Visszapillantó

Ez most egy dózis nosztalgia lesz, szóval csak az álljon neki, aki szereti az ilyet…

Régen minden jobb volt? Azt nem tudom, de biztosan más. Nekem személy szerint hiányozna a net, a mobiltelefon viszont nem. Persze egy ilyen fajta felsorolás soha nem érne véget, szóval kár is lenne belekezdeni.

Annyi van, hogy eszembe jutott a gyerekkorom, amikor az ember nagyon fogékony a milliónyi hatásra, ami éri. De mi az, ami végül megmarad az emlékek között?

Nekem nagyjából azok a dolgok, amik alább következnek.

Gondoltam rá, hogy mindezt de jó is lenne beleszőni egy kis mesébe, hogy ilyen volt egy napom régen, ehhez képest most egészen más, de végül elvetettem. Abban az összevisszaságban sorolom fel a legmeghatározóbb emlékeimet a nyolcvanas évek végéről, ahogy azt az agyam dobta. Ráadásul annyi gondolat robogott keresztül rajtam, hogy…

…hogy meg is van az új sorozat. Fogadjátok szeretettel a Visszapillantó első fejezetét!

Panelban nőttem fel, nem csoda, hogy az ilyen típusú lakhely enteriőr ugrott be először. A legmeghatározóbb talán a konyha akkori bevált dísze, a sörösdoboz gyűjtemény. Általában a tipikus panel beépített szekrény és a plafon között a kezdő készlet szépen el is fért, kitöltve így az amúgy kihasználatlan teret valami igazán hasznossal.

01

Akkoriban az emberek nem gyűrték minél kisebbre a kiürült malátalé tartályokat, hanem a lehető legjobb állapotban próbálták azokat tartani. Az igazi megszállottak bontatlanul pakolták egymás tetejére őket. Ez biztos valami olyan, hogy a bélyegeket se borítékról leáztatva… szóval érted.

A dolog nem mindig állt meg sörösdobozok kollekciójaként. Kiegészülhetett üveges termékekkel, esetleg üdítős dobozokkal.

Helyhiány esetén, mondjuk egy garzonban, lehetett ezt a kupakok konglomerátumára redukálni. Ha meg tágas a lakás, kiegészülhettek alátétekkel, esetleg pohár és korsó gyűjteménnyel.

hatter_gyujto (1)

A sörösdoboz gyűjtemény nagyon nem a jó lesz még valamire kategória. Semmire sem lesz használható soha, azon kívül, hogy az egy sörösdoboz gyűjtemény. A legnagyobb kollekciók darabszáma elérheti a 10000 (!) dobozt is. Durva.

Ráadásul nem tölthetsz meg vele csak úgy egy garázst, padlást, vagy tárolót, mert a sérülésmentes állapot megőrzése alapvető kritérium.

A legértékesebb darabok igen jó pénzért kelnek el a világhálón.

A gyűjtőszenvedély önmagában is érdekes kérdéseket vet fel. A sörösdobozokat lehet, hogy értéktelennek találom, de mi a helyzet azokkal a cuccokkal, amiket én gyűjtöttem? Tíz évad kidobott filmvilág, videókazetták és magnószallagok elfeledett kupacai, vagy a legutóbb leselejtezett DVD-k. Ezeknek lehet, hogy valaha volt gyakorlati értéke, de végül elmúlt.

p1020281--800x600-

Az ember gyűjt, mert ilyen. Szeret gyűjteni, meg birtokolni, hogy aztán betemessék a szeretett tárgyak. Talán kell is egy kis sarok, ahol a saját hülyeségünk nyugalmába menekülve molyolhatunk néha.

Talán a legtöbbször nem is szól többről a dolog.

A legjobb az, hogy van, aki most is csinálja. Szóval a múlt valóban hat a jelenre. A DAB mellett figyelő Sárkány Sör pedig igazán vicces lesz újabb húsz év távlatából. Persze én jobb, ha hallgatok. Akkoriban rágópapírt és filmes zsebnaptárakat gyűjtöttem (meg Gyöngyös pucércsajosat, persze), szóval…

oszd meg!
  • Attila Schmidt

    Ezért kell képregényt gyűjteni… :-) Mindig “le tudod játszani”.

  • Anyád