A Pécsi Fotókör 2017. júniusi képei

Színes fények, mozgó állóképek, emberek, életek, és egy kis fagyi

Válogatás a Pécsi Fotókör júniusi fotóiból:


A hónapban Polczer Roland, Németországban élő magyar fotós, a sokak által ismert és kedvelt (de azóta már megszűnt) spottr.hu egyik alapítója értékelte.

“Egy fotó legalább annyit elmond a fotósról, mint a témájáról. Számomra ezért is érdekes ez a felkérés, amit köszönök nektek. 

Úgy tanítják, hogy egy nagyon jó képhez három dolog kell. Fény, pillanat és kompozíció. Ha ezek közül bármi hiányzik, a kép még lehet jó. Ha kettő is, akkor csak ritkán. Az, hogy a három összetevőből ki mire helyezi a hangsúlyt, sokat elmond a fotós személyiségéről. Aki sok képet néz és tudatosan fényképez, idővel nemcsak nézi, de olvassa is a képeket. Megérti azt, hogy hogyan gondolkodott a gép mögött a készítő. Ehhez persze az kell, hogy elmélyedjünk a fenti triumvirátusban: megismerjük a fényt, értékeljük az elkapott pillanatot és értsük a komponálás nyelvét.

(Kis kitérő: érdemes ezzel a szemüveggel megnézni a nagy klasszikusokat, Bressont, Kertészt, vagy éppen Vivian Maiert.) 

Sok jó kép született a hónapban, gratulálok hozzá. Három kedvencet és plusz egyet választottam, ami kis korrekciókkal befért volna közéjük.”

Fotó: Ruprech Judit

“Ezen a képen minden megvan a fent említettekből. A kontrasztos ellenfény sziluettet rajzol a figurákból, a pillanat talán egy szülő beszél a lányával, komoly témáról. A kompozíció parádés, geometria, tükröződés, szimmetria, aszimmetria, szeparáció. Feszes, játékos, és nagyon tudatos fotó, gratulálok.”


Fotó: Ruprech Judit

“A második fotón a pillanatot számomra a fő téma testtartása adja. Feszülten hallgatja a próbát vagy előadást, és ezt nem csak a tartása, de magas sarkú cipője is kihangsúlyozza. A fény szintén fontos szerepet kap, ahogy a szín is alátámasztja az érzést. A kompozícióból pedig a fő téma szeparációját szeretném kiemelni. Nem megy át vonal az arc sziluettjén, egy lehelettel megáll felette. Ezek azok a finomságok, melyekből egy fotós tudatosságát meglátni.”


Fotó: Horváth Csaba Tamás

“A következő kép hangulatában hasonlít az előzőhöz, szintén egy szín dominál, szintén sziluetteket kapunk. Akár Kubában is készülhetett volna, ha nem látnám a műanyag ablakokat. Az árnyékok, a félbevágott alakok, a mozdulat és a lépcső közösen mond el egy történetet az éjszakáról. A kompozíció nem olyan feszes, a figurák sincsenek tökéletesen leválasztva a háttérről, de a kép még működik, a nyári éjszaka és annak hangulata >>átjön<<.”


Fotó: Ruprech Judit

“Utoljára hagytam azt, ami a kedvencem is lehetett volna, mert olyan képi elemek sorakoznak rajta, amiket én nagyon szeretek nézni és használni. Az árnyékban ülő két alak és a világos háttér, akik nem csak egy keretet adnak a kerékpárosnak, hanem azzal, hogy egymásra néznek rögtön egy történet darabkát is raknak a kép mellé. A pillanat majdnem tökéletes, egy leheletnyit kellett volna tovább engedni a biciklit ahhoz, hogy a vonalak ne lógjanak egymásra. A gépet egy kicsivel feljebb emelve pedig a bal oldali alak feje is levált volna a háttérről. Ez az a kép a négyből, amihez a színek nem tesznek hozzá. Fekete-fehérben sokkal látványosabb lenne.”


“Persze sok múlik a véletlenen, ugyanakkor sok múlik a tudatosságon is. Ha nem sikerül elkapnom a pillanatot, mert rossz helyen voltam, vagy rosszkor exponáltam, akkor a gépet tartva a kompozíciót beállítva addig várok, míg nem jön egy következő. Vagy amíg a kezem el nem zsibbad. Jó fotózást és szép nyarat mindenkinek ! :)”

oszd meg!