Vigyázat! Céges buli!

Pár éve vendéglátósként sok olyan dolgot láttam, amit nem igazán akartam, és soha nem sikerült törölnöm emlékezetemből. Ezek túlnyomó részt a decemberben elszaporodó céges rendezvényeken történtek. Az időszak megfigyeléseiből és némi szégyenteljes személyes tapasztalatból kiindulva kezdtem neki az írásnak, hátha tudok segíteni azoknak, akik nem is tudják, hogy épp most készülnek elveszíteni állásukat, és azoknak, akik azt hiszik, hogy ilyenkor mindent lehet. Mert ez egyáltalán nem így van, és nagyon hamar visszanyalhat a fagyi. A munkanélkülivé válás pedig nem a legideálisabb karácsonyi ajándék.

Azt már a legelején leszögezném, hogy a 13. havi fizetések okkal nem azonnal fogyasztandó tömény formájában kerülnek kiutalásra, már ahol van ilyen. Ahol meg nincs, ott sem biztos, hogy a töménytelen tömény és a svédasztal tartalmával feltöltött zsebek a legcélravezetőbb út, hogy revansot vegyünk a főnökön az egész éves nyomorért, ami ugye a munkánk, és ami miatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nekünk ez jár. Könnyen visszaüthet a túlzott lelazulás, ami jobb esetben pár kellemetlen kép formájában kering majd a neten, amin melltartóval törölgeted a hányást a szád széléről, de akár az állásodba is kerülhet.

world-of-tequila-shots

Egy céges buli sokféle lehet. Voltam már borászat pincéjénél disznóvágáson, ahol a hidegben elfogyasztott pálinka a benti melegben kiütötte az egész csapatot. Ez később nagyon megnehezítette a kimenekülést, amikor kigyulladt egy felpöckölt csikktől a nádtető.

Voltam belvárosi étteremben, ahol a következő évben is szivesen látták a csapatot, csak akkor már egy leválasztott részt biztosítottak jó messze a normál vendégtértől.

A kedvencem, amikor kerékpárszervizben melóztam, és a főnöknek az a nagy ötlete támadt, hogy meghív magához. Csak sör, tömény nem, sok kaja és szabadban űzhető játékok vártak a kandeláberekkel fűtött fedett kertben, biztosítva a szolid bulit és a jó hangulatot. Tibike, a szerelő kolléga sejtette, hogy ez lesz, ezért otthon zsebre vágott egy üveggel jófajta házipálinkájából. Az eredmény egy lehányt pinpongasztal délután kettőkor.

Olyan is megesett, hogy egy nagy, telefonok gyártásával foglalkozó céget kellett kiszolgálni, ahol több mint száz ember dolgozott. Itt a főnök a megnyitásig elzáratta a svédasztalt, amit nagyon okosan tett. Azt azóta sem értem, hogy nyitás előtt miért ette le a haltálak széléről a kaviárt, de hát ő volt a főnök. A buli végén egy alkalmazott szemeteszsákba kezdte kotorni a tálakon heverő bőséges maradékot. Amikor jeleztem, hogy szívesen csomagolunk műanyagdobozba minden kollégájának, meg persze neki is, csak ennyit mondott: Semmi para, a kutyának viszem. Lazacot, meg pármai sonkát. Grat.

o-DOG-FOOD-facebook

A program ezeken a rendezvényeken sokféle lehet, de minden esetben nagyon nyomorult az egész. Karaoki, retrodiszkó, vagy valamelyik unottképű standupos szánalmas fellépése. Itt nincs nagy megfejtés. Soha ne énekelj, a tánccal is óvatosan. Tudom, hogy ebben a két dologban mindenki vérprofi, de utólag visszanézve ez valahogy soha “nem jön át”.

o-PARTY-DRUNK-facebook

Miért baj az önkontroll elvesztése? Ezek a bulik arról szólnak, hogy kieresszük végre a gőzt, nem? De.

Nem.

Az alkohol nagyon jó stresszoldásra, gyakran túl jó. Az egész évben csendesen pillogó pénzügyeslány metamorfózisa például biztos mindenkit meglep, ha egy szexéhes vadmacska az átváltozás eredménye. Két idevágó dolog. Ne öltözz ribancosan, dzsigolósan se, és férfiként sem kell mindekivel flörtölni. Legtöbben utálják is, ha meg mégis összejön full készen valami, akkor biztos, hogy januárban megkapod a Félkemény Henrik becenevet.

És ez még mindig jobb, mint fiatal apukaként kezdeni az évet. Idén a céges baba nem trendi.

Hogy házinyúlra nem lövünk, az egy értelmes alapszabály. Amúgy az udvarlógépek közül is a leghelyesebb (és ebből minden cégnél akad legalább egy) a korosodó, bűzösre izzadt és a feje kivételével csupaszőr neandervölgyi, aki üvöltveköpködve bizonygatja szexfélisten mivoltát. Ha nincs szerencséd, akkor tökéletes izomzatából is villant, mert ő 30 éve kenuzott.

neanderthal_human_043014

Az alkohol nem csak lelazít, őszintévé is tesz. Nagyon szeretnénk ilyenkor mindent és mindenkit kibeszélni, mégsem ajánlatos nekiállni egész éves sérelmeink orvoslásának. Meg a főnökkel sem ilyenkor kell bratyizni, nem ezen a bulin fog előléptetni. Politizálni legalább olyan óvatosan, mint káromkodni, vagy rasszista, nőgyűlölő, esetleg homofób vicceket mesélni. Ez még Charlie Sheeneknek sem megengedett. A viccmesélés amúgy is mélypont, ilyenkor kezd a buli megállíthatatlanul leülni.

-Kérek nyolc jégert!
-Adhatom kettesével is, úgy nem melegszik meg.
-Mit pofázol? Te fizeted?

Nem, valóban nem én fizettem. Viszont a történet alanya a saját vizeletében ücsörgött egy kisüveges sört szorongatva az egyik belvárosi étterem előtt a járdán. Szombaton, éjfélkor. Egy jogász buli zajlott bent, és ez a borzalom elkerülhető lett volna. Az öltönyén mondjuk látszott, hogy három havi bérem belemenne, de ez esetben nem sokat dobott az összképen.

Szóval a legjobb módszer, ha kerülöd az alkoholt és a konfliktusokat, jóllaksz, aztán lelépsz. Ne adj esélyt, hogy ezek a szituációk veled történjenek. Persze a tervek néha becsődölnek, ezért legalább két jóbarát kollégát kérj meg, tegyen már be egy taxiba, ha látja, hogy mégis kezdődik az ámokfutás. Ha józan bírsz maradni, akkor se te legyél az, aki begyűjti a legtöbb cikis képet a többiekről. Ez nem tesz általában életre szólóvá barátságokat.

A fent említett dolgok, és gondolom megannyi előttem még ismeretlen meglepetés, megesnek nélküled is. Ha aznap nem is, a történtek után kis idővel te leszel az, aki előtt égnek a többiek, és ez utólag mindig sokkal jobb.

Még egy apróság! Köszönd meg és köszönj el! Tudom, ez jár neked, meg minden, de mégiscsak vendégül látott valaki.

oszd meg!