A Pécsi Fotókör 2016. novemberi képei

Városi absztrakció, egymásra simuló rétegek, és megjött az első hó is

Pécsi Fotókör novemberi válogatása.


A Fotókör tagjai ezúttal Mónus Márton fotográfust kérte fel a képek értékelésére. Az ő három kedvence a következő:

Fotó: Ruprech Judit

Először nem értettem, hogy mit látok a képen. Hol kezdődnek az épületek és hol van végük, hány síkot látok? Első pillantásra rögtön Maurits Cornelis Escher holland képzőművész fametszetei és kőnyomatai jutottak az eszembe. Érdekes és jó volt nézegetni, mert ahogy újra és újra rápillantottam, mindig másképp festett a sok különböző dimenzió miatt. A remekül elhelyezett ember még inkább rájátszik erre a hatásra. Gratulálok a készítőjének az ügyesen megkomponált képhez.


Fotó: Kerekes Zoltán Rendes képek

Ennél a képnél is a kétértelműség fogott meg. A pár központi halat mi is veszi körül? Falevelek, vagy kisebb halak? Ez a “zavar” mozgalmasságot kölcsönöz az amúgy nyugodt képnek. Ez a mozgalmasság köti le a nézőt, ettől lesz érdekes és emiatt fogja újra és újra körbejárni a szemével az elkészült felvételt. A középre komponálás sok esetben nem szerencsés, de itt a képszélen lévő sok kis hal (vagy falevél?) miatt az ember szeme óhatatlanul ott is elidőzik, mivel első ránézésre nem biztos abban, amit lát.


Fotó: Havasi Gábor

A kép két részre osztható és ennek a két résznek a szöges ellentéte adja a fotográfia feszültségét. A felvétel jobb oldala egy erdős, zöld területet ábrázol néhány kisebb épülettel, ami ellentétbe állítható a kép másik oldalán található metropolisra emlékeztető árnyékokkal. Nálam még az is rájátszik erre az izgalomra, hogy rettentően érdekel, hogy minek az árnyékát látom a falon.

 

oszd meg!