Rend a lelke mindennek!
Miért kellene otthon mindent katalogizálni? Nem könyvtárban lakunk!
Ez egy ilyen női dolog. Mindennek megvan a pontos helye. Ez néha megváltozhat úgy, hogy te mit sem tudsz róla, ha új helye lesz valaminek, arról meg végképp semmi információd nincs, hol is van ez az új hely. Már egész kicsi korodban van egy jóságos nagymama, vagy anyuka, aki gondoskodik róla, hogy minden a helyére kerüljön. Később ezt a szerepet azok a csajok töltik be, akikkel annyira szoros kapcsolatba kerülsz, hogy még az otthonotokat is hajlandóak vagytok egymással megosztani. Ők gondoskodnak róla, hogy továbbra is minden a helyére kerüljön, és miután ezt megteszik, azt veszed észre, hogy semmi sincs meg.
Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a nők nagy részét az otthonukban felállított és tűzzel-vassal fenntartott tökéletes rendszer vezérli, de attól még így van. Legalábbis személyes kapcsolataimban olyan nagy számban tapasztaltam ezt, hogy bátran merek általánosítani. Kevésbé szempont a rendfenntartó feminák számára a kényelem, vagy bármilyen otthoni valóban időtöltés értékű tevékenység, mint a rend kialakítása, megtartása, folyamatos újragondolása és az új rendszer újbóli kialakítása, ami aztán megint őrizhető. Amíg nem terveződik újra. És így tovább…
Szóval a rendezett otthon gyakorlatilag állandóan változó rendszer. Talán a tökéletes rend elérése eleve képtelenség, maximum egyre több hibát lehet kizárni. Kizárt, hogy értem.
A lényeg, hogy bármilyen állapotában is van épp a rendszer, az épp akkor tökéletes, rendezett, és pont ezért érdemli meg, hogy ragaszkodjunk hozzá. Persze ha bármi kibillenti a kívánt állapotot az egyensúlyból, az azonnali orvoslásért kiált. Ezért kell ebéd után azonnal (nem fél órával később) elmosogatni, csöpögtetni, törölgetni, majd mindent gondosan visszarakni a HELYÉRE. Megpróbálhatod jófejségből néha megcsinálni, de ahova te rakod a dolgokat a helyére, az biztosan pár centire lesz attól, ami a PONTOS HELYE lenne. Márpedig ez főbenjáró bűn.
Mondjuk az rejtély, hogy ilyen fokozott figyelem mellett miért nincs meg soha a körömolló. Biztos még nincs helye. Vagy úgy van vele, mint a fűszerekkel. Hétről hétre új fiókba/polcra/fakkba költöznek azok is. Ha rákérdezel, merre keresed, akkor nem a helyét tudod meg, csupán annyit, hogy már két hete ott van. De most épp hol? Ez az oka, hogy a takarítástól egy életre elmegy a férfiember kedve. Nem elég, hogy melózik vele, még le is van cseszve, hogy ezt sem tudja rendesen.
Amikor kiteregetek, már közben tudom, hogy rosszul teregetek ki.
A cipő meg legyen egymással párhuzamos, falra derékszögben. Esetleg 45 fokban.
Nem is az a legnagyobb problémám, hogy ez így van, inkább az, hogy miért? Talán régen a férfi kereste a kenyérrevalót, a nő meg azért felelt, hogy az otthon legyen patent. Nagyon talán. Ráadásul már rég nem így van. Nem is olyan rég talán még a társadalmi elvárások megfelelési kényszerrel párosulva eredményezhették ezt az elmebajt, de napjainkban kizárt, hogy ez lenne az ok.
Márpedig az őrület megkérdőjelezhetetlen. Ki húz el minden egyes porszívózásnál minden bútort? És mi ez a dögunalmas szimmetria iránti megszállott vonzódás? Amikor egyszer egy sarokhoz toltam volna az ágyat, mert így nő a hasznos tér a házban, akkor is erre futottunk ki. Ott nem lenne középen. Vagy egy könyvet lerakhatok az asztalra anélkül is, hogy az valamiféle kompozíciót alkosson az asztalon heverő többi tárggyal?
Megjegyezném, hogy egy tiszta hamutartó egy cigit tud. Aztán koszos. De ez egy hamutartó, nem?
A rend a fentieken kívül eredményezheti egy dolgozószobában a totális káoszt. Attól persze ne legyek ideges. Eltűnik egy pendrive, amin a meló van, nem találom a cetlikre írt jegyzeteimet. Bosszantó. Végül mindig megtudom, hogyha nagyobb rendet tartanék, meglennének a dolgaim. A dolgaim, amik nincsenek ott, ahova raktam. Abban a szobában, amire alig ismerek rá.
(…)
A fenti gondolatokat pár éve írtam le, és mentettem abba a mappába, ahonnan most valahogy előkerült. Azóta egy kiskölökkel bővült otthon a létszám, aki nagyon tud rámolni. Csinálja is megállás nélkül. A gyerekjátékokból halmozódó kupleráj már engem is zavar annyira, hogy néha elpakolom, a csajom meg egy idő után feladta a rendszerét, ami ebben az új felállásban tarthatatlanná vált. Belátta, hogy van olyan kupleráj, ami már annyiszor volt ugyanott kupleráj, hogy végül annak a kuplerájnak az lett a helye.
Szóval vége, a probléma köddé vált, mi meg csak jókat röhögünk régi önmagunkon. A rendetlen jómagam, meg a kényszeresen rendmániás feleségem. Úgy tűnik, az élet időnként megold minden jelentéktelen problémát nélkülünk is.