Válogatás a Pécsi Fotókör márciusi képeiből

Variációk vízpartra, keresztre, és egy különleges, fél éves expozíció

Pécsi Fotókör márciusi képeire rányomta a bélyegét a húsvét és a javuló időjárás: bár akad azért jó pár belső felvétel is, egyre gyakoribb szereplő a napfény. És az árnyék, mert ezek így párban járnak általában.

Külön felhívnám a figyelmedet Ottófi József szolárgráfos felvételére, amely nem csak a Magasházat, de a Nap fél évnyi száguldozását is a fotópapírra rögzítette.


Ebben a hónapban Ruppert Annamária válogatta ki a számára legkedvesebb képeket, ezt írta:

Köszönöm, hogy megkértetek, nagyon örültem!

Nem volt könnyű válogatni, pedig azt hittem, hogy simán kiválasztok 3 képet! De első lapozásra kiderült, hogy nagy bajban vagyok. Már ismertek, és tudjátok, hogy mindig úgy nézem a képeket, hogy milyen történetük van. Amiket megszeretek, azok olyanok, mint egy vers, újra meg újra visszatérek, mindig több részlet bomlik ki, vagy áll össze, felkavarnak és megindítanak, mintha saját érzéseket hordoznának, nem egyszerűen csak ábrázolnak, és a csápjaikkal utána nyúlnak az embernek.

Nem túl tudományos… de próbálom leírni, hogy miért tetszettek. Első körben három, mert ezt kértétek, de van egy második kör is, ha nem baj.

 

1 – Ez nekem az első

Ez egy nagyon jól megkomponált kép – szerintem. A Húsvét mély, érzelmes, csodavárós, spirituális értelmezése. Az életre sarjadó ágacska, ami szinte észrevétlenül hajt ki a kereszt mögött a feltámadás, az újjászületés, a mindenható Isteni kegyelem szimbóluma lehetne, ami teljesen független attól, hogyan fogadjuk, csak árad ránk. Tudjuk, hogy egy hajunk szála sem görbülhet…

Fotó: Ruprech Judit Ruprech Judit fotói
Fotó: Ruprech Judit Ruprech Judit fotói

2 – Ez a második

Tökéletes párja az előzőnek, ugyanakkor teljesen más. A kereszt mögötti minták szabályossága, és a feszület a hagyományos egyházi ábrázolása számomra maga a hagyományos katolikus Húsvét. Kicsit rideg, távoli, de megnyugtató, és erőtől fénylő.

Fotó: Horváth Csaba Tamás
Fotó: Horváth Csaba Tamás

3 – Ez a harmadik

De csak mert az első kettő valahogy monumentálisabb.

Ennek a bácsinak az egész élete ott van ebben a csibészül mosolygó szempárban. Az ember azonnal a történetét próbálja kitalálni. Nekem ilyen egy jó, megragadó portré. Nagyon érdekes, mert lehetne lehangoló is, mégis tele van élettel, a jelen örömével. Egyszerre torokszorító és derűs.

Fotó: Tóth Detty
Fotó: Tóth Detty

2. kör – Amik még nagyon tetszettek:

Annyira pécsi, örök kép – jó, hogy mindig van, aki elmegy a lábához.

Fotó: Tóth Detty
Fotó: Tóth Detty

Ez csak úgy szép, a Csokoládé film jutott róla eszembe, biztos chilis csoki készült itt :)

Fotó:  Jágity Fanni Fanni-fotók
Fotó: Jágity Fanni Fanni-fotók

Hát ez meg egyszerűen szeretnivaló, az ember szeretne ott lenni, a Dunán, vagy a Dráván, olyan ősi erő van ebben a vízben.

Fotó: Kerekes Zoltán Rendes képek
Fotó: Kerekes Zoltán Rendes képek

Szeretem a kacsákat, azt hiszem, ritkán lehet őket ilyen közel egymáshoz elkapni, és a röpülést úgy lehet fotózni, ahogy szabad szemmel nem is látjuk.

Fotó: Horváth Csaba Tamás
Fotó: Horváth Csaba Tamás
oszd meg!