Galaxis útikalauz Douglas Adamsnak

A most következő írás Douglas Adams rendhagyó módon öt könyvből álló trilógiájáról fog szólni… többé-kevésbé

Kétségtelen, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak, és annak folytatásai, a legnagyobb hatású abszurd tudományos-fantasztikus regényeknek tekinthetők. Na nem mintha a verseny olyan nagy lenne ebben a műfajban. Sokan szeretik, mások, mint a feleségem, kifejezetten utálják, de olyan nincs, aki belefut a mű bármelyik formájába, és az hidegen hagyná.

De ne szaladjunk ennyire előre!

http://www.freecodesource.com/wallpapers/wallpaper/Dont-Worry-Hitchike-The-Galaxy/
Fotó: freecodesource.com

A sorozat Douglas Adams agyszüleménye, eredetileg humoros rádiójátéknak indult, és a BBC Radio 4 sugározta 1978-ban. A történet középpontjában egy szerencsétlen angol, Arthur Dent, és az egy félreértés folytán autómárkáról elkeresztelt Ford Prefect állnak, és persze a címadó útikalauz, meg néhány törülköző. A rádiós sugárzás nagyon megosztott reakciókat váltott ki, de ez a sok vegyes visszajelzés véleményektől függetlenül visszatérő hallgatókat feltételezett.

Összességében a dolog végül bejött, akik bírták, azok nagyjából mind rajongókká váltak. Márpedig egy megszállott rajongótábor, az ugye piacot is jelent egy lehetséges terméknek.

Egyből érdeklődni kezdtek a kiadók.

A Pan Books megbízásából Adams nekiállt a sorozat regénnyé formálásának, szinte ezzel egy időben televíziós adaptáció is készült. A meglehetősen gyermekded vizuális effektek, és az alacsony költségvetés ellenére a sorozat rövid időn belül kultikussá vált. Tényleg, mindenki ebből idézett, akinek nem volt saját poénja, csak ez nem volt olyan kellemetlen, mint a viccmesélés társaságban. Ez a népszerűség lehetett az oka, hogy Adams szürreális és abszurd világa végül számtalan megjelenési formát talált magának. 1979-ben még színpadra is alkalmazták. A jegyek már a nyitóelőadás előtt elkeltek.

És itt még korántsem ér véget a történet.

A nyolcvanas évek derekán interaktív számítógépes játék készült belőle, ami az Infocom szoftvergyártó cég legsikeresebb játéka lett. A csomagolás több meglepetéssel is szolgált. Doboza tartalmazott egy Don’t Panic feliratú kitűzőt, veszélyre sötétülő napszemüveget, parancsot a Föld elpusztítására és egy üresnek tűnő nejlonzacskót, ami valójában egy „mikroszkopikus méretű hadiflottát” tartalmazott.

Akkoriban jelent meg a Galaktika magazin egyik számában azonos címen egy lapozgatós játék is, ilyen “kaland, játék, kockázat” játékmenettel. Tudod, ha így döntesz, akkor erre a lapra ugorj, ha másképp, akkor lapozz amoda. Még meghalni is örömteli volt benne.

A fejlesztések ezzel sem értek véget. A Douglas Adams emlékének szentelt törülközőnapon a HotHead Games új mobilalkalmazást jelentett be a témában. Galaxis útikalauz a mobilomon! Király! Egyből frissítettem rá az Encyclopedia Galacticát.

Persze készült képregény is. Elég menő, DC-s.

Egy kicsit kitérnék a regényfolyamban folyton-folyvást visszaköszönő számra. Igen, akkor is, ha nem vág ide! Figyelj! Jó lesz.

http://background-pictures.picphotos.net/the-galaxy-monochrome/4/
Fotó: background-pictures.picphotos.net

Ez a 42-es szám. Válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre. A végső válasz. Mondjuk egyelőre végső kérdés nélkül. Számos elmélet fejtegeti, miért épp a 42, de ezeket Adams mind visszautasította. 1993-ban így nyilatkozott:

A válasz nagyon egyszerű. Ez egy poén volt. Kellett egy szám, egy közönséges, nem túl nagy szám, és én választottam egyet. Bináris számrendszer, 13-as számrendszer, tibeti szerzetesek… mind teljesen lehetetlen ötletek. Ültem az asztalomnál, bámultam ki a kertbe és arra gondoltam, „a 42 jó lesz”, és legépeltem. Történet vége.

Douglas Adams

Persze volt, aki ennek ellenére azt hitte, mégis megvan az igazi miért. Egy elmélet szerint 613 × 913 = 4213 (13-as számrendszerben). Douglas Adams kiegészítése a következő:

Lehet, hogy szánalmas, de 13-as számrendszerben nem poénkodom.

Történet vége.

Viszont a történet eleje hiányzik.

Van ugye ez a töretlen népszerűségnek örvendő regény, rádiójáték, színdarab, játék, televíziós sorozat, mozifilm, és ki tudja, még mi, aminek írott formáját ha nem is 42, de több, mint 30 földi nyelvre lefordítottak. Meg van egy nagy hatású huszadik századi író, Kurt Vonnegut, aki második regényét 1959-ben jelentette meg A Titán szirénjei címen. A regényről sokan azt gondolták, hogy nagy hatással volt később a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvre.

vonnegut

1997-ben Douglas Adams maga is úgy nyilatkozott, hogy a Titán szirénjei nagy hatással volt Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvére. Eredeti, energikus, friss, izgalmas, inspiráló. Ilyeneket mondott.

Ezután még többen gondolták azt, hogy a Titán szirénjei nagy hatással volt Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvre.

