The Night Of – ajánló

Sok jó sorozat volt idén. Meg egy még jobb…

Idén valóban sok jó újonc, meg egy rakás erős visszatérő sorozat örvendeztette a sorozatfalókat. Jó sorozat. Mikor ilyet írok, egy kicsit mosolygok a 90-es évekbeli önmagamon, aki mellét döngetve hirdette, hogy nem néz sorozatokat (vagy csak a Twin Peaks-et), most meg…

Be kellett látnom, hogy ez csak egy forma. Lehetőség, amivel ki lehet törni a mozis időkorlátból. Ez nem azt jelenti, hogy a másfél órától nagyjából két és fél óráig terjedő méret már nem működik, dehogynem, csak vannak történetek, amiket ebben a formában nem lehet elmesélni. Meg a blockbusterek világában tényleg több a futószalagról legördülő tömegtermék, és csak elvétve találkozunk igazi kézműves minőséggel. De a szerzőiségről talán egy másik alkalommal.

Az, hogy vannak olyan sorozatok, amit egyben darál be az ember, meg olyanok is, ami hétről hétre nézős, most nem téma. A stúdiókról sem lesz szó, már sokan megírták, hogy a Netflix az új HBO, az USA network-ről és a Showtime-ról is hallott mindenki. Ezek a sorozat istállók csak évente alakuló változók. A Netflix egyben tölti fel sorozatait, és nagyon erős a felhozatal náluk, de most pont az HBO hozta az év sorozatát. Szerintem. A továbbiakban erről lesz szó.

Ez a sorozat nem az év legeredetibb első évada, a Preacher, és nem is a dekomponált képekben fürdő Mr. Robot, ami személyes kedvencem minden klisé és néha bosszantó és szükségtelen csavar ellenére is. Nem, nem a Bloodline. Hogy mi? Stranger Things? Két hete még az lett volna. Tényleg zseniális, de nem.

thenightofedit

A nyertes nálam a The Night Of, az HBO krimiként aposztrofált drámasorozata. Eredetileg James Gandolfini játszotta volna a főszerepet, de a pilotot 2013-ban elkaszálták, aztán a színész halála miatt fiókba került az egész cucc. Később Robert De Niro is képbe került, végül John Turturro-ra esett a választás, aki a kisujjából kirázza az ügyvéd figuráját. Minden másodpercét öröm nézni

A történetről annyit, hogy adott egy pakisztáni származású, de amerikai születésű főiskolás fiú, aki egy jól induló este után arra tér magához, hogy a lány, akivel szétcsúszva szeretkezett pár órája, több, mint 20 készúrással a testén vérbe fagyva fekszik mellette. A főhős semmire sem emlékszik, de végig ártatlannak vallja magát, ami nem sokat számít, ha minden bizonyíték rád mutat. Esetünkben nem holmi bolti lopásról van szó, hanem gyilkosságról, ráadásul egy fiatal lánnyal szemben elkövetett bűntényről.

Nincs benne semmi új, olyan, mintha már láttad volna. És mégsem…

Az ártatlanság kérdése véleményem szerint másodlagos. Sokkal izgalmasabb a főhős, Nasir Kahn, metamorfózisa, amire reagálva az őt körül vevő világ figurái gyurmaszerű képlékenységgel alakulnak át, attól függően, melyik pozíció a legmegfelelőbb számukra.

Az amerikai igazságszolgáltatásnak a sorozat nézőpontjából az igazsághoz annyi köze van, mint az O. J. Simpson pernek. A győzelem a motiváció, csak igazságszolgáltatásnak becézik, hogy a nyertes még nagyobb pátosszal fürödhessen az igazság bajnokának szerepében.

Persze a dolog azért nem ilyen egyszerű.

A különböző kultúrák, vallások, a társadalom, a munkáját végző rendőr, az iszlámfóbiás fehérek, vagy magukat gyűlölködő megjegyzésekkel magasabbra pozicionáló feketék mind csak egy kis szelete az egésznek. A minket körülvevő világ reakciója egy ilyen kényes helyzetben bonyolult, és egyfolytában változik.

A pakisztáni közösség reakciója sem egyszerű, amit szerencsére nem felejtenek el megmutatni nekünk a készítők. A szereplők nagy része ráadásul az igazság fogalmát meglehetősen szubjektív dologként kezeli, pedig állítólag nem az. Az érintettség foka, és annak személyre gyakorolt hatása újraértelmezhet bármilyen tényt, vagy feltételezést.

husi

Szeretem ezt a szériát, mert nyolc részes, és nem egy végtelen folyam, amit egyszer csak befejezés nélkül, vagy szerencsés esetben egy erőltetett lezárással elkaszálnak. Ha egyben nézed, igazi filmélmény, csak kitolt óraszámmal. Nincs üresjárat, sem felesleges hatásvadászat, csak nyolc rész van hasznos információ tudatos adagolásával megtöltve. Minden, amit látunk, okkal kerül a figyelem középpontjába.

A sorozat zenéje is nagyon király.

Végig inkább az apróságok fontosak, a tempó nem illeszkedik korunk elvárásaihoz, jóval lassabb a megszokottnál, de az igazságszolgáltatás malma sem turmixgép. A Nightcrawler és az Inherent Vice operatőre végig súlyos képekkel kompenzálja ezt, de a fényelést sem a jóbarátok utómunka csapata végezte.

A The Night Of egy bonyolult cselekményű sorozat, NCIS rajongóknak sok lehet, de aki a Drót-ot bírta, ezt imádni fogja. Végig azt sulykolja, hogy az igazság másodlagos, és talán ez igaz is lehet, hiszen ha Nasról, a főhősről kiderül, hogy ártatlan, akkor is bűnösként kerül ki a börtönből, ahol ártatlanságát már réges rég elvesztette.

A befejezés még hátra van, de nagy esélyt nem látok rá, hogy gond lehet vele. Ajánljuk!

oszd meg!