Megőrjít ez a lakótelep

Életképek a panelből

Először is leszögezném, hogy panelban lakni az nem olyan, mint az amerikai filmekben a gettó. Itt a külvárosi gyerekek csak a saját fejükben léteznek. Ez nem a veszélyes vidék. A panellét mindössze egy sok esetben ésszerű döntés. Jól kiszámítható rezsi, a korszerűsített, újraszigetelt házakban elfogadható távhődíj, jól kiépített infrastruktúra, plusz ha mákod van, akkor egy erkély. Ezek mindenképp mellette szólnak. Ideális azoknak, akik a meló miatt vidékről mennek a városba, vagy a válás után maradt szűkös anyagi keretből kezdik újra. Mert ez most tényleg olcsó, ha az egyéb lehetőségekhez viszonyítunk.A panel-feeling persze adott. Hogy a fenébe ne? Hiszen egy panelról beszélünk! Viszont helyben van a bank, a posta, ovi, suli, patika… egyszóval minden. A tömegközlekedés is jól kiszámítható. Annak azért nem ajánlott, aki tengerimalacnál nagyobb állatot szeretne tartani. Egyikőjüknek sem lesz jó. De a kutya nélküli élet ne aggasszon nagyon! Ha magányos típus vagy is, itt tuti nem fogod magad soha egyedül érezni. Akkor sem, amikor épp erre vágysz.

Én panelban nőttem fel. Több panelban. Nincs vele komoly problémám, de a szomszédokat mindig ismertem. Nem azért, mert átkopogtak egy tálca sütivel, vagy egy fröccsel bemutatkozni, hanem azért, mert lakótelepi házban lakni olyan, mintha egy idegesítő valóságshow hangját sugározná a rádió. Huszonnégy órában. Manapság persze már tudod a lakásodat hangszigetelni, ez előnyös mind saját magad, mind a szomszédaid számára. Viszont elég költséges. Amikor én voltam panelkölök, akkor meg még nem is volt. A legkomolyabb hangszigetelés akkoriban egy pálmafás panorámatapéta formájában manifesztálódott a nappalik falán. Így egyszerre kellett, hogy figyelmes és toleráns légy, a ház békéjét szem előtt tartva.

Vagy csak csendben tűrni. Én ilyen a szomszédhoz-át-nem-kopogós vagyok.

flinti1

A kedvenc szomszédom egyértelműen a vasárnap fúró ezermester, akiből mindenütt volt egy, csak itt Lajosnak, ott meg Bélának hívták. Már első találkozáskor tudja az ember, hogy neki még a neve is praktikus. Bárhogy keresztelték is el a szülei. Amennyire ki tudtam bogozni, azért vasárnap fúr (és most nevezzük fúrásnak a kalapálást, flexelést, bármit is), mert hát olyankor ér rá. Vele biztosan fogsz találkozni a panelban. A legjobb, amit tehetsz, hogy ezt elfogadod. Ha máshogy teszel, azzal háborút robbantasz ki. Ha szerencséd van fáradékony típus, akkor négy után kidől.

De maradjunk az átlagos hétköznapoknál. Ilyenkor délután hazaérnek az emberek a munkából. Biztos lehetsz benne, hogy páran le fogják vezetni az nap során felgyűlt feszültséget. Feleség üvölt férjjel, férj üvölt feleséggel, végül együtt üvöltenek a gyerekkel. Na ők az üvöltők, és az a tapasztalatom, hogy ebből az idiótából is jut egy minden házra. Sajnos nekik annyira felemészti az idejüket az egymás gyilkolása, hogy az asszonynak csak éjjel marad ideje mosni, azzal a szép csendesen centrifugáló hajdú mosógépével. De ez is csak addig bánt, amíg meg nem érzed az egész házat elárasztó kelkáposzta szagot. Mert a szomszédasszony főzni is ilyenkor szokott.

flinti8

Épp kezdek belemerülni annak megfigyelésébe, hogy a kelkáposzta szaga vajon végleg a tapétámba issza magát, vagy csak átveszi a tegnapi töltött káposzta helyét. Hogy tudnak ezek mindig káposztát zabálni? De a gondolatokat monoton kopogás kergeti el. Úgy tűnik mást is zavar az éjszakai mosás, meg hogy apa is felhangosította a tévét. Tipikus sztereó. Ennél a számnál mindig feltekeri. Szereti átélni Ákos szeretetét, vagy üzenetét, vagy nem is tudom mijét. Szerencsére a kopogás hat, veszik a lapot, tisztelik is az időseket, úgyhogy a tévé halkul, a mosógép meg majd lejár lassan. Ezzel párhuzamosan erősödik átkopogóséknál a zaj, éjjel háromig így is marad. De hát ők öregek, és ha náluk hangos, arra pont nagyot hallanak. Mindegy. Elszívok egy cigit az erkélyen.

Kilépek a teraszra és megsodrok egy szálat. A rendes csomag nagyon drága. Erről is le kéne szokni. Ezzel nem is vagyok egyedül, hallom, amint az alattam lévő erkélyen is rágyújtanak. Hallom, mert mindig leeresztik, ebből adódóan mindig fel is húzzák a redőnyt, amikor rágyújtanak. Ráadásul láncdohányosok. Náluk a gyerekek is dübörögve rohangásznak, de rájuk sosem haragudtam ezért. A gyerekek rohangásszanak. Helyettük inkább hallgatom a szüleik “tartalmas” beszélgetését, ami leginkább a Sebestyén Balázs reggeli bölcsességeinek megismétlését jelenti, mert náluk ő a véleményvezér. Hallottam, hogy egyszer panaszkodott az alattuk lakó a gyerekeikre, ők meg mondták, hogy a néni kutyája sem halkabb. Azóta jóban vannak.

Éjfél fele elcsendesedik a ház, én is aludnék, de nem megy. Felettem lakik egy öregasszony, aki ilyenkor válik lakberendezővé. Nem csak teliholdkor. Minden este. Húzza-vonja a bútorokat, tologatja a széket. Ha nem csinálná, talán már hiányozna is.

Nem úgy, mint a friss házasaink. “OOOHH EL FOGOK MENNI”, sikoltja az asszony. “…ÁÁÁHH JÖVÖK BÉBI…”, feleli a férj. A lakók együtt drukkolnak.Az egyetemisták az emeleten hangos röhögéssel nyugtázzák az történteket. Most kezdenek bemelegíteni az esti bulira. Ez sem lesz egy csendkirály.

Hát így telnek a napjaink…

flinti7

Ahogy végigfutottam a fent leírtakon, kicsit megijedtem. Olyan, mintha kezdenék azzá a tahóvá válni, aki mellett egyetemistaként kellett albérleteznem. Ennyire azért nem szörnyű a panelban az élet. Persze azt látsz meg a mindennapokból, amit akarsz. Mert mindent egybevéve azért kényelmes itt. Nincs fűnyírás, van meleg favágás nélkül. És talán nem is érdemes egyfolytában a szomszédaid hibáit gyűjtögetni. Lehet, hogy csak többet kéne kimozdulni…

 

 

 

Fotók: Müller Andrea

oszd meg!