Felmerül tehát a kérdés, mennyiben Douglas Adams kizárólagos érdeme a Galaxis “trilógia”. Szerintem teljesen. A regényfolyam egyértelműen szatirikus hangvételű, az óriási terjedelemhez pedig az abszurd humor az a kohéziós erő, ami egységgé kovácsolja. Meg persze a határtalan fantázia. No de ezek a Titán szirénjeiről is elmondhatók.

Akkor most mi van? Mégis nyúlás?

Egyáltalán nem.

A fenti ismérvek az Adams regény sajátjai tartalmilag is, az elsődleges cél a szórakoztatás, míg Vonnegut számára csak forma egy sokkal komolyabb, filozófiai mélységű regény tálalásához. Itt a „krono-szinklasztikus infundibulum”* hatása az élet értelmének, vallásfilozófiai, egyházi konvencióknak a megkérdőjelezését szolgálják. Persze ezt Vonnegut sok humorral és az emberi butasággal szemben elnéző szeretettel teszi. Úgy szokta. Célja mégis komoly üzenet kommunikálása. Ezzel szemben Douglas Adams kizárólag szórakoztat, nevettet, a cél úgy rátenni még egy lapáttal, hogy azt még széles vigyorral viselje az olvasó.

Egy Vonnegut sor jut eszembe:

A képzelet nem velünk született adottság. A tanárainknak, a szüleinknek kell kifejleszteniük bennünk.

Ez esetben mondhatjuk, hogy Kurt Vonnegut volt a tanár, Douglas Adams pedig igen jó diák. Mert a jó diák tanul mesterétől, itt leginkább a formát, majd meglátja a lehetőséget. Valami teljesen új dolog létrehozásának lehetőségét. Itt a vallás, a teremtés, az emberi természet és a kozmosz nagy kérdései mind csak egy újabb poén forrásai, és ez épp elég. Szóval szerintem plágiumról semmiképp nincs szó.

Azt viszont elmondhatjuk, hogy a Titán szirénjei útikalauzként szolgált Douglas Adamsnak az abszurd sci-fi világába. Nincs is ezzel semmi baj.

 

 


 

*

“… A terület szakembereit minden bizonnyal sérti a krono-szinklasztikus infundibulumoknak jóformán bármely, mégoly rövid magyarázata is. Nos, akárhogyan is, a legjobb rövid magyarázat alighanem dr. Cyril Halltól származik; megjelent a Csodálatos és csodával határos dolgok gyermekenciklopédiája tizenegyedik kiadásában. A szócikket alább a kiadó szíves hozzájárulásával teljes egészében közöljük:

KRONO-SZINKLASZTIKUS INFUNDIBULUM: Képzeld el, hogy az apukád a legokosabb ember, aki valaha is élt a Földön, és mindent tud, és mindig igaza van, és ezt mindig be is tudja bizonyítani. Aztán képzeld el, hogy egymillió fényévnyire egy másik csudaszép világban él egy másik gyerek, akinek az apukája a legokosabb ember, aki valaha is élt abban a messzi, messzi csudaszép világban, és az az apuka is mindent tud, és ő is be tudja ezt mindig bizonyítani, szakasztott, mint a te apukád. Mind a két apuka nagyon okos, és mind a két apukának mindig igaza van.
Igen ám, csakhogy ha véletlenül találkoznának, szörnyű veszekedés támadna, mivelhogy némely dologban eltérne a véleményük. Erre persze te azt mondod, hogy a te apukádnak van igaza, és a másik gyerek apukája téved. Hanem a világegyetem roppant nagy hely. Irdatlanul sok ember elfér benne, akinek mind igaza van ebben-abban, csak épp egymással nem jutnak egyetértésre.
És hogy miért lehet mind a két apukának igaza, és miért keverednek mégis szörnyű veszekedésbe? Azért, mert iszonyúan sokféleképpen lehet az embereknek igazuk. Szerencsére a világegyetemben vannak olyan helyek, ahol végre mind a két apuka kapiskálhatja, hogy miről is beszél a másik. Ezek azok a helyek, ahol a különféle igazságok olyan takarosan egymásba illeszkednek, mint az apukád napelemes órájának az alkatrészei. És ezeket a helyeket úgy hívják, hogy krono-szinklasztikus infundibulum.
A Naprendszer telis-tele van ilyen krono-szinklasztikus infundibulumokkal. Egy jó nagy példány legszívesebben a Föld és a Mars között tartózkodik. Ezt onnan tudjuk, hogy egy földi ember meg a földi kutyája belerohant a kellős közepébe.
Most biztosan azt mondod: milyen jó lenne elutazni egy ilyen krono-szinklasztikus infundibulumra, és megnézni, milyen az, amikor egyszerre mindenkinek tökéletesen igaza van! Igen ám, csakhogy ez borzasztóan veszedelmes dolog. Az a szegény ember meg a kutyája ide-oda hánykódik nemcsak a térben, hanem az időben is.
Krono ugyanis annyit jelent, hogy idő. Szinklasztikus pedig annyit, hogy minden irányban ugyanarra hajlik, akárcsak a narancs héja. Az infundibulum meg az, amit már a régi rómaiak is, mint például Julius Caesar vagy Néró, tölcsérnek neveztek. Ha nem tudod, mi az a tölcsér, kérd meg anyukát, mutasson egyet. …”

(Kurt Vonnegut, Jr.: A Titán szirénjei (Móra Ferenc könyvkiadó, 1988, fordította Borbás Mária)


 

Források:
conceptualfiction.com
www.darkermatter.com
en.wikipedia.org/wiki/The_Sirens_of_Titan
en.wikipedia.org/wiki/The_Hitchhiker%27s_Guide_to_the_Galaxy

oszd meg!