Az egyik legkedvencebb fotóm

David Taggart a fotós, a kép Metamorfózis címen fut, és nálam biztosan benne van az első ötben – gondoltam, megmutatom

Reggel a netet böngészve belefutottam ebbe a képbe a LENS Folio-n:

Ez is egy nagyon jó kép, persze, de erről jutott eszembe az a másik, amelyiket tényleg nagyon szeretek. Talán nem egészen véletlenül jutott eszembe, van némi hasonlóság:

David Taggart amerikai fotós a Ready to Fly (repülésre készen) címet adta neki, de az internet átnevezte, ma már sokkal inkább a Metamorfózis címen ismert. Ő maga is szereti a képét:

Egyike a legkedvesebb képeimnek. Ez az én értelmezésem Cartier-Bresson „döntő pillanat” elméletére. A jelenet jött, aztán ment, a másodperc törtrészéig tartott csupán, és soha nem fog megismétlődni.

Taggart éppen Chilében, Valparaisoban fotózta a város graffitijeit, amikor az öreg belesétált a képbe. Amikor megnyomta a gombot, nem volt egészen biztos benne, mi lesz a képen, végül aztán ez lett az egyik legerősebb, leghatásosabb képe. Amolyan „már ezért megérte” típusú fotó ez.

Cartier-Bresson ezt mondta 1957-ben, a Washington Postnak adott interjújában:

A fotográfia nem olyan, mint a festészet. Amikor a képet rögzíted, az a másodperc törtrésze, csupán egyetlen pillanat. Meg kell látnod a kompozíciót, a jelenetet, amikor az élet felkínálja azt, és meg kell érezned, mikor nyomd meg a gombot. Az az a pillanat, amikor a fotós kreatív.

Taggart további „döntő pillanat” képei és más fotói megtekinthetők a honlapján: http://www.eyeoftaggart.com/