A kutyát, azt ne – John Wick

Igazi akciófilm, plusz egy kis extra, amitől mégis jóval több, mint csupán egy átlagos akciófilm

Amikor még csak a trailerét láttam, azt gondoltam, hogy igen, ez egy akciófilm lesz. Keanu valószínűleg lövöldözni fog, meg kocsit hajt, és még többet lövöldöz, és nagyon szomorúan fog nézni benne. Szóval igazi kikapcsolódós puffogtatós izgalmas cucc. Hát, majdnem igazam lett.

Merthogy mindez tényleg megvan a John Wick-ben, ráadásul úgy, ahogy azt kell. 69-es Ford Mustang, elkeseredett hős, bosszúhadjárat, fegyverarzenál, alapos verekedések, összevarrt sebek, és egy csomó lövöldözés, aminek általában egy-két közeli fejlövéssel tesz pontot a végére John, mert hát mégiscsak bérgyilkos, vagy mi a fene. Tutira megy.

Kliséhalmaz? Naná! De még milyen kliséhalmaz! Ennél jobban kliségyűjteményen még nem szórakoztam, azt hiszem.

wick1

Chad Stahelski első rendezéséről van szó. Kollégája, David Leitch is besegített neki, habár a stáblistán nem szerepel. Ők mindketten kaszkadőrök, a filmek akciójeleneteinek koreográfiájáért felelős szakemberek, fejenként 70-80 filmmel a hátuk mögött. Nem akármilyen filmekkel és akciókkal, mondok párat (főleg Chad listájából): 300, Die Hard 4.0, Expendables 2, Az éhezők viadala, Mr. és Mrs. Smith, Pókember 2, stb. De például az eredeti Holló filmben ő helyettesítette Brandon Leet az akciójelenetekben a színész halála után, az már azért nem kispálya. És így ismerkedtek össze Keanu Reeves-szel is, hiszen Chad már a Holtpontban dublőre volt, aztán a Mátrix mind a három részében úgyszintén. Az utolsó kettőnek ráadásul harcművészeti szakértője is volt, szóval talán elmondható róla, hogy sejt valamit az akcióról. 

Itt is van egyébként zöldes színű szakadó esőben verekedés, biztos véletlen.

wick6

Talán a film általános minőségére ez még nem garancia, de az akciószekvenciákra mindenképp. És ennek megfelelően pörögnek, zúznak, tényleg szépen meg vannak csinálva.

Érdekes módon ezt a részét valamennyire igyekeztek valósághűre megcsinálni, szóval hogy nincs kifogyhatatlan tár meg ugrás közben körbeforgó kamera meg unlimited HP meg hasonlók, ha ütnek, az vérzik, ha megvarrták, az továbbra is fáj, ha verekedés van, akkor ott fáradtság is van, és így tovább. Persze még így is jóval többet bírnak ki a főbb szereplők, mint a mellékszereplők, és normál hétköznapi ember bármely szabadon választott pofontól a földön maradna valószínűleg (lehet, hogy nem veszítené el az eszméletét, csak hát ki az a hülye, aki össze akarja veretni magát még jobban), de hát ez mégiscsak műfaji sajátosság.

Tegyük hozzá, hogy a műfaj sajátosságai közé tartoznak kevésbé életszerű megoldások is, mint hogy miután elkapták, inkább dumálnak még egy kicsit a főhőssel, ahelyett hogy kapásból kinyírnák (ezzel lehetőséget adva neki, hogy kiszabaduljon a fogságból), vagy hogy a végső összecsapást nem fegyverrel, hanem puszta kézzel kell megvívni, azzal az indokkal, hogy “elég volt a lövöldözésből” meg ilyenek. Ezek viszont olyan túlzások, amik annyira sajátjai a műfajnak, hogy pont ezt várjuk, és még meg is köszönjük, hogy ezt kaptuk.

wick5

A színészek pont azt tudják, amit kell. Keanu permanensen elkeseredett arcot vág és nagyon küzd, tudván, hogy ugyan neki igaza van, csak hát azért mégiscsak szomorú ez az egész. Meg verekszik és lő, persze. Itt épp elegánsan, nyakkendőben, ahogy egy profi bérgyilkoshoz illik (?). Hogy visszatért a filmes világba, az kétségtelen – ő maga is elmondja a filmben, hogy “I’m back!”, hogy tudjuk. Fő ellenfelét, Viggo-t Michael Nyquist alakítja, roppant meggyőző főgonosz, pont olyan, amilyennek lennie kell. Cinikus, a végletekig aljas, mégis van benne elegancia és ilyenek. Mellékszerepekben megjelenik például William Dafoe és John Leguizamo (mellékszerepekben, érted?), a nevük önmagáért beszél. A többiek is ott vannak, és végzik a dolgukat. Jobbára meghalnak.

