A legérdekesebb traktorfotó a világon!
Az élet folyamatos változás, minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen. Jól illusztrálja ezt ez a kép is. Nagyon csodálkoznék, ha valaha sikerülne hasonlót készíteni.
Őszintén szólva nem vagyok annyira odáig a traktorokért – noha elismerem fontosságukat, eszembe se jutna megkérdőjelezni a létjogosultságukat, vagy ilyesmi. (Bár… na mindegy, hagyjuk ezt most.)
Az mindenképp tény, hogy akkora nagy rajongója nem vagyok a témának, mint mondjuk ennek a könyvnek a szerzői:

Szóval vannak fokozatok, én magamat valahová a „nem különösebben érdekel” és a „nem is különösebben zavar” közé helyezném.
De ez a traktorfotó, ez azért valami. Bár kétségkívül nem elsősorban a traktor miatt.
Elsőre nyilvánvalóan photoshopnak tűnik a dolog. Második ránézésre is. Harmadszori megnézésre azért elgondolkodik rajta az ember, hogy ugyan minek photoshoppolna ilyet bárki is? Negyedikre aztán eltűnődne rajta, hogy hát végül is, miért is ne. Van ennek is annyi értelme, mint mondjuk a nyan cat-nek, vagy a yolo-nak, vagy a hipster-szakállnak. Ötödikre esetleg észreveheted, hogy a traktor rendszáma XAR, és ez mérsékelten vicces is lehet akár. Hatodikra gyanút foghatsz, hogy mi van, ha ez esetleg mégse fake. Hetedjére belegondolhatsz, hogy ha nem fake, akkor vajon milyen érzés lehetett ott lenni…?
Nyolcadjára megpróbáltam utánajárni a dolognak, hogy igazi-e a kép, és nagyon úgy tűnik, hogy az.
Anglia, Hatfield, Hertfordshire, 1962 szeptember 13.
Egy férfi, bizonyos Mick Sutterby, a földjén dolgozott, a füvet nyírta a paradicsomültetvények mellett, amikor meglátott egy férfit a területen, fényképezőgéppel a kezében. Megállt mellette, hogy megmondja neki, nem kéne itt lennie. Ám ekkor fura hangot hallott a háta mögül, megfordult hát megnézni, mi az. A fotós pedig kattintott.

Kicsivel korábban George P. Aird, a Havilland Aircraft Company tesztpilótája felszállt egy olyan géppel, amit nagyon sokféle néven írnak le, plusz ilyen betűkkel meg számokkal jelölnek, amiktől a szakértők és hobbiszakértők bizonyára lúdbőröznek (úgyhogy a kedvükért: English Electric Lightning F1 P1B XG 332). A lényeg, hogy repülés közben műszaki hibát észlelt: tűz ütött ki a motor környékén valahol. Ekkor úgy 15 mérföldnyire járt Hatfieldtől észak-keleti irányban, és úgy döntött, hogy megkísérel egy rendes kényszerleszállást. Nem igazán volt szerencséje a széllel sem, ráadásul a manőver közben egyszer csak durván megborult a gép, és megszűnt minden irányítás. Aird katapultált.
A fotó pont a katapultálás pillanatát rögzíti. A traktoros, Mick Sutterby látta, hogy mindenféle dolgok leválnak a repülőről, de azt a fotós mondta meg neki végül, hogy az a leváló rész a pilóta volt. A fotósról egyébként kiderült, hogy nem egészen véletlenül volt ott, a pilóta barátja volt, és a repülést jött fényképezni.
Nem volt valami nagy robbanás, csak egy hangos „whoooooof”. Kábé 200 yardnyira voltam a becsapódástól. Mindenfelől emberek rohantak ki az üvegházakból, és mentek megnézni, hogy mi történt. A tűzoltók egy percen belül odaértek. Valahol otthon van egy fotóm arról, ahogy ég. (Mick Sutterby visszaemlékezéseiből)

George P. Aird, a pilóta, egy üvegházban landolt, eléggé szerencsétlen módon, beszakítva annak a tetejét (ahogy az a képen is látszik), mindkét lábát eltörve, és elveszítette az eszméletét is. A paradicsomültetvény öntözőrendszere ébresztette, azt mondta később, hogy azt hitte, a mennybe került. Vagyis ööö… a paradicsmba… Na mindegy.
Végül is nézőpont kérdése, hogy mennyire volt szerencsés vagy sem. Ha csupán néhány pillanattal később húzza meg a kart, valószínűleg igaza lett volna, és tényleg a mennyben ébred.
A traktorfotóst egyébként Jim Meadsnek hívták, a közelben lakott, és többek közt azért fotózott akkor a környéken, hogy lenyűgözze két 3-4 év körüli fiát a landoló repcsikről készült képekkel. Gondolom, sikerült. A képeket először a repülésügyi minisztérium kérte be, majd mikor Meads visszakapta őket, megpróbálta elpasszolni a Daily Mailnek, akik azt mondták, hogy kamu. Úgyhogy eladta a Daily Mirrornak, akik 1000 fontot fizettek a közlés jogáért. Az mai pénzben 18.000 font, kb. Az forintban… az nagyon sok forint, maradjunk ennyiben.
Aird, a pilóta, egy évvel a baleset után elrepült arrafelé egy (másik) Lightning fedélzetén. Tesztpilóta maradt, 1983-ban ment nyugdíjba, de még utána se szakadt el nagyon a repüléstől, a kilencvenes évek közepéig a szakmában maradt. Hiába, a szenvedély már csak ilyen.
Ami a fotót illeti, a legjobb elkapott pillanatok között tartják számon, nagy karriert futott be, bejárta az egész világot. Talán az egyik legérdekesebb megjelenése egy könyvben volt. A 70-es évek elején jelent meg Doddy Hay könyve, a The Man in the Hot Seat. Ő volt az az ember, aki a Martin-Baker-féle katapultüléseket tesztelte.

Doddy majd minden csontját eltörte munka közben, mondhatni, törte magát, hogy minél biztonságosabb legyen a katapult. Biztosan nem volt egészen normális, és ezzel együtt sokan köszönhetik az életüket önfeláldozó (vagy adrenalinhajhász) munkájának. Szóval az ő önéletrajzi könyvében is megjelent a kép, valami olyasmi aláírással, hogy „Emlékeztetőként, hogy volt értelme a munkámnak”.
Források: earoflanding.com, eyemead.com

„XG 332”
Ez már a lajstromjele, mármint a konkrét Lightning RAF azonosítója.
köszi, mindig tanul az ember 🙂
(őszintén szólva még a „lajstromjel” fogalmának is utána kellett néznem…)
Eh legalább utánanéztél, nem csak „énehheznemérteeek” 😀
Különben simán a BAC (British Aircraft Corporation) Lightning jó erre, angoloknál annyi alváltozat szokott lenni mint égen a csillag, mindenből. A BAC is csak azért kell, hogy ne keverjék össze a világháborús amerikai vasakkal, amiknek ugyanez volt a nevük.