Válogatás a Pécsi Fotókör áprilisi képeiből

Séták a parkokban, arcfestés és lépcső a csillagos égbe

Pécsi Fotókör legjobb képei áprilisban.

 


Ebben a hónapban Andok Tamás válogatta ki a számára legkedvesebb fotókat, és véleményezte őket:

Fotó: Kerekes Zsuzsa Kerekes Zsuzsa fotói
Fotó: Kerekes Zsuzsa Kerekes Zsuzsa fotói

Nagyon szép, klasszikus stílusú városfotó. Bírom a kompozíciót, kellemesen balról jobbra vezeti a szemem. Tetszik, ahogy a fa és a lámpa közti árnyak összefonódnak, tetszik a háttérben, a fa sűrűjéből kibontakozó épület. Remek, hogy a jobboldali fa nem szálfaegyenes, inkább hullámzik, így végeredményben a keretezés sem túl snassz. Van benne egy kis magával ragadó csöndes melankólia, még a lámpa és az emberalak testtartása-mozdulata is inkább egy ráérős, tikkasztó hangulatot közvetít. Melankolikus, régies, de összességében éppen nem unalmas és ódivatú. A lassúsága ellenére is van benne lendület, ritmus és dinamizmus.


 

Fotó: Ruprech Judit Ruprech Judit fotói
Fotó: Ruprech Judit Ruprech Judit fotói

Tetszik a beállítás, a kislány pozíciója, kicsit beállított, kicsit természetes, éppen elég közel van, pont jó. Egyedül az zavar, hogy a vágás miatt hiányzik a fejdísz, akaratlanul mindig odapillantok, ám ez csak egy apróság. Mindegy is, mert minél kevesebb képelem jelenik meg, annál inkább ráirányul a figyelmem a lényegre. A tekintet, az arckifejezés, a mosoly, ami egyfelől borzasztó cuki, másrészt van benne egy kis felnőttes komolyság. Klassz dolog, hogy egy egyszerű arckifejezésben ilyen sok-sok érzelem vegyül, és ezek milyen további érzelmeket indítanak el. Minden alkalommal, amikor ránézek erre a képre, fülig mosolygok, egyszerűen jobb kedvem lesz tőle, és hát kell ennél több?

Rokon értelmű szavak: csalafinta, csibész, lókötő, stb.


Fotó: Ottófi József
Fotó: Ottófi József

A lépcső, a csillagokra emlékeztető pöttyök, a körülölelő légüres tér, a tágas űr képzete – csodásan asszociatív fotó, nagyon sok mindent előhív bennem. Hogy technikai értelemben, a kivitelezést tekintve kifogástalan-e, az más kérdés, de egy ilyen jellegű képnél teljesen felesleges technikai dolgokról okoskodni. Megjegyzem, a fotó éppen a határán van annak, hogy a rengeteg üres fekete térrel és a felfelé vezető lépcső snassz témájával ne legyen totálisan érdektelen, és azt hiszem a laikus emberek között nem is aratna osztatlan sikert, túl mélyen van benne az, amitől olyan izgalmas. De a lényeg, hogy kb. 20. alkalommal nyitom meg, nézem és nézem, újra meg újra, és még legalább ennyiszer meg is fogom.

 

oszd meg!