Visszapillantó – az ízek világa

A gyerekkor íze. Legalábbis az én generációmnak.

Ha a bevásárlás régen nem is volt jobb, mindenképpen egyszerűbb és kevésbé időigényes tevékenységet jelentett. Volt az ABC, amit mifelénk egyszerűen csak színekről neveztek el. Volt például piros amire emlékszem, de a legmenőbb a Lila ABC volt, ez biztos.

A kínálaton sem kellett annyit rágódni, mint most a multik polcain hemzsegő egymással versenyző termékkavalkádban. Nem volt olyan, hogy selyemsonka innen, meg sonkaszalámi onnan. Ha gépsonkát akartál, akkor gépsonkát vettél. Az volt az. A tej meg tej, ráadásul zacskós, és annyi. A sort persze folytathatnánk, de minek. Mindenből egyféle, elfogadható minőségben, a dizájn meg valamivel a minimálisan elvárható alatt. De ez senkit nem zavart.

vc3a1ci-c3a9lelmiszer-kisker-vc3a1llalat-1984

A gyereknél főleg az édesség játszik, és azok a dolgok, amik tiltólistásak, mert az a felnőtteknek való, amitől még érdekesebb lesz az egész. Én is ezekre emlékszem a legtisztábban. Amíg az egyen-vendéglátóipari egységekben a golyvás szesz ment, meg a termoszból nyomott kávé, addig otthon a szüleink Napoleon konyakot (ami ugye nem egy Hennessy) és kikotyogtatott feketét szürcsöltek. A legalja egyértelműen az első nagy berúgások elmaradhatatlan kelléke, az Éva vermut, de mit számít ez egy olyan világban, ahol sikk italnak számít a hajós rum kólával, a cherry brandy almával, vagy a konyak kólával. A vörösboroskólára meg jobb nem is emlékezni.

A fentiekbe épphogy volt szerencsém belekóstolni, mert kamaszkoromra azért már párhuzamosan léteztek a nyugati szeszipar vívmányaival, úgyhogy ugranék az édességekre. Ezekre emlékszem a legtisztábban, akkor én voltam a célközönség.

???????????????????????????????

Akkoriban az instant izék sem voltak elterjedve, talán csak a pezsgőpor volt az, de mivel senki nem higította vízzel, lehúzhatjuk a listáról azt is. Túl sok köze nem volt a pezsgőhöz, de az apró műanyag tartója arra hajazott. Néhány “kortyintás” után a cucc fele örökre bent ragadt a lyukon keletkező cukordugónak köszönhetően.

Volt még nikotinos rágó, ami nem került annyiba mint most, és a boltok polcain figyelt. Pont a mezei színes golyórágó mellett, aminek úgy 5 perc rágás után teljesen elment az íze. Meg volt jégkrémünk is teljesen saját. Hello Leo! Megvan? A Leo jégkrém ugyan nem volt túl finom, és inkább volt kemény jég, mint krémes hűtött édesség, de legalább a reklámszlogent egy kvarc számológéppel ki lehetett ütni. 037 07734. Ezt kellett bepötyögni.

IMG_9538

Az a régi sósperec, a ragacsos frutti, és az undorító állagú ánizsos bocskorszíj szintén nagy kedvencek voltak. A kajla nugát viszont egyből ment a leselejtezett csokik közé a mikuláscsomagból. Volt, aki a mogyoróscukros dunakavicsra gerjedt, más a franciadrazséra. Nekem van testvérem, úgyhogy ízlés szerint elbiznyákoltuk a húsvét és a mikulás tartalmainkat.

A négercsókot azóta sem tudta senki olyanra készíteni, a pilótakeksz is elfelejtett pilótakeksznek lenni. Pedig jó volt, ahogy a sok szerencsi cucc is. Nem kellett hozzá még lila tehén sem.

negcs

Banán sajnos ritkán volt, de ettől az egyszerű jellemzőjétől az is finomabb volt. Lehet a dolgoknak így is más íze.

A dizájnlista élére egyértelműen a ZiZi zacskója kerül, ami olyan volt, mint manapság egy középkategóriás tojótáp zsákja.

image33

A téli fagyi alap volt, a peta zeta pattogós cukor viszont ritka kiváltság, amit akkor is megbecsült az ember, ha nem mindig pattogott. A kóla üvegben volt egy soron a szobiszörppel, a kakaóról meg mindenki a bedecora gondolt egyből.

Képzeld, volt danone is, csak máshogy nézett ki. Ennek speciel bírtam a dizájnját.

retro_danon-hab_v

A puding viszont undorító valami. A kakasnyalókánál is rosszabb. Inkább egy gumicumi! Vagy hozzatok csak egy csomag PEZ-t a donald kacsás, meg kamionos peztartómba!

A töltött ropit viszont azóta is hiányolom. Öt ízben! Volt pizzás, sajtos, meg mogyorós. A többi nem ugrik be. Meg a nutellát magasan verő mogyorókrém eltérő méretű és korú mókusoknak. Kenyérre kenhető, vagy süteménybe tölthető igény szerint.

De rég volt! A tejszínhabot még szifonba készítették az emberek. Tejszínből.

A rendes kajára annyira nem emlékszem, de a balatoni hekk és a fokhagymás lángos nem véletlenül élte túl a rendszerváltást. Az édes buciba összedobott szocburgert is sokan emlegetik. Persze kevesebb fajta szószból választhattál. Kecsap a hambiba, mustár a hotdogba. Ennyike.

A kajákról a legfontosabb tudnivaló, hogy nem volt puffasztva, meg génkezelve semmi. Vagy csak nem tudtunk róla. A gyümölcslé gyümölcsből készült, a kiflit meg talán soha többé nem fogjuk tudni úgy lecsavarni mint akkor. Még a sertésalapú felvágottaktól sem kellett tartani!

A főételek magyarosak voltak, a házias ízek jól működtek. Étterembe sem kellett más, ott is a rántotthús, meg a pörkölt ment.

Amire reklámokból emlékszel, annak az íze is megvan, ha akkor voltál gyerek.

Talán csak Hurka Gyurka májasa és vérese kivétel. Abból csak a reklámra emlékszem.

Előfordulhat, hogy a macskanyelv és a tejpor mellett más fontos tételek is kimaradtak, de nekem ezek voltak a meghatározó ízek. Jó volt visszagondolni rájuk. Ez esetben sem jelenteném ki, hogy a kaja régen jobb volt, de van, aminek hiányzik az íze, vagy az illata. Harminc év múlva biztos a szmekklevesről emlékezünk majd meg.

Legközelebb a divat világába látogatunk, remélem velünk tartotok.

oszd meg!