern, jól van, na és? Vagyis… nézzük csak meg jobban. A szemüveges, nyakkendős csávóról mi ugrik be elsőre? (Hogy informatikus? Akkor másodikra…) Mondjuk hogy stréber, vagyis, angolul: „nerd”. És, ha jobban megnézzük a „modern” betűit, azok közül is a ‘D’-t és az ‘N’-t, láthatjuk, hogy felcserélhetők. Ez a „Modern Nerd” logója. Nagyon okos!

 

A Toblerone gyerekkorom egyik kedvence volt, bizonyára mindenki ismeri.

 

És nekem csak most, felnőtt fejjel esett le (ráadásul nem is magamtól jöttem rá, hanem rámutattak), hogy a logójában nem csak egy hegy van. Látjátok ti is a medvét?

 

---

via Graphic Design Blog & egyéb helyek