A Pécsi Fotókör 2016. szeptemberi képei

Megnyúló árnyékok, kifejező arcok, pillanatok a gyereklétből

Pécsi Fotókör szempemberi válogatása.

 


A hónapban Bánhegyi Béla filmes, zeneszerző, dj (az Interkozmosz című rövidfilm rendezője) értékelte a fényképeket – és a Fotókör történetében először ugyanattól az alkotótól választotta ki mindhárom kiemelt képét. Ezt írta:

Kedves Alkotótársak! Amilyen megtisztelő annyira nehéz is eleget tenni egy ilyen felkérésnek. A képek legalább felénél éreztem azt, hogy megragadott valamiért: volt meditatív, vicces, elgondolkodtató vagy „csak” egyszerűen sikerült elkapni a PILLANATOT. A fotózás sok esetben olyan mint a zeneszerzés: általában komponálni kell, de vannak esetek amikor egyszerűen megtalál „a téma”. Ezért is szerettem volna ha a nyertes képek között látunk példát mindkét esetre.

Fotó: Kölcsey Sára
Fotó: Kölcsey Sára

Ezen a képen akadt meg először a szemem, nem is volt kérdés, hogy bekerül a kedvencek közé. Filmes berkekben úgy tartjuk hogy a fekete-fehér a dráma kifejezési eszköze. Hát mi ez ha nem egy dráma(i küzdelem) pillanatképe?


Fotó: Kölcsey Sára
Fotó: Kölcsey Sára

Mindenki számára ismerős élethelyzet egy nagyszerű perspektívából: a betűlevessel meg kell barátkozni. Vagy kreatív módon fel kell használni a hozzávalókat!


Fotó: Kölcsey Sára
Fotó: Kölcsey Sára

Ez a kép tökéletesen kifejezi egy ifjú titán látásmódját: „Az egész világ arra vár, hogy meghódítsam! Alig várom, hogy felnőjek végre!” Ráadásul a színek is harmonizálnak, gratulálok a készítőnek!

oszd meg!