Robotok és lepkék

Léo és Abe. Két magányos, fehér robot, két lepke, két rövidfilm

Ha a technológia és a természet viszonyát akarják egyetlen képben összefoglalni, a filmesek (és egyéb művészek) előszeretettel élnek ilyen és hasonló képekkel: egy robot, amint valami törékenyet, virágot, lepkét vizsgálgat vagy fog a kezébe.

Vagy akár galambot.

pigeon-blade-runner
“Láttam dolgokat…” – Szárnyas fejvadász

A következő két kisfilmet is valami ilyesmi köti össze. Sok a hasonlóság köztük, bár a feldolgozás módja kicsit más. Mindkét robotot érdekli az élet, mindkettő magányos, és mindkettő igyekszik tenni ez ellen valamit – ki-ki a maga módján. Több-kevesebb sikerrel.

Ezen kívül igazán színvonalas 3D animáció mindkettő.

Az első inkább aranyos. Ebben a Léo (L3.0) nevű, aranyos, nagyfejű és mozgékony szemöldökű francia android a teljesen elnéptelenedett Párizsban kutat az élet nyomai után, mert nagyon unatkozik egyedül:

A második kicsit meredekebb, ezt csak 18 év felettieknek ajánlanám. Az androidot itt Abe-nek hívják, kevéssé aranyos, ugyanakkor mélyebb kérdésekkel is foglalkozik: elveszett az érzések birodalmában, és mindent elkövet, hogy megtalálja a megoldást.

(A hírek szerint az MGM dolgozik utóbbinak a nagyfilmesítésén.)

oszd meg!
  • nick

    Ha belegondolok hogy a magfúzió is belekerült jónéhány emberéletbe mire az emberiség megtanult élni vele akkod egy kicsit szorongok a robotok miatt szó mi szó…persze erre egy kiber művész azt mondta – és ez erre is igaz – hogy a robotok – a tökéletlen ember koncepciójukkal segítenek megérteni saját magunkat, saját gyengeségeinket…az önző szeretet például….

    • Nick

      Jó jó maghasadás…de inkább legyen atomenergia…