Válogatás a Pécsi Fotókör januári képeiből

Távfűtő vezetékek, hócsata és égbe nyúló fák. Ja, és csiga.

A Pécsi Fotókör januári képei:


Az értékelést és a kedvencek kiválasztását ebben a hónapban S. Varga Ilona (ALion néven is közismert) fotográfusra bízta a csapat. ALion például a Digitális Fotómagazinba ír értékeléseket, és magáról így vall: “Koncertfotósként – élő, vaku nélküli portrékat készítek – évtizedek óta mozgok a pályán, de foglalkozom még tánc- és balett fotózással, gyermekportré – szintén élő, nem műtermi körülmények között – készítésével, szocio fotózással, lövök street fotókat – szinte naponta akad a városban vagy másutt megörökíteni való rémség és szépség –, de nem áll távol tőlem az extrémebb esküvői fotózás valamint a természetfotózás sem. Sajátságos (pszichoterápiákkal foglalkozó) szemmel nézem a világot, az embereket, a helyzeteket, a tárgyakat.”

Íme az értékelése:

Roppant vegyes képanyaggal lepett meg kedves pécsi fotós ismerősöm, melyben felkínálta számomra a megtisztelő lehetőséget néhány kép bemutatására.

Jó darabig töprengtem rajta, hogy melyik három-négy kép legyen a befutó. Mindegyik fotón van valami, amiért kiemelkedik a többiek közül. Jellemzően több a fekete-fehér anyag, mint a színes. A színesek nagy része is inkább a fakóbb, nem éppen színtelített képek közül került ki (ezt erényként látom, nem hibaként!).

Én most négy fekete-fehér és egy színes képet választottam ki, ezekről szeretnék egy kicsit elmélkedni.

Személyes kedvenceim egyike lett az Alfától az Omegáig c. kép. Hihetetlen merészséggel – szinte már pimaszul – nyúl a fotós a témához. Absztraháló képessége teljes fényében ábrázol egy olyan mindennapi, szinte már unalmas témát, mint egy hővezető csőrendszer. A cím végtelenül találó, a fények pedig messze repítik a perspektivikus torzulás által amúgy is meglóduló fantáziát.

Fotó: Ottófi József
Fotó: Ottófi József

A második képen textúrák „harcába” futhatunk. Az átlóba hajló egyenes vonalak, azoknak felszíni mintázata (valamely levél vagy fa erezete) tökéletes geometriai dinamikát láttat. Az egyenesek és a körkörös – sőt, spirális – mintázat a természetben rejlő elképesztő variánsok egyik parányi szeletét ábrázolja.

Fotó: Horváth Csaba Tamás
Fotó: Horváth Csaba Tamás

Most pedig lássunk három olyan képet, amely nem a természet szépségét, a geometriák különlegességét hivatott bemutatni.

Fotó: Makarész Máté
Fotó: Makarész Máté
Fotó: Kerekes Zsuzsa Kerekes Zsuzsa fotói
Fotó: Kerekes Zsuzsa Kerekes Zsuzsa fotói
Fotó:  Jakab Ildikó Erna Jakab Ildi fotográfia
Fotó: Jakab Ildikó Erna Jakab Ildi fotográfia

Mindhárom kép a városi lét egy-egy mindennapi, szinte már közönséges pillanatát rögzíti. A szemét minden lakóközösség velejárója, különösen a városokénak. Az aluljáró utcaseprője (pazarul alulszaturált kép, s ha szabad egy apró tanácsot adnom, a kép bal szélét picit megvágnám, hogy tökéletes legyen a szimmetria); a rongydarab és a szétlapított, építkezési kordonba bedugott sörösdoboz az agyonvalorizált Parlamenttel a homályban; a vonatozás és pályaudvarok szinte „elengedhetetlen kelléke” a féldekás pálinkásüveg csillanása, mintegy visszakacsintva a napsütésnek… mind-mind a millió színű nagyvárosi lét (de akár a falusi pillanatok) alig észrevehető anomáliáira hívja fel a figyelmet.

Nagy gratula a fotósoknak, mert egy jó kép elkészítéséhez nem elég a jó gép, hanem a legfontosabb a jó szem, hogy mindezeket észrevegye, s láttassa másokkal.

Köszönöm a lehetőséget, további jó fényeket:

S.Varga Ilona – ALion fotó

alionphoto.com || facebook

 

oszd meg!