A John Wick hihetetlen tisztelettel bánik az akciófilmes klisékkel, süt róla, hogy az alkotók szeretik ezt az egészet, és olyan filmet igyekeztek összehozni, amit a hozzájuk hasonló érdeklődésűek szeretni fognak. És ez nekem végtelenül szimpatikus volt.

wick2

De ha már a túlzásoknál tartottunk az előbb, hadd tegyem ide a rövid szinopszist.

John Wick, egykori csúcsragadozó bérgyilkos visszavonult a szakmájától, hogy normális életet éljen. Miután a felesége betegségben meghal, John egyedül marad, de a nő, búcsúként, hogy ne legyen egyedül, egy kiskutyát ajándékoz neki. (Fókabébi nem volt kéznél.) Vele vigasztalódik hát, na meg a Ford Mustangjával, csakhogy Jozef, a főszemétládának az egy szem idióta fia szemet vet a kocsijára. Az, hogy a főszemétláda az John egykori főnöke, már nem is említem.  El is veszik a kocsit Wicktől, közben pedig kinyírják a kutyáját is.

Kinyírják. A kutyát. Mekkora szemetek már!

wick3

John Wick erre nagyon berág, és elindul, hogy bosszút álljon, és szép komótosan leamortizálja a szemétláda-birodalmat. Gyakorlatilag mindenkit kinyír. Nincs ebben nagy meglepetés, és nincs is rá szükség. Pontosan tudod, mi várható, és nagy vonalakban az is lesz. Persze itt is látszik, hogy az alkotók nem csak tisztelik a műfaji szabályokat, de ismerik is annyira, hogy tudják, hol léphetik át a határt, és hol nem.

Hogy átlépik-e? De még hogy! Ráadásul roppant szórakoztató, ahogy átlépik!

wick4

Például az ilyen típusú akciómozikban jobbára nem szerepelnek rendőrök, mintha csak elfeledkeznénk róla, hogy egy nagyvárosban már csak véletlenül is belefut az ember egy-egy járőrkocsiba, vagy ilyesmi. Na, itt van egy jelenet, ahol megjelenik “a rendőrség”, mint olyan, én azon hangosan felröhögtem.

A kutya kinyírása is egy efféle határátlépés. Az, hogy a legjobb jóbarátnak meg kell halnia, az akción edzett nézőknek alap, nem hogy megsiratjuk az illetőt, hanem tippelgetünk a film első harmadában, hogy vajon melyik haversrácot fogják kinyírni a film háromnegyedénél kb, valamivel a nagy összecsapás előtt. (Te is tippelsz, igaz?)

Na de hogy egy kölyökkutyát?

wick7

És ez még mind semmi. Mármint ezek mind önmagukban is bátor és hatásos húzások, kikacsintások, de van itt még valami – az a bizonyos plusz réteg, amitől több lesz ez átlagos akciómozinál. A film elképzelt univerzumára ugyanis nem csak hogy a zsaruk hiánya a jellemző, hanem az is, hogy a bűnözőknek (speciálisan főleg a bérgyilkosoknak) saját szubkultúrájuk van. Nem csak hogy mind ismeri egymást, de egy egész kis világ épül ki körülöttük, a normális emberek világa alatt eggyel. Például van egy hotel, afféle szürke zóna, bérgyilkos-Svájc, ahol tilos egymást öldösni. Itt saját pénznemükben fizetnek, valamiféle aranytallérokkal. És egész konkrét szolgáltatóipari ágazatok épülnek a bérgyilkosok köré, akik eltakarítanak utánuk, vagy összevarrják őket, ha kilyukadt az oldaluk (a kíváncsiságtól… ja nem). Mindez pedig majdnem olyan komoly hátteret ad a filmnek, mint a képregényfilmes univerzumok. Noha nem erről szól történet, inkább csak felvillannak belőle arcok és jelenségek, de simán építkezni lehet rá. Ha egy producer meglátja benne a fantáziát, ebből franchise lesz, akárki meglássa.

Én nagyon jól szórakoztam. Valamint welcome back, Keanu!


John Wick (2014)

rendezte: Chad Stahelski és David Leitch, csak ő nem hivatalosan

írta: Derek Kolstad

Főbb szerepekben: Keanu ReevesMichael NyqvistAlfie AllenWillem DafoeDean WintersAdrianne PalickiJohn Leguizamo, stb.

oszd meg!