Te sem szeretnél olyan szendvicset enni, amit valaki már megdugott!

Ehhez hasonló szövegek röpködnek a tavalyi év legviccesebb horror komédiájában. Mit tavalyi? A Shaun of the Dead óta nem szórakoztam ilyen jól ebben a műfajban.

Új-Zélandon beindult a horrorparódia szalag. A Housebound sem volt rossz, de a What We Do in the Shadows magasan túlszárnyalta. Taika Waititi és Jemaine Clement nem csak a forgatókönyvet jegyzik, de együtt is rendezték a filmet és a főszerepeket is ők játsszák.

what-we-do-in-shadows-2-what-we-do-in-the-shadows-viral-vampires

A történet a Wellington külvárosában élő négy eltérő korból származó vámpír közös albérletébe enged bepillantást egy dokumentumfilmes stáb kameráján keresztül, akik a vámpírok védelmében állnak (meg még feszület is védi őket). Ők a vérszomjas Vladislav (Bram Stoker Drakulájára hajaz), a romantikus szépfiú Viago (talán Anne Rice Louis-jának paródiája), az örök lázadó Deacon, és a több, mint 8000 éves Petyr (Max Shreck imádnivaló Nosferatuja).

petyr

A Való Világ ősének tekinthető The Real World-öt idézi a film minden porcikája. A műfaj mockumentary, ami annyit tesz, hogy dokumentumfilmes eszköztárat állítanak egy fikciós film szolgálatába. Van itt minden: zombik, rivális vérfarkasok, vámpírszolgák, meg batfight. Itt jegyezném meg, hogy a speciális effektekre nem volt túl sok pénz, mégis nagyon jól működnek.

Aki ismeri a vámpírfilmes kliséket, az rengeteg rejtett poénnal lesz gazdagabb. Ilyen például, hogy a vámpír ugye nem toppanhat be hívatlanul, és ez az oka, hogy a vérszívó lakótársak legeredményesebb főellenségei az éjszakai bárok kidobói. Mert ők nemigen jutnak be. Ennek az elsődleges oka bizarr ruházatuk, amit a csábítás jegyében öltenek fel, ám amikor áldozatot keresve róják az utcákat, akkor csábulás helyett leginkább csak lebuzizzák őket.

687883034_3876557517001_wwdits-clip

A történet lelke Nick, akit Petyr tesz vámpírrá. Ő az új kor szülötte, aki próbálja a múltban ragadt régimódi négyest felzárkóztatni. Sok új dolgot tanít nekik az internettől a scratchelésig, még a naplementét is megnézik a videómegosztón. Épp, mint Gary Oldman annak idején a Bram Stoker’s Drakulában.

A meglehetősen nyers hangvételű film kikacsint az összes nagy vámpirfilmre. Igen, a Twilight-ra is. Mindezt olyan jó arányérzékkel teszi, hogy jóval több legyen azok paródiájánál. Kedvencem a Lost Boys utalás.

A What We Do in the Shadows az a film, amitől besírtam. Amikor azt mondom besírtam, azt vedd szó szerint. Laza hasi izomláz kíséretében csordult ki a könnyem többször egy olyan röhögőgörcstől, amit esélyem sem volt abbahagyni. Időt sem hagy rá a film.

A stáblista és a záró poén után egy fura gondolat kerített hatalmába: a vámpírok épp olyan esetlen és ügyefogyott lények, mint mi, emberek, csak vért isznak és halhatatlanok. Kicsit kiábrándító, de ez van.

És hogy miért jobb a szüzek vére? Válasz a címben.

oszd meg!