Teljesen haszontalan információk Clint Eastwoodról

Mi köze Clint Eastwoodnak a kenyai utcakölykökhöz?

A múltkor (jó múltkor), a neten böngészve akadtam rá arra az egyáltalán nem életbevágó, sokkal inkább hihetetlenül másod- vagy inkább sokadrangú – sőt, lehetünk akár teljesen őszinték is: tulajdonképpen teljesen fölösleges – információra, hogy mi a kapcsolat Clint Eastwood és a kenyai utcakölykök között.

De, ki tudja, hátha egyszer pont ez a tudás menti meg az életedet. Honnan is tudhatnád?

(Oké, belátom, elég nehéz elképzelni azt a szituációt, ahol ez életet menthet, de megfelelő mennyiségű és minőségű fantáziával felszerelkezve egyáltalán nem lehetetlen szerintem.)

clint-eastwood-4-899x1024
Gyors pisztoly, névtelen hős – via http://weadiamedia.com/

Harry. Dirty Harry.

Mint azt bizonyára tudjuk, Eastwoodnak – a westerneken túl – egyik ikonikus szerepe Piszkos Harry karaktere. Összesen 5 filmben szerepelt Harry Calahan hadnagyként, bazinagy, .44-es Magnum típusú stukkerral irtotta rendre a rosszfiúkat (“a világ legütőképesebb kézifegyvere”), nem különösebben törődve törvényekkel, szabályokkal és efféle apróságokkal, hisz a bűnözők se tartják be őket, miért is hagynánk, hogy előnyben legyenek.

Az öt film 17 év alatt készült el, és ezek közül asszem a negyedik volt Az igazság útja. Ebben hangzik el az a sokszor idézett mondat, miszerint:

“Go ahead, make my day!”

…amit Eastwood mond (ki más) rezzenéstelen arccal (vagy inkább mondjuk úgy: szűri a fogai közt), miközben pisztolyt szegez egy csávóra, aki szintén pisztolyt szegez egy nőre, ha jól emlékszem. Ezzel nagyjából valami olyasmit akar kifejezni a maga keresetlen módján, hogy: “csináld csak, seggfej, szerezz nekem egy jó napot” – vagy így valahogy.

clint-eastwood-3-1024x576
Itt pont azt mondja – via http://weadiamedia.com/
A jó? A rossz?
Érdemes megjegyezni, hogy Harry Calahan hadnagy körülbelül ugyanolyan pszichopata, mint akiket üldöz. Gyilkos is (amennyiben az emberölést, bármilyen szándékkal követik is el, gyilkosságnak tekintjük), ráadásul tárgyfetisiszta (vö: fegyverbuzi), jó adag kompenzációs kényszerrel (jó nagy stukkere van), és így tovább. Hogy éppen a jófiúk oldalán áll, az gyakorlatilag csak a körülmények szerencsés összejátszásának, valamint a forgatókönyvnek köszönhető. És hogy mi, akik a filmet nézzük, jobbára vele azonosulunk, az csupán a film választott nézőpontjának, valamint a mondanivaló erkölcsi tanulságának erős leegyszerűsítésének (a rendőr jó, a bűnöző rossz! ám!) köszönhető. Közbevetés vége.

Az idézet annyira működött, hogy hamar behatolt a köz tudatába, és jelen pillanatban a hatodik legnépszerűbb mozis idézetként tartják számon.

Beelőzte ugyan az Elfújta a szél, a Keresztapa, a Casablanca (ez utóbbit így foglalta össze egy ismerősöm: “a film, amelyben annyit cigiznek, hogy a végén a repülő alig tud felszállni a füsttől”), meg még pár klasszikus film klasszikus idézete. Viszont maga mögé utasított olyan nagy bemondásokat, mint pl. az “I’ll be back” a Terminátor szájából, vagy hogy egy másik eléggé ismertet mondjak, azt is, hogy “Bond. James Bond.”

Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, melyik az én kedvenc idézetem a Dirty Harry mozikból:

Sunny: What does a girl have to do to go to bed with you?
Harry Callahan: [
blinks twice, then smiles] Try knocking on the door. 

