Híres rendezők reklámfilmjei 10 – David Lynch

Sorozatunk záródarabja több szempontból is különleges…

Főleg azért, mert maga Lynch se sorolható a szokványos rendezők közé, semmilyen szempontból sem. Még ha voltak is elhajlásai a „normálisnak” mondott filmezés világa felé, ahol a dolgoknak értelme van, ok-okozati összefüggések és egyéb ismerős keretek közé van terelve a történet (pl. a Straight Story – Az igaz történet), azért nem ez a jellemző rá. Szereplői sokkal inkább torzak és kiszámíthatatlanok, a dolgok nem úgy következnek egymásból, hogy rögtön le tudd fedni, nem a tudat irányít, hanem a tudatalatti, a dramaturgia leginkább az álmokat, még inkább a rémálmokat idézi, a tér sem úgy görbül, az idő sem úgy halad nála, ahogy megszoktad, a kérdésekre nem ad választ, sokkal inkább még több kérdést vet fel, úgyhogy megtanulod nála, hogy nem érdemes annyit kérdezősködni. Szürreális, meghökkentő, durva, homályos, izgalmas világ az övé.

És mint minden határozott karakterrel rendelkező rendezőt, őt is felkérték egy csomó reklámfilm rendezésére, hogy a stílusával adjanak el különféle dolgokat.

Ebből pedig igen fura eredmények születtek. Mert hát, lássuk be, nem annyira a vonzó az a szó, ami erről a képi világról és stílusról elsőre eszünkbe jut. Másodikra sem. Sokkal inkább a bizarr, a mivan?, meg a teatyaúristen, meg a teisláttad?, meg a miafrancezazegész, és hasonlók. Kizökkentő, az biztos, és még sokadszorra megnézve is elüt a többi reklámtól (ami egy reklám esetében nem hátrány), meg az is biztos, hogy rögtön felismered, ki csinálta, de azért vannak kétségeim a hatásosságát illetően.

Nézd meg például ezt a PlayStation reklámot, és szólj, ha neked pont ettől jött meg a kedved a játékhoz!

Persze a Twin Peaks sem maradhatott ki: a Georgia Coffee reklámjai a sorozat karaktereire és stílusjegyeire épültek. Állítólag Lynch nagyon ellene volt a dolognak, de mivel csak Japánban vetítették őket, és „annyira jó volt forgatni őket”, végül is nem bánta. (videó, videó, videó.)

Azt csak érdekességként mondom, hogy időközben saját kávémárkát is piacra dobott a mester, annak a reklámjait viszont többnyire nem ő rendezte… bár azért egy nagyon bizarr kisfilmet csinált hozzá, egy Barbie babával a főszerepben, és hidd el, hogy nem akarod látni.

De nem csak elborult kisfilmeket készített, hanem nagyon anti-Lynch-hangulatúakat is. Nyilván sok pénzért. Például Depardieu főszereplésével helyes kis tésztareklámot, vagy Lola Palmer főszereplésével terhességi tesztről szólót.

A két véglet – a túlságosan öncélúan szürreális és a „bárki más is megrendezhette volna” – között húzódik valahol az alábbi Adidas reklám. Ebben benne van minden, ami jellemző a rendezőre, mégse teljesen önmagáért való, szóval valamiféle egyensúlyt érzek én ebben, és ez tetszik. 1993-as darab, de ma is működik. Az nem derül ki belőle, hogy pontosan mit reklámoz (tubular technology – nagyon menőnek hangozhatott a kilencvenes évek elején, az tuti), de legalább a futásról nem hazudja azt, hogy kellemes, mindenféle fáradtságot nélkülöző időtöltés. Mert nem az.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=fhkNA0mKmic” width=”640″ height=”440″]https://www.youtube.com/watch?v=ZJIoIEPz4RY[/su_youtube]