Télapó itt van…
Mikulástörténelem
Valamikor réges régen, úgy a IV. század derekán, Myra városában élt egy kedves és jószándékú katolikus püspök, Szent Miklós. A püspök tudomást szerzett róla, hogy élt egy szegény ember a városban, akinek három lánya volt. Hozomány hiányában azonban nem tudta férjhez adni őket. Szent Miklós elhatározta, hogy segít a családon. Az éj leple alatt elment a házukhoz, és arannyal teli erszényeket tett az ablakba, biztosítva a kiházasításhoz szükséges hozományt. A harmadik éjjel, illetve a harmadik alkalommal az ablakot zárva találta. Annak érdekében, hogy a család mindenképpen megkapja az aranyat, a püspök felmászott a tetőre, és a kéményen keresztül dobta be. Az egyik leány kimosott harisnyáját a kémény alatt szárította, és az erszény, hogy, hogy nem, pont a harisnyában landolt.
Hát nem cuki? Tiszta Walt Disney! Már csak két vicces manó, egy-két betétdal, és néhány táncoló háztartási cikk hiányzik. Nem is értem, miért nem csináltak még belőle rajzfilmet. Én tuti bekajálnám.
Félre a cinizmussal, a Télapó több tiszteletet érdemel, hiszen minden évben meglep minket valamilyen ajándékkal.
A legfontosabb tudnivalók a Mikulásról, hogy Lappföldön él és szánját rénszarvasok húzzák. Korábbi segítői, a manók, krampuszok, angyalok elmaradtak mellőle. Kénytelen tehát egyedül dolgozni. Öltözéke némiképp megváltozott, palástját kényelmes piros nadrágra és meleg kabátra cserélte, püspöki süvegét pedig bojtos sapkára. Teli puttonyt cipel a hátán, és egy éjszaka alatt eljut minden gyerekhez. Lehet neki levelet írni, és ha szerencsénk van, teljesíti a kívánságunkat.
Azt gondolhatnánk, hogy ennyi a sztori, de ez korántsem igaz. Haladjunk szépen a XX. század felé, amikor a Télapó kedves, önzetlen figuráját is beszippantotta, a globalizáció és a fogyasztói társadalom.
Az első vakítás egy kreatív üzletember, J.W. Parkinson nevéhez fűződik, 1841-ből. Ez a szemfüles úr felbérelt egy férfit, hogy jelmezben másszon fel boltja kéményére, az üzlet fellendítése érdekében. Bejött neki. Ezzel a Télapó el is indult világhódító útjára.
Kezdetben Amerikát hajtotta uralma alá, melyben segítségére sietett 1863-ban Thomas Nast, a Harper’s Weekly karikaturistája. Montázsain bajszokat rajzolt a bundába öltözött ajándékhozónak, és rajzain megjelent a „Mikulás üzeme” felirat is. A Télapó immár játékgyárossá vált.
A sikerhez vezető út ekkor már borítékolva volt. Lassanként az Egyesült Államok egész területén ismerté vált.
Népszerűségének bebiztosítására 1885-ben Louis Prang bostoni nyomdász mikulásképeslapot adott ki, amin már piros ruhában ábrázolták, míg korábban lila, barna, és kék ruhás figurákkal is találkozhattunk.
És akkor jött, 1931, és a Coca Cola Company.
A pangó téli üdítőeladások fellendítése érdekében Hadon Sandblume reklámgrafikust kérték fel a keresletnövelő kampány megalkotására. A kezében Coca colát szorongató vidám Mikulás figuráját a kóla színeibe öltöztette, és bevitte az amerikai családok otthonába. A kandalló mellé, a hűtő elé, olykor még pulykacombot is a kezébe adott. Ma már puttonyát kamionra cserélte, és még azok is ismerik, akik nem hisznek benne.
Ahhoz, hogy a történet kerek legyen, meg kell említenünk a Mikulás ábrázolás magyar vonatkozását is. Egy 1928-as magyar gyerekkönyv ábrázolásban a nagyszakállút már a ma ismert formában láthatjuk. Három évvel a Coca-Cola kampánya előtt.
Persze összehasonlíthatatlanul többen fogyasztanak világszerte kólát, mint magyar mesekönyvet.
Akárhogy is van, ma a világ számos részén várják a gyerekek a Mikulást, ki ekkor, ki akkor. Kultusza és népszerűsége töretlen. Karaktere némiképp megváltozott, vallási köntösét levette, de a lényeg ugyanaz maradt: az ajándékozás (és a megajándékozottság) öröme.
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Claus
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikul%C3%A1s
https://secure.coca-cola.hu/content/hu/corporate/reklam.aspx