Na de térjünk vissza a “Go ahead, make my day!” jelenségre!

A forgatókönyvírók, amikor forgatókönyvet írnak, nagyon szeretnék, ha legalább néhány (vagy akár csak egyetlen) olyan mondatot sikerülne a szereplőik szájába adni, amelyre évek múltán is emlékezni fog a néző, de ez rendszerint nem olyan egyszerű azért. Van, hogy sikerül, de az esetek többségében valahogy mégsem az a mondat lesz az, amelyet direkt arra szánták. Remek példa erre a Taxisofőr legnagyobb jelenete, ahol elhangzik a híres “You talkin’ to me?” – ez például benne sem volt a forgatókönyvben, DeNiro improvizálta a tükör előtt.

screen-shot-2010-02-28-at-1-01-10-pm3
You. Talking. To mee??! – via http://aflickaweek.wordpress.com/2010/03/03/you-talkin-to-me/

“Go ahead…” népszerűségének az oka többek közt az lehetett, hogy híres emberek is felhasználták (Eastwoodon kívül is), mint pl. Ronald Reagan – ő természetesen politikai célokra. 1985-ben, az Amerikai Üzleti Konferencián mondta a következőket:

 “I have my veto pen drawn and ready for any tax increase that Congress might even think of sending up. And I have only one thing to say to the tax increasers. Go ahead—make my day.”

Ha már egy igazi amerikai elnök is használja, nyilvánosan, az épp elég bizonyíték rá, hogy a szöveg szépen beszivárgott az amerikai szlengbe.

 

Irány Afrika!

Kenyába némi késéssel érkezett meg a film, az idézettel együtt. Viszont nagyot ütött.

Ott a 90-es évek elején volt baromira népszerű, egész kultusz alakult ki körülötte, minden harmadik kemény kiscsávó Piszkos Harrynek képzelte magát. (Valószínűleg akadt mini Bruce Lee és wannabe Chuck Norris is bőven.) És az említett idézet is működött, bár a saját dialektusukban kicsit másképp hangzott, ott a következőképpen mondták, egyben az egészet: “Makmende”.

A kulturális különbségek ellenére a mondat előbb-utóbb itt is átkerült a köztudatba, kikerült a mozikból az utcára. Ez pedig arra bizonyíték, hogy az a mondat valóban hatásosan volt elhelyezve a filmben. Vagy nagyon úgy mondta Eastwood bácsi, ahogy. Vagy kellőképpen megteremtette a vágó és a rendező a feszültséget körülötte. Akárhogy is, a varázslat működött.

Kenyában a szöveg főleg az utcai gyerekbandákat fogta meg, ahol a kifejezés finom jelentésváltozáson ment keresztül: a “hős” szinonimája lett. Ha valaki azt képzelte magáról, hogy bármire képes, akkor, hogy lehűtsék, azt mondták neki a kispajtásai, hogy “Mi van, haver, Makmendének képzeled magad?”

Emellett a Makmende jelenséghez – nyilván a film kapcsán – hozzáasszociálódott (van ilyen szó?) a 80-as évek öltözködési és viselkedési stílusa (miután a film ’83-as), szóval egyfajta retrohullámot is képviselt.

Később ehhez még hozzáadódott a kung-fu-filmes retro-életérzés is.

(Ha a 80-as, 90-es években voltál gyerek, vagy jártál a gyerekeddel akkoriban moziban, vagy megrögzött Film+ fanatikus vagy, akkor tudod, miről beszélek – de egyébként Tarantino is valami ilyesmiből indult ki a Kill Bill esetében.)

Aztán odáig fajult a dolog, hogy a jelenség arcot is kapott, amikor a Just A Band nevű kenyai együttes Ha-He című számának videoklipjében egyszer csak megjelent maga Makmende, a hős.

Nem viccelek, itt van ni. Nézd meg, lásd a saját szemeddel, hogy mivé alakul egy Eastwood-idézet, ha kenyai utcákon szűrjük keresztül, adunk hozzá némi retro-kung-fu-érzést, (egy csipetnyi Shaftet), és zenét keverünk alá:

 

oszd meg!