Terítéken a harmadik Hanni El Khatib lemez

Hanni El Khatib – Moonlight (2015)

A zenészóriások közt kevésbé számon tartott Hanni El Khatib személyes kedvencem, mióta először hallottam. A videóklipjei is szenzációsak. Ezekről bővebben itt olvashatsz.

A palesztin és filippínó felmenőkkel bíró előadó az 50-es évek amerikai kultúrájának megszállotja, amit könnyűszerrel beleültet akár bluesba, vagy épp stoner, disco, hiphpop, esetleg blues hangzásba. Mondhatnánk, hogy a The Black Keyshez hasonlóan tiszteletadásnak álcázva pofátlanul lop szinte bárkitől, de szerintem ő inkább “khatibosít”. Pedig pont Dan Auerbach fedezte fel.

A Hanni El Khatib hangzás ugyanis jól felismerhető és nagyon is eredeti, újrastrukturált építménye már létező hangzásoknak és stílusoknak.

A Moonlight harmadik stúdiólemeze, és szemernyit sem kevésbé mocskos a hangzása, mint korábbi anyagainak, mégis finomodott a maga módján. Talán több helyről is merít.

Ez az új útkeresés remélem azt jelenti, hogy úgy van több a Los Angeles-i zenészben, hogy régi önmagát meg nem erőszakolva lesz képes valami újat létrehozni. Nem is lenne baj, ha egy kis blues kijönne az énektémákból, helyet adva valami másnak. Nem mintha rossz lenne, csak van más is, ami jól állhatna ezeknek a daloknak. Szerintem.

Szóval lehet (biztos), hogy van ennél jobb Hanni El Khatib lemez, de még így is százszor inkább ez, mint az utóbbi idők Jack White-jának pózőr modorossága, vagy a The Black Keys összelopkodott eredetisége (na jó, a BlakRoc album azért kivételt képez).

Jó kis album ez, talán csak hajszálnyit unalmasabb az előző kettőnél, ami egyáltalán nem rossz teljesítmény. Ezenkívül jól lehet rá vezetni. A tapogatózás valami új felé pedig még akkor is dicséretes, ha nem mindig jön be. Sokkal jobb, mint egy jól kiszámolt, előre programozott és minden másodpercében megbízható korong.

A borítóra mondjuk nincs mentség. Az nagyon szar lett:

Hanni_El_Khatib_Moonlight_Album

A Moonlight teljes egészében meghallgatható itt:

10/7

oszd meg!