A Pécsi Fotókör 2017. februári képei

Családi pillanatok, vonatok és tengerpart

Válogatás a Pécsi Fotókör februári képeiből.


A hónapban Melegh Noémi értékelte a képeket és válogatott közülük.

Szeretnék szívből gratulálni minden alkotónak. A fotográfia műfajainak széles palettájából láthatunk remek fotókat (tartalmas portrék, gyönyörű fény-árnyék hatások, jól elkapott pillanatképek).

Öt számomra kedves képet választottam ki, s ez a válogatás természetesen leginkább az én fotográfiai érdeklődésemet tükrözi. Nem feltétlenül a „pontos” kompozíciót kerestem, hanem azt, hogy melyik alkotás ragad meg, legyen akár a képi világ, avagy a mögöttes tartalom az izgalom forrása. Szeretem, ha egy képtől a primer látványon túl valami mást is kapunk. Ezt azonban nem csak az általam választott öt „kedvenc” esetében mondhatom el, a legtöbb itt látható alkotás mögött felsejlik az a meggondoltság, az a tudatosság, ami szerintem nélkülözhetetlen olyan fotográfiák elkészítéséhez, amely gondolkodásra bír, s amire még hosszú ideig emlékezünk. Köszönöm az élményt.

Fotó: Jakab Ildikó Erna Jakab Ildi fotográfia

Remek az ötlet, pontos a kivitelezés, és gyönyörű a portré. Mindannyian láttunk már fotókat busójárásról, de vajon elgondolkodtunk-e rajta, hogy ki van a maszk mögött?
Önmagában is tökéletes, de szívesen látnám a képet akár egy sorozat részeként is, amiben további szereplőkről hull le az „álca”.


Fotó: Ruprech Judit

Hihetetlen pillanatot sikerült az alkotónak elkapnia, egyben nagyon tudatosan komponált kép. Letisztult, feszes, izgalmas.


Fotó: Horváth Csaba Tamás

Sokat gondolkoztam ezen a történeten, vagyis, hogy mi is lehet a történet? A kutya kifejező, merev és szigorú tekintete számomra a kompozíciót erősíti, s ezáltal összhangot is teremt a kép szereplői között, a félig látható ember így teljessé válik.


Fotó: Kölcsey Sára

Nagyon tetszik nekem ez a fotó, azokat a mérföldköveket juttatja szembe, amit életünk során be kell járnunk, s a félelem, amit először érzünk, valamint az idő, ami eltelik mire cselekvésre szánjuk magunkat.


Fotó: Jágity Fanni

Tartalmas, jól szerkesztett portré, behúnyt, de mégis nagyon kifejező szemek, arcvonások. Nagy feladat ennyire meghitt légkört teremteni, ilyen szépen megörökíteni a portréalanyok egymáshoz fűződő viszonyát.


 

oszd meg!