A Mikulás és az ónos eső

Izgalom és feszült figyelem az ablaknál. Három kisgyerek és a Mikulás története.

Egész nap ónos eső esett. A rádió és a tévé is ezt harsogta. Másodfokú riasztás, meg vigyázzanak, meg legyenek óvatosak. Zsófi, Bence és Máté amúgy is izgatottak voltak, de ez csak csepp volt a tengerben. Most mi lesz? Ideér a Mikulás? Hát nagyon csúszik odakint. De apa viccesen annyit mondott:

– Annyira csúszós kint, hogy legalább hamarabb ideérnek a rénszarvasok.

Zsófi  ő még csak épphogy beszélni tanult  kétpercenként rohant az ablakhoz. A fűtőtest elé volt tolva egy szék, erre feltérdelve felérte a párkányt. Kerek kis arcát nekinyomta az üvegnek, hátha így jobban lát, mert odakint már sötét volt. A szuszogásától a pára azonnal lecsapódott az üvegen. Ebbe jó lehetett rajzolni, olyan pálcikavonalakkal, talán a Mikulást. De anya mindig odaszólt:

– Zsófikám, ne kend össze az ablakot a maszatos kezeddel!

Zsófi szófogadó volt, és értelmes kis lányka, így azonnal le is törölte a tenyerével az egészet. Persze két perc múlva már elfelejtette, hogy nem szabad, vagy úgy gondolta, hogy akkor már máskor van, így újra kezdte. Újra meg újra. Kétpercenként. A Mikulás meg csak nem jött.

Bence, a legnagyobb, már másodikos volt. Év vesztes. Ezt ő nem igazán értette, hogy mi az hogy évvesztes, meg mit is veszített el ő, hisz nem emlékszik ilyesmire, és ő semmi rosszat nem csinált. Az egész vesztés sztori is csak arról szólt, hogy még egy évet játszhatott az oviban anno. De a lényeg, hogy épp másodikos volt. És ezért ő már négy verset tudott a télapóról. Meg két éneket.
Bence türelmes és fegyelmezett, a várakozás nála számos színezővel való bíbelődéssel telt. Csak akkor ugrott föl a helyéről, amikor Zsófi az ablaknál elrikkantotta magát, hogy jön. Ekkor az összes gyerek az üvegre tapadt, de a fiúk csalódottan léptek vissza, mert csak a szél mozgatta az udvaron az ezüstfenyő ágát a lámpa előtt. Máté néha még egy taslit is leosztott Zsófinak ilyenkor.

– Te buta!

Máté igazi harcos volt. A suliban verekedett is sokat. Elsős volt, ő nem év vesztes. Ezt mindig is Bence orra alá dörgölte. Egy igazi szuperhős nem veszt semmit. Pláne évet nem. Akármi is az. Harcos természete nap mint nap kiütközött. A legtöbb balhéba igazságérzete miatt került. Legutóbb például azért kapott össze a padtársával, mert az azt merte állítani, hogy nincs is mikulás. Pedig van. És Máté ki is állt mellette. Jutalma egy beírás lett, és feltehetően este majd még egy adag virgács is. Pont a Mikulástól. Akinek a becsületét védte. Na szép.
De ez is megbocsájtható ám. Oly annyira, hogy Máté hevesen válogatott a játékai közt, hogy melyiket is mutassa majd meg a télapónak. Mert, hogy neki olyan is van. Spiderman, meg Hulk, meg valódi mágneses robot.

Anya eközben csak azt csinálta, amit máskor. Házimunkát.  Mosogatott, vacsorát készített, berakott egy-két adag mosást, és az előzőeket kiteregette. És még sütött is valamit.
Apa elővett a spájzból egy üveg vörösbort, és letörölgette a rövides poharakat a bárszekrényben, hátha iszik valami töményet is a Mikulás. Nem is sejtette, hogy mennyire igaza lesz.

Géza bácsi, a keresztapus két utcányira lakott. Otthon öltözött be. Kölcsönzői ruha, sapka, álszakáll  jó minőségű vatta filcből , és pásztorbot. No meg puttony. Gézabá nagyon szerette a rövidet, de hát a gyerekekhez készül, így nem ivott. Ne a pálinkaszagról emlékezzenek vissza a srácok a gyerekkoruk mikulására.
Elindult.

A kertkapunak jellegzetes nyikorgása volt. Zsófi még meg sem tudott szólalni, mikor a két tesó felpattant mellé és együtt tapadtak az üvegre. És most tényleg jött valaki.

– Ott a Mikulás! Ott a Mikulás! Hú mekkora puttonya van. Meg karikás botja!

A Mikulás határozott ám óvatos léptekkel közelített az ajtó felé. Az ónos eső teljesen lefagyott estére. A gyerekek feszülten figyeltek. Bencét nagyon érdekelte, hogy mit fog neki mondani a télapó. Kap-e virgácsot. És vajon mi lesz az ajándék. A kis Zsófi szinte remegett az izgalomtól.

Közben a Mikulás lépésről lépésre haladt a bejárat irányába. Épp az ablak elé ért, mikor hirtelen eltűnt. Köddé vált. Volt, nincs. A gyerekek nem értették mi történt.

– Hova lett a Mikulás?

Kérdezte Bence aggódva.

– Biztos teleportált, és mindjárt itt terem az ajtóban.

Szólt Máté, aki már egy transzformensz babát szorongatott. Zsófi csak ennyit tett hozzá:

– Ó ó.

És akkor hirtelen nyílott is az ajtó, és ott állt a Mikulás, teljes életnagyságban. Kicsit még a ruháját igazgatta, egy picit talán nyögött is, de a gyerekek ezt nem vették észre. Az este különösen élménydús volt, mindenki megkapta a maga ajándékát. A virgácsok csak picikék voltak. Még anya is meg apa is kapott valami apróságot. A Mikulás meg ihatott egy jó kupica kisüstit. Zsófi, Bence és Máté még most sem sejtik, hogy amikor eltűnt egy pillanatra a télapó, akkor ő a kifeszített ruhaszárító zsinórral találkozott a jeges udvaron. És ez lehetett az oka annak, hogy ferde volt a szakálla és egy furcsa piros csík éktelenkedett keresztben az arcán. Pont olyan, mint két héttel később Géza bácsinak, amikor vendégségbe jöttek karácsonyra.
De hát a véletlenek már csak ilyenek.

 

oszd